Szia Péter Én nem tudom mi van velem de hiába nézek önmagamban nem tudok meg bocsájtani olyan embereknek akik megbántottak és ők szeretnének közeledni de én egyszerűen nem tudok meg bocsájtani szemükbe jó pofizok de belül fájdalmat és gyűlöletet érzek irántuk.Mert én felejteni egyszerűen nem tudok!!Mert ők egy kétszínű emberek!Nem tudom mi tévő legyek mert egy anyósról és egy dédimamáról van szó!

2009. 05.23-án írt egy Ildikó nevű hölgy Péternek, hogy ő átlát rajta, nagy üzlet van a témában stb.
Kedves Ildikó! Próbálsz mentegetőzni a leveled végén, ami a lelkiismeret-furdalásod miatt van. Mert igenis téged is érdekel a téma! Egyébként pedig: emberek vagyunk, mindannyiunkat érdekel saját magunk, hogy kik vagyunk valójában; szeretünk magunkról hallani. És most itt egy ember (Péter), aki hajlandó foglalkozni velünk. MIÉRT BAJ EZ?
Kell, hogy jöjjön vki, aki segít, hogy kitartsunk a nagyon rosszban is. Biztosan vannak olyan hírlevélolvasók, akiknek segítettek a levelek az újbóli talpraállásban, és abban is, hogy legyen bátorságuk önmaguk vállalásához.
Egyébként pedig: ha szerinted mindez az üzletről szól, miért nem íratkozol le a levelekről????
ŐSZINTÉN: NEM ÉRTELEK.

Kedves Péter!

Időszerű kérdések számomra ,folyamatosan engem hibáztat a férjem és az anyósom, hogy miattam romlott meg a házasságunk.

1.válasz: Mindig magam irányítottam az életemet,önállóan hoztam döntéseket és ha rosszul döntök,vállalom érte a felelősséget.

2.válasz:Igen. Mindig keresem a lehetőséget, hogy többet hozzak ki.

3. válasz: A boldogságot magamtól kapom. Csak az a párkapcsolatom volt kiegyensúlyozott,ahol mind a kettőnknek önálló céljai voltak. ezekért a célokért külön-külön dolgoztunk,de az eredmény mindig a kettőnké volt. Sajnos a párom 2005-ben váratlanul meghalt és azóta nem találom a célomat.2006-ban férjhez mentem,mert sok hasonlóság volt az elhunyt párom és a mostani férjem között, de 3 év után rájöttem, hogy csak én akartam így látni,menekültem. Ebben a párkapcsolatban hárman vagyunk: A férjem, a férjem anyja és én. Folyamatosan azt kapom, hogy nekem kell változni és mindenért én vagyok a hibás. Ezzel a folyamatos változtatási kényszerrel azt érzem megfojtanak, börtönbe zárnak, gátolnak. El is döntöttem, hogy kilépek a házasságból, még akkor is ha kígyót-békát kiabálnak rám. Már megkezdődött a lejáratásom a zaklatásom.A férjem nagyon okos és tanulékony,tudna változni előnyére. Nagyon boldogok is lehetnénk,csak akkor ha már egyedül lesz.A kérdés:Ő akarja-e ezt? Igazából vágyik rá,de Ő is a negatív tapasztalatok során fogja megérteni, hogy mindig két döntés van.Van egy kisfiúnk aki csupa élet,huncutság igazi életre való kis csibész. Ő olyan mint én.

4.válasz: Életem során folyamatosan tanultam, most is tanulok.A múltbéli tapasztalatokból adok át és sok minden változást megérzek előre. Figyelek a jelekre és ezek a jelek segítenek a döntésben. Hónapok óta érzem, hogy ki kell lépnem ebből a kapcsolatból.Visszafogást,fékezést érzek és egy nagy mértékű titkot és hazugságot az anyósom részéről. Szeretnék segíteni a férjemnek, de az Ő szemébe szent és sérthetetlen az anyja, meg sem hallgat.Furcsa történések vannak és ezek előre visznek.

KEDVES PÉTER!
AZ ÉN ÉLETEM ELÉG NEHÉZ SZAKASZBAN VAN, EZÉRT A FELVETETT KÉRDÉSEK NAGYON IDŐSZERŰEK. TUDOM, HOGY VANNAK MÁSNAK IS PROBLÉMÁI, MÉGIS MINDENKI A SAJÁTJÁT ÉRZI A LEGKOMOLYABBNAK. 18 ÉVE ÉLEK A FÉRJEMMEL, DE HA MA MEGKÉRDEZNÉ TŐLEM VALAKI HOGY MEGBÁNTAM -E , A VÁLASZOM IGEN. A GYERMEKEM JOGI EGYETEMISTA, ÚGY GONDOLTAM HOGY SZÉPEN ÉLÜNK ÉS NEVELJÜK A GYERMEKÜNKET, BOLDOG VOLTAM.
AZTÁN JÖTT 2009. FEBRUÁRJA, AMIKOR MEGTUDTAM, MA MÁR BIZONYÍTOTT TÉNY, HOGY A FÉRJEM FOLYAMATOS VISZONYOKAT TART FENN./FIÚKKAL/ EZ A LEGUTÓBBI AZÉRT VOLT KEMÉNY, MERT AGRESSZÍV LETT. MOST NEHÉZ VÁLTÁS ELŐTT ÁLLOK, ÉS A REGGEL MÉG NAGYON MESSZE VAN. ÚJRA VISSZA KELL NYERNEM A RÉGI ÖNMAGAM, MERT JELENLEG MÁS BEFOLYÁSOLJA AZ ÉLETEMET. ELŐSZÖR AZT HITTEM, HOGY A SZERETETEMMEL TUDOK VÁLTOZTATNI A DOLGOKON, DE TÉVEDTEM. MOST ELINDULOK A LEJTŐ ALJÁRÓL, ÉS MOST 44 ÉVESEN ÚJRA KEZDEM AZ ÉLETEMET. A FÉRJEM LEGUTÓBBI KAPCSOLATA TAVALY KEZDŐÖTT, ÉS DROGOKTÓL SEM MENTES. 5 HÓNAPIG NEM TUDTAM ELFOGADNI A TÉNYEKET, DE MA MÁR KÉNYTELEN VAGYOK. PÉNZEM NINCSEN, HISZEN AZT GONDOLTAM, HOGY AZ ÉVEK ALATT ÖSSZERAKOTT PÉNZ AZ ENYÉM IS. TERMÉSZETESEN IGEN, DE CSAK A VÁLÁS UTÁN FOGOK HOZZÁ JUTNI, AMIT A FÉRJEM EL FOG HÚZNI. TÖBBSZÖR KI AKART DOBNI A SAJÁT LAKÁSUNKBÓL, TÖBBSZÖR VERT MEG, ÉS MÉG A RÉGI BARÁTAIM IS FÉLNEK VELEM MÉG BESZÉLNI IS, HISZEM AMIT ÉN MOST TUDTAM MEG, AZT A VÁROSBAN MÁR SZINTE MINDENKI TUDTA. ÜV: ANDREA

Kedves Péter, nagyon nehéz válaszolni gondolkodás nélkül, mert EMBER VAGYOK,s az én ÉLETELVEM, HOGY SZERESD MAGAD,TISZTELD MAGAD, BECSÜLD MAGADÉs ezért maradtam HŰ, ŐSZINTE Anya,nagyi és kitartó társ eben a rohamosan változó csodálatos Szeretetre méltó világban. Sok örömet kivánok mindenkinek

Szerintem mindenkinek kell lelki ,szellemi, szabadság. Viszont kell, hogy legyen közös út és cél. Kapocs ami értelmet ad az emberi életben. Közösen minden akadályt legyőzni tűzőn -vízen át.Ha ez meg van legyen súlyos beteg vagy más amin túl kell lépni . Ezt csak is együtt lehet legyőzni és megnyerni .Saját tapasztalatból mondom. Valójában még most vagyok három éves!

Idezet egy kedves irotol:-Ez az asszony vallasos,hivo embernek velte magat.Azt kerdezte:-Miert mindig a jokat bantjak?Miert van az h ezek az eroszakos,szornyu emberek mindig azokat bantjak,akik jok es gyengek es szelidek?Miert turi az Isten ezt az igazsagtalansagot?..Maga azt irta h meg kell ertenunk szenvedeseink okat!..Miert szenvedek en?Miert merte ram Isten ezt a sorsot?Van ennek vmi ertelme?..Valami "karmam"talan,amelyet le kell dolgoznom ezzel az emberrel?En azt kerdeztem:-Honnan tudja,h maga jo ember?-En?!-Mondta remegve,s konnybe labadt a szeme-soha senkinek nem artottam!..fokent a ferjemnek nem!mindent megtettem,amit kert!Meg tobbet is,higgye el,h bekessegem legyen..Meg a gyerek miatt is...turtem a vegtelensegig!-Es gondolja h ez a josag?-Hat mi lenne mas?...ez is keves?..Haggyam,h megoljon,vagy akasszam fol magam?Ez mar a ketsebeeses hangja volt,s ahogy raneztem rajottem,h en ennek az asszonynak semmit sem mondhatok!Nem miatta-hanem magam miatt(az ember soha ne adjon masoknak olyan problemahoz tanacsot,amelyet onmaga sem tud megoldani.)A bolcs bohoc meg harsanyan kacagott bennem,s azt mondta:

Kedves Péter!
Nagyon érdekes kérdéseket vetettél fel itt. Én már sokat tanultam, tapasztaltam ebben a témában, már tisztában vagyok magammal, életfeladatommal, de most is folyamatosan változok én is akár a környezetem, és folyamatosan tanulok.
Megnéztem a klippedet,elolvastam az összes hozzászólást, kielemeztem, és a következőkre jutottam:
Nagyon érdekes, hogy 90%-ban csak nők írtak Neked, mintha csak őket érintené ez a dolog...
Te persze férfi vagy és szerintem túl fiatal ahhoz, hogy ilyen jellegű tudásod és tapasztalatod legyen, amiket itt leírsz és mondasz... Én ezeket már mind megéltem, és ezenkívűl olvastam róla rengeteget máshol, ezért tudom, hogy nagy "üzlet" van ebben a témában, így ezért csinálod Te is ezt! Nem véletlen, hogy a könyvajánló reklám mindig feljön...
Azonkívűl látszólag nagyon jó szónok vagy, bár jobban kielemezve a klipjeidet, én hamar átlátok rajtad, így sajnos látom, hogy milyen a mai világban "divatos eszközöket" használsz az emberek manipulálására a szónoklataidban.(szóismétlések, gesztikulálások, ráhatások...)Sokat beszélsz, de keveset mondasz!!!
Sajnos bizonyos dolgokban félrevezeted követőid, mert nem kell szem elől téveszteni azt, hogy Te is csak egy "ember" vagy, így nem tudhatod az "objektív" igazságot, mint ahogy ezt állítod!
Bocs az őszinteségemért, de túl sokat tudok ahhoz, hogy ezt szó nélkül hagyjam!
Ez itt nem egy ítélet, mert "ne ítélj, hogy ne ítéltess!" , csak egy vélemény volt!
Kíváncsian várom többi leveled.
Üdvözlettel:
Ildikó







Ildikó

1.: Én
2.: Szembenézek mindig a valósággal és sajnos másokat is szembesítek azzal. Nem tudom elviselni a hazugságot magam körül.
3.:Magam erejéből boldogulok, csak végső esetben kérek és várok segítséget másoktól. 13 éves koromtól egyedül döntöttem az életem legfontosabb kérdéseiben.
4.:Nem szeretem , ha változnak körülöttem a dolgok, bár kezdem elfogadni. Nehezen szánom rá magam, hogy a jól megszokott dolgok helyett újat tegyek szokássá.

18 éve élek a férjemmel, 37 éves vagyok és néha nehéz volt folytatni, de olyankor őszintén elmondtam a problémákat, ő pedig elgondolkodott rajta. Én is az általa elmondott problémákról velem kapcsolatban.
Sajnos manapság az emberek többsége nem akar szembesülni a problémákkal, inkább hallgat.

Üdvözlettel.: Maszatka

kedves Péter!örülök minden szónak amit ma elolvastam,meghallgattam amit küldtél nekem az utóbbi időszakban.szeretnék változtatni az életemen,tudni mi végre vagyok itt.kérdések sokaságát teszem fel magamban nap mint nap.és igazad van:másoktól vártam igazolást a tetteim helyességére.megfelelni!miközben önmagamnak kell megfelelnem.kérlek írd meg jól gondolom e?mert ettől a felfedezéstől most ugy érzem mintha felszabadultam volna.kinek kell megfeleljün?kell e egyáltalán?nagyon érdekel amit gondolsz és várom a következő videoüzire.sajnálom hogy kimaradtam a motivációs titkos tanitásodról.Tünde

Kedves Schilling Péter köszönöm, hogy olyan kérdéseket adott fel, amiken egyébként el sem gondolkodtam volna. Köszi a magyarázatokat és a segítséget, szeretnék boldog ember lenni, akarok boldog lenni!!!

Szia Péter.A válaszaim a kérdésre. 1. Mióta elkezdtem én irányítani az életem, azóta sokat romlott a házasságom, mert a férjem birtokolni akar, és függővé tenni tőle. 2. Igen mindig ezt teszem. 3. Saját magamtól, de a férjem hozzáállása sem mellékes. Az anyagiakról nem is beszélve!!!:[removed]void(0);(4. Már elkezdtem, de nem igazán volt nyerő eddig. Üdv. Irén.

Kedves Péter
Hálás köszönet, hogy rendszerbe szeded a bennem kavargó gondolatokat.
1.Ha nem a párkapcsolatról van szó, természetesen én irányítom az életetem. De ezen a területen a kudarcok szaporodásával egyenesen arányosan vette át az irányítást a félelem.
2.Az a tény, hogy régen szembe néztem azzal a helyzettel, hogy egy rossz döntéssel saját magam tettem tönkre az életem, még nem teszi könnyebbé a kudarc és a magány elviselését.
3. Kövezzenek meg érte, de én a boldogságot a páromtól várnám, csakhogy nincs párom.
4. A folyamatos változás napi gyakorlat az életemben, kivéve a párkapcsolatot. 15 éve hűséges társam a magány.
Az egészben az a legrémesebb, hogy mindez otthon, a négy fal között viselhető el a legjobban. És ez még mélyebbre húz. Ördögi kör.
Szép estét mindenkinek

1. Ez valahol nálam egy megfoghatatlan dolog, mert nagyrészt azt hiszem, hogy én, de gyakran azon kapom magam, hogy a döntéseimet igenis befolyásolják a szeretteim, vagy a félelmeim.. pl.: hiába foglalkoznék mással, hiába művész a lelkem, nem lenne túl jövedelmező... illetve jövedelmezhetne, ha szokásommá teszem hogy számítok a kedvező véletlenekre, mégis korlátoz, egyfajta "hamis" realitás, hogy a művészetből nem élhetnék meg jól, hacsak nincs tőkém, vagy ismeretségem...legbelül tudom hogy képes lennék rá, de mások véleménye által igenis korlátozom magam.
2. Kénytelen vagyok...néha borzasztóan fáj, vagy hatalmas kudarcnak élem meg a hibáimat, de tudom, hogy amig nem nézek velük szembe addig a probléma probléma marad. De az ellentmondás itt is felfedezhető, mert kérdés hogy az igazság mennyire szubjektív... pl:meghalt a testvérem, aki egy kicsit más volt.. autista hajlamai voltak viszont rendkívül tehetséges... mégis borzasztóan magányos volt és a mostani fejemmel másképp viszonyultam volna hozzá... kérdés hogy mentesít-e a felelősség alól hogy gyerek voltam vagy sem... Bűntudatot érzek még akkor is ha tudom, hogy nem kéne.
3. Saját magamtól. Bár boldoggá tesznek a kapcsolatok, de ha az ember megérti hogy sosincs egyedül, akkor rájön hogy a boldogságát csakis magában találja. Boldogság minden pillanat aminek átadom magam, és olyat teszek amit tudom hogy egy nemesebb cél vezérel. Ha jó úton halad az ember akkor a célhoz vezető út teszi boldoggá, nem pedig maga a cél elérése, mert amint elértem egy célt jön az újabb. Az emberek többsége alig adja át magát a pillanatnak, maximum akkor ha valami váratlan történik, de nagyrészt sosem kapcsolunk ki, mindig pörög valamin az agy függetlenül mit csinálunk.. Nem könnyű megtalálni a kalandot ebben a "rabszolgatartó" társadalomban, de mindenekfelett hiszek benne, hogy ez is változik, és kialakul az a bizonyos kritikus tömeg.
4. Egyértelmű igen a válasz. A változás az a dolog, ami segít abban, hogy ne ragadjak meg a múlt problémáim, mert tudom ami egy évvel ezelőtt gond volt, azon ma már csak mosolygok.

A nagy kérdés, hogy élünk e tudatos életet? Sokszor csak azt hisszük, de valójában nem éljük meg a történéseket, nem tudjuk mit miért teszünk. Nem ismerjük magunkat, vagy csak hisszük hogy ismerjük.

Arlett, te fogorvos vagy?

1) Sokáig a félelem két rossz házasság, most már 12 éve én.
2) Igen hajlandó vagyok. Tudom, hogy sokszor kompromisszumot kell kötni a békességért! Ha megvitatunk a problémát mindig veszekedés lesz a vége.
3) Magamtól várom a boldogságot, de sokszor segítség nélkül nem megy. Tudom, ha én boldog vagyok, akkor a körülöttem élők is azok! (Sajnos én sem boldog családi idilben nőttem fel), így nehéz nekem is megtalálnom. Az anyagi segítséget a társamtól kapom, de ha ezt is megoldom, már csak egy lépés a boldogság.
4) Igen, ezen dolgozom.
Köszönök mindent kedves Péter.
Üdvözlettel: July

Kedves Péter!Ezek nagyon jó kérdések.
1.Az életemet magam irányítom,úgy :hogy a félelmeimet és elkövetett eddigi hibáimat megpróbálom kiküszöbölni.
2.A valóság elöl sosem menekülök,legfeljebb adok egy kis időt magamnak,hogy a legjobb megoldást megtaláljam problémáimra.
3.A boldogságomért mindent megteszek és ezért hol a szívemre hol az eszemre hallgatok.
4.Az életem örökös változásból áll.
Üdv:Juli

Kedves Péter!
A kérdések helyett számokat irok nem ismétlem meg a kérdéseket, ha nem gond.1. Mivel sajnos özvegy lettem már 16-éve mert a férjem sajnos szivinfarktusban elhunyt. A Gyermekeim is ki repültek a családi fészekből, igy egyedúl élek. Igaz volt egy barátom akiben biztam, eleinte rendes volt de megcsalt, ezt nem viseltem el és utjaink ketté váltak és egyedűl vagyok, mert a csalódást nem akarom mégegyszer elviselni,igen tudom nem szabad mindig arra gonbdolni, hogy a következő is ilyen lessz, de szerintem inkább ezekután egyedűl, mint valakivel és kikészúljek. Igy én irányitom az életemet! 2.Igen hajlandó vagyok szembenézni az életem valóságával. 3.Belső erő, igen erősnek érzem magamat,hogy szembe nézzek a dolgokkal. és nem várom a külső segitséget, hisz én tudom ,mit szeretnék, nem mások! 4. Igen boldog vagyok részben ,de nem teljesen, a férjemmel lettem volna öregségemig boldog akivel, jóban-rosszban haláláig eggyütt voltam. Már ugy érzem azt a boldogságot nekem senki
sem adja vissza! A boldogságot Gyermekeimben találom meg,és barátaimban, és sosem unatkozok, hisz egy örökmozgó, és tevékenykedő asszony vagyok én. Köszönöm ,hogy meg hallgatott Péter, Tisztelettel: Deákné Erzsike

Azt írtad, ha nem akarjuk közzétenni a gondolatainkat, ne itt írjuk meg.
Többünkben felmerülhet a kérdés: mit írjunk ide, és mit tartsunk magunkban? Hogyan lehetne igazán aktív levelezést létrehozni ezekből a hsz-okból? Ha valaki feltárná a gondjait, de nincs itt elég helye? Vagy ha valaki meghallgatná,de nem tudja a feladó címét? Van olyan fórum, ahol a névre kattintva megkapja az illető a privi üzit anélkül, hogy felfedné magát. Van erre lehetőség?(Gondolom, csak beállítás kérdése.) Várom a fejleményeket!
Ilona

Kedves Péter!
Először is köszönöm,hogy része vagy annak a fejlődésnek tanulásnak ,amin keresztül megyek!Köszönöm a tanításokat s a többiekhez csatlakozva ezt az oldalt is,hogy létre hoztad!Még egy KÖSZÖM -öt szeretnék mondani annak aki az indián verset közzé tette az oldalon!Ma nekem válaszként érkezett!Látom másik Judit is van közöttünk!Üdvözöllek akkor én leszek L Judit bár egy üzim már volt a N Gábornak sima Juditként!Kedves Péter! A kérdéseid nagyon fontosak,úgy gondolom sokan nem merjük azokat a kérdéseket feltenni magunknak amire az igaszságot kellene megválaszolni magunknak!Ezért jó,hogy Te vagy és megteszed helyettünk is!A többi már a mi feladatunk,hogy merünk e rá Őszintén válaszolni!Az előbbi írásomban ugyan,azt hiszem sok mindenre választ adtam a Gábor üzenetére reagálva!
Az első kérdés?Születésünk pillanatában tudjuk milyen céllal jövünk e föld nevű bolygóra!Miért ,kihez és milyen feladattal s a föld mely részére!Aztán megérkezünk azzal a feladattal amit vállaltunk a karmánkkal amit hoztunk!S elkezdődik a megpróbáltatással,kihívással teli út!S innét kezdve mindent mi írunk!Szabad akarattal jöttünk,tehát remekül tudjuk alakítani az életünket!Fent és lent,jó és (rossz)mindent mi csináltunk!Hát ez a szomorú valóság!Ez már bizony a következő kérdésre is válaszom!Nem egyszerű szembesülni azzal,hogy én csesztem el valahol!Hogy a válaszútnál rosszul döntöttem s az árnyékos oldalt választottam!Hát őszintén?Néha ma is beletörik a "bicskám"Ma életemnek azon fejlődési szakaszán járok hosszú út után ,amikor nagyon tudatosan akarok szembesülni az igaszsággal skeresem a tükröket hol tartják elébem,de mindig tud fájni!Leszületésünk után ,jó idő elteltével tapasztalatokkal tele,meg-megkérdi az ember magától hol voltál és mit csináltál eddig??Hol a BOLDOGSÁG amit kerestél s elmélkedés közben rájövünk -már megint elcsesztem!Itt volt mindig velem,csak nem vettem észre s közben míg róttam a köröket a boldogságot keresve,vártam,hogy majd valaki megoldja helyettem segít nekem ezt különleges érzést megtalálni---S most jövök rá,hogy hogy észre kellett volna vennem,hogy itt van BELÜL csak meg kellett volna ismernem egy különleges személyt hozzá!SAJÁT MAGAMAT!!No ,hát ez az a dolog ami szintén nem egyszerű feladat,saját magadat szembesíteni saját magaddal!!??Hát igen!Ahogy ismátelném Péter egyik gondolatát!KI IS VAGYOK ÉN VALÓJÁBAN??Hidd el a válasz benned van de nem egyszerű kicsalogatni!Jó mélyen ott belül, jól el van a válasz!Az istennek nem akar a felszínre törni,de addig kérdezgesd ,tedd fel ezt a kérdést magadnak,amíg őszinte válaszok nem jönnek!Így teszek én is,de soszor megáll a tudomány!
Itt jön végső 4. kérdés!Készen vagyok e a változásra??Ha megválaszolod a kérdést,akkor egy fontos állomáshoz érkeztél!Kezedbe vetted az életed!Ez viszont még csak a kezdete egy hosszú folyamatnak!Résen kell lenni mert sokszor le akarnak majd erről az útról téríteni,s ha újból letérünk eltévedünk a sűrű erdőben!Minél többször tévedünk el annál nehezebb visszatalálni arra az útra amin születésünk pillanatában elindultunk!Légy hát résen a GONDOLATAID MEGHATÁROZZÁK A CSELEKEDETEIDET!Az vagy amit gondolsz!Ezzel csak azt szeretném üzenni!Ugyanannyi idő áll rendelkezésünkre arra,hogy pozitívan éljük meg napjainkat és a jót vonzzuk be az életünkbe,mint negatívan és számunkra kedvezőtlen dolgokat vonzzuk!Ja a végeredmény nem mindegy!Sok idő telt el mire megértettem a leírtakat,sok kínlódáson mentem s megyek mai napig keresztül a helytelen döntéseim következtében,de most tudom,már jó felé tartok!Tudatosan változtatok a dolgokon ,változtatok saját magamon,hogy megismerve szeretve önmagamat,megtaláljam magamban azt amit már régóta kerestem!Sok mindenről le kellet mondanom,sok-sok régi dolgot kellett elhagynom s felváltani újakkal!Sok és komoly megpróbáltatáson keresztül vezet és vezetett az út idáig!S nincs vége!Mert az úton még itt vagyunk ezen a bolygón addig mindig vannak kihívások,mindig kell döntéseket hozni a válaszútnál!Hallgatni kell a megérzéseinkre s tudni fogjuk mi a helyes!Ehhez kívánok mindenkinek sok sikert!L Judit

Kedves Nagy Gábor!
A sok vallomás közül talán azért ragadtam ki a tiédet,mert érzem a belőle áradó (talán )fájdalmat!S ez az érzés ismerősként köszön nekem vissza!Szívesen meghallgatnálak,hiszen tudom mekkora segítség ez is egy embernek aki keresi önmagát!!Sok mindenen vagyok túl és vagyok benne én magam is,ezért próbálom megérteni a gondolataidat!Már azt gondolom,(ami nem volt könnyű, a korlátok értünk vannak,hogy tanuljunk belőle!A Jóisten csak olyan akadály gördít elébünk,amit ha néha nehezen is,de letudnk bontani,hogy új utat találva tovább fejlődhessünk!Egy biztos lehet tiltakozni,de A VÁLTOZÁS ÖRÖK!Folyamatosan változunk külső behatásra is,de úgy gondolom a legfőbb változást akkor tudjuk előidézni,ha a sorsunkat a saját kezünkbe vesszük!Szoktam mondani VÁLTOZTASD MEG A GONDOLKODÁSOD S MEGVÁLTOZIK AZ EGÉSZ ÉLETED!!Idézd elő TE a változást!Tudom magamról PISZKOSUL tud FÁJNI,de meglásd MEGÉRI!!Minden amit eddig megéltél SZOMRÚ HÍR,de Te teremtetted meg,akár az élet napos oldalán jártál is,akár az árnyékos oldalt választottad!Azt is tudom,hogy nagyon nehéz az igaszsággal szembe kerülni(én is harcolok vele néha ),de ez van!!Tükörbe kell nézni sokszor ahhoz (amit sokszor kívülről kell észre venni mert éppen vki tartja),hogy megértsük végre az üzenetet:-vigyázz ez "árnyékos" oldal!Vedd észre a másik oldalon mindig süt a "NAP"!Tedd meg az első lépéseket mert egy szebb és vidámabb élet vár!Jó hír, ha itt vagy,Péter oldalára keveredtél,akkor jó helyen vagy!Megtetted az első lépéseidet!Szívből kívánom,hogy találd meg az utadat!S találja meg mindenki! Aki pedig még a sűrű erdőben jár,a jó hír ott a fény,csak tedd meg a kellő lépéseket,mégha néha oly borzasztóan fály is!Élj a fényben!Áldás,békesség mindenkinek!Szeretettel!Judit

1. Ki irányítja az életem?
Tudom, hogy ha nincs célom, olyan , mintha egy taxi sofőrnek egyszerre két vagy 3 címet adnék, hogy hova vigyen ...ő pedig nem tudja, hova...
célom a gyermekeim felnevelése...Imádom őket...
Talán úgy élem az életem, mint egy sakkjátszma: lépek...lép az élet..azután ismét én lépek...Semmitől nem félek
A szívem irányít...ezt már tudom
van egy rendes férjem, aki igazi férfi, a racionalitás vezeti: teljesen ellentétem: mindig meg akar változtatni
soha nem jó neki a döntésem...
de ez az ő problémája...és amikor lemerülnek az aksijaim, akkor néha az enyém is: átdobja és én elkapom a labdát..néha
..dolgozom magamon..talán erről most ennyi..
2. Felelősségteljesnek érzem magam: 18 évig egyedül éltem 2 gyermekemmel, anyagilag albérletben, senkire sem számíthattam....
3. Meggyőződésem és tapasztalatom, hogy a saját Boldogságomat magamban, belűről, befelé fordulva találom meg...Nem ámít, nem csábít semmilyen külsőség...1000 ből 1 x keseredem csak el
4. Folyamatosan változom...úgy érzem...mindig nyitott vagyok..minden helyzet más és a reakcióinktól függ a további sorsunk, életünk...és ami nem öl meg az erősít


Remélem, még találkozunk!

1. Az életemet pillanatnyilag nem irányítja senki, legfeljebb Isten. Sajnos úgy érzem, a lényegi dolgokat nem irányítom, csak a külsőségeket, pénz, ház vásárlás stb… Lehet, hogy félek kézbe venni a dolgokat (az érzelmi dolgaimat!)? Ha elkezdeném irányítani az életemet, lehet, hogy véget kellene vetnem valaminek, ami pillanatnyilag lehet, hogy hamis biztonságérzetet ad. Ha én irányítanék, és kimondanék dolgokat, lehet, hogy olyan választ kapnék (és ettől félek), amit nem akarok hallani, ezért homokba dugom a fejem, és nem irányítok, hagyom magam sodródni, lehet, hogy hazugságban élek? Lehet, hogy csak túlaggódom magam? Lehet, hogy nincs semmi gond, csak rémeket látok, mert annyira fontos nekem ez a kapcsolat már évek óta, és annyira szeretnék már "révbe érni"?!
2. Félig-meddig. Van, hogy szembenézek, van, hogy elhessegetem a rossz gondolatokat. Lehet, hogy a rossz gondolatok maga a valóság? Nem biztos, hogy meg tudom különböztetni a valóságot és az érzéseimet a vélt valósággal kapcsolatban…
3. Abszolút és egyértelműen attól, hogy a párom Isten és ember előtt végre felvállalva feleségül vesz, én szülök egy-két gyereket, és élvezem a család nyújtotta harmóniát, az együttlétet. E pillanatban egyetlen más alternatíva sem ennyire, ilyen rendkívüli módon fontos az életemben!
4. Ha a változás abból áll, hogy a szeretett férfi mégsem vesz el, és én egyedül maradva 30 évesen újra társat kell, hogy keressek: nem, erre egyáltalán nem vagyok felkészülve! Ha viszont a változás a családalapítással kapcsolatos milliónyi újdonság, felelősség, és teendő, a munka és a magánélet ilyen irányú összeegyeztetése, akkor igen, fel vagyok készülve, nagyon is!

Írányítás?Igen ez én vagyok ,a társam /17 ÉVE/, az ellentétem,kiegészítjük egymást.Fontosnak tartom,hogy mindíg szembenézzek az igazsággal,különben csak önámítás lenne az életem.Nem vagyok befolyásolható ember,de észérvekkel meggyőzhető. A tanácsokat elsősorban nem megfogadni kell,akkor ér célt,ha az ember elgondolkozik rajta.Örök igazság,mindenki saját sorsának kovácsa.Boldogságunkért folyamatosan tennünk kell,életünk napról-napra változik,ehhez igazodnunk kell.ÜV!

Igen én Mi a boldogság sokakat foglalkoztat ez egy megválaszolhatatlan kérdés
mindenkibe felmerült ez biztos és mindannyian ezt keressük.Mert elégtelenek vagyunk az életünk folyamatával fojtón változunk néha akaratunk ellenére is.Ez a négy kérdés mellet elsiklunk még akor is ha tudjuk felmérjük a miérteket ugyan is más köti le figyelmünket egy vezény szó mondat.MAJD GYERMEKEIMNEK JOBB LESZ MINDEN ELKÖVETÜNK ÉRDEKÉBE ŐK LEGYENEK BOLDOGOK.ÉLET ISMÉTLI ÖNMAGÁT EZT MONDJUK HA NEM SIKERÜL BENNÜK MEGLÁTNI A REMÉNY ÉS BOLDOGSÁG SUGARÁT

jó volt átgondolni,átolvasni építő jellegű hozzászólásaitokat,PÉTER kérdéseire.Én magam még nem járok közel ahhoz,hogy megosszam gondolataimat,érzéseimet másokkal,de azt hiszem jó uton járok önmagam megismerésében köszönet érte mindnyájatoknak!Remélem itt még találkozunk! CSODÁS NAPOKAT MINDENKINEK!Klára

majd erről a 4 kérdésről ebben az 1 hónapban

Szerbusz Péter!Az 1 kérdés:a sors!A 2 kérdés:az életem megmutatta hogy szembe kel néznem a valósággal nem szabad másra fognom semmit én életem én bűnömA 3 kérdés:Egy lánytól akit Vivinek hívják és teljes szívemből szeretem de ő nem tőle várnám a boldogságotA 4 kérdés:ezen a kérdésen beszélünk eben az 1 hónapban

Kedves Péter,az elsô kérdésre a válaszom..az életem a sors iranyítja néha kérdezem hogy miért pont így?A második kérdésre a válaszom..sajnos hajlando voltam szembenézni a valosággal,mikor35 éves koromban a férjem meghalt és két kis gyerekkel teljessen magam maradtam, mivel a családom kulfôldôn él.A harmadik válaszom a kérdésre..a boldogságot a gyermekeimtôl,a családomtol,az igazi barátoktol várom,ôk mindanyijan,kitartottak mellettem.A negyedik válaszom a kérdésre..a folyamatos változásokra a tôrténtek után biztosan késszen állok
szeretettel Erika

Köszönöm a lehetőséget hogy én is hozzá szólhatok.Minden jó ,és rossz dolog ami történik velünk az saját magunk okozzuk.Én azt hiszem és ezt már tapasztalatból mondom,a pozítiv gondolkodás csodákra képes hinni kell a jót,hinni kell azt hogy képesek vagyunk a gondjaink megoldására,és mosolyogni másokra, és meglátjátok a szembe jövő ember vissza mosolyog rátok. Rengeteg problémán és fájdalmon vagyok túl,nem másokat magamban keresem a hibát,és a gondolataimmal befolyásolni tudom azt. Kislányom szívbetegen született ,de már akkor is azt mondtam meggyógyúlunk mert nem engedem hogy az élet elvegye tőlem. Hittem ,és akartam és eljátszottam a gondolattal hogy meggyógyult és biciglizik és hintázik. Most 7 éves gyönyörű kislány kiegyensulyozott,vidám, és semmi sem látszik abból hogy 1 évesen leállították a csöpp szívét, és 5 órán át gépek tartották életben.A gondolataim célba értek meggyógyúlt.!!! Szóval minden a gondolataink körül forog tudom nehéz ebben a fájó rohanó megkeseredett világban de probáljátok ki mindenkinek sikerül. Sziasztok!!!

Válaszaim:
1.A bennem levő félelmeim.
2.Nem futok el a problémák elöl,de úgy érzem " Egy fecske nem csinál tavaszt".
3.Elnézek neki mindent,mert jobb,mint egyedül maradni,meg aztán senki sem hibátlan,sem Ő ,sem Én.
4.Igen,mindíg új dolgokba fogok,hogy kitöltse az életemet,hogy ne érezzem magam feleslegesnek,céltalannak.A baj,hogy a legtöbbször erőmön felül vállalok,a párom elnéző irányomba,mert soha nem adtam rá okot,hogy bánthasson,pedig nem a nőt látja bennem,hanem a rémült embert,akibe biztos,hogy nem hagyja el.És jól érzi,mert a félelem uralja az életemet,nincs senkim rajta kivül,így Ő bármit tehet tudja,hogy mindent elnézek neki,csak ne menjen el.Őrülten unalmas ez,tehát azt hiszem így érthetőbb,hogy miért vállalok erőmön felül feladatokat,muszály valamivel kitölteni az űrt.Szivesen venném az őszinte egészséges kritikát,de kérem ne azt írja,hogy negativ vagyok,mert azt anélkül is tudom,hanem inkább azt,hogy mit tegyek?-valamikor minden férfi csak eggyet akart tőlem és én a szigorú neveltetésemnek köszönhetően mindenkit elutasítottam
és választottam egyet akit őszintén szeretek már 30 éve,de tőle meg épp azt az egyet nem kaptam meg,pedig tőle nagyon is szerettem volna,de mindíg elzárkózik,ha ez a téma szóba kerül és veszekedésbe torkollik a beszélgetés,ezért mostmár beletörődtem ebbe is és nem hozom már fel a dolgot,hiszen úgyis hiába.Soha nem volt más férfival kapcsolatom,ezért talán ez magyarázhatja az ezzel kapcsolatos félelmemet is.Köszönöm a lehetőséget.

A batyut kapjuk, eleve hova születünk "le".
A probléma nem generálódik, a körülmények hozzák, pl: válás, betegség, családtag elhalálozása, munkahely. Nem "mindenkire" lehet számítani és a kiszolgáltatottságnál borzasztóbb nincs, csak az tudja akinek az életében már volt ilyen. Nem vagyunk egyformák, többségünknek idö kell még ezt feltudja dolgozni, váltani, változni tudjon. Ehhez legfőbb kincs az egészség és a piszkos anyagiak is közrejátszanak. Na meg a megfelelő partner ha - jó lóra tett - mert akkor a szekért nem egyedül kell húzni. És az otthonról hozott értékek is, amit gyermeként magunka szívunk meghatározza életünk döntéseit.
legjobbakat kívánom mindenkinek
Erzsébet

Kedves Kispál arlett!
Gyönyörű az indián törzsfőnök verse!!!
Köszönöm!
Üdv.:BB

Sziasztok!
Nekem is nagyon tetszik, ez az oldal, és köszönet Péternek, hogy létrehozta.
Kedves Gábor!
Én úgy gondolom, hogy az életben, sokszor el kell fogadni azt ami, van, és alkalmazkodni hozzá. Nem egyszerű, felismerni, hogy mi az, amin változtathatunk, és mi az, amit el kell fogadni, és nem harcolni ellene. A Te esetedben is lehet, hogy arról van szó, amiről nálam is, hogy először saját magamat kell megismerni és elfogadni, elengedni azokat a problémákat, nehézségeket, amiket nem tudunk megoldani. Ne cipeljük magunkkal. Ha ezt az állapotot sikerül elérnünk, megnyugszunk, mert elengedjük a terhet, és ekkor ismerhetjük fel a megoldást is. Én ezen dolgozom most magamon, és sokkal jobban érzem magam.
Üdv. Erzsébet

Ugy erzem reagalnom kell a bejegyzesedre.
En a hazamtol tobb ezer kilometerre vagyok kenytelen elni gondolom nem kell ecsetelnen az otthoni allapotokat. Tavol a csaladomtol a szeretteimtol a barataimtol es a hazamtol.
Reggel 5-kor kelek 10 orat lehuzok a gyarba aztan haza bevasarlas, fozes, takaritas gondoskodom a ferjemrol aztan eggyutt ellatjuk a kutyusokat akikert feleloseget vallaltunk.
Nincs idom konyvtarba jarni de meg faradtan is leulok a net ele es olvasgatok, vagy orulok egy jo setanak a kutyikkal.
Es ami a legfontosabb, tudok magammal mit kezdeni szoval nem azert gondolkodom el ezeken a dolgokon mert egy unatkozo ember vagyok hanem mert fontosnak tartom megelni azt ami bennem es korulottem van.
Erdekelne, hogy te miert gondolod hogy ezekkel a dolgokkal csak azok az emberek foglalkoznak akik raernek?
jo letet
Monyo

Megnéztem a videót a párkapcsolatról. A hozzászólásokból néhányat elolvastam és annak ellenére, hogy fontos kérdést boncolgat, rá kellett jönnöm, hogy olyanoknak szól, akik tényleg nem tudnak mit kezdeni magukkal. Aki reggel korán felkel rendet tesz maga körül, utána rohan dolgozni, 8-9 órát a munkahelyén van, vagy többet, rohan a közértbe, hogy még kapjon kenyeret, tejet, majd hazarogy és vacsorát főz, majd beesik az ágyba fáradtan, de boldogan, mert szereti azokat akikért ezt teszi, annak nincs ideje ilyeneken meditálagatni. Senkitől nem vár semmit, teszi a dolgát és adja a szeretetét. Ennek ellenére tud örülni egy kis pipacsnak is és nem generál magának felesleges problémákat. Nagy kincs neki (időben), ha eljut a könyvtárba havonta egyszer, vagy egy múzeumba.
csak ennyi

1.Szereretem azt hinni hogy en iranyitom az eletem ami 99%-ba igaz is kiveve a parkapcsolatom ugyanis ha szeretek valakit azzal szemben egybol kihasznalhatova vallok es sok esetben kotok olyan kompromisszimumokat ami nekem nem elonyos.
2.Sok konfriktus adodik az eletemben pont amiatt, hogy 2 labbal jarok a foldon es ez igaz a parkapcsolatomra is. Szeretek szembenezni a dolgokkal mert ugy erzem ettol fejlodom.Ferjem szerint nallam ez mar szinte drog hatas mig o a strucc politikat kepviseli.
3.Ugy erze eleg stabil vagyok belurol de neha gyengitenek a korulmenyek, tehat sokszor mondom hogy ha ez vagy az mas lenne akkor jobb lenne, vagyis ez azt jelenti hogy nem is vagyok olyan stabil csak szeretem ezt gondolni magamrol.
4.Imdom a valtozasokat es ezeket tomegestol vonzom is az eletembe, de ezek kulso valtozasok kornyezet, baratok , anyagi stb. Amire igazan vagyom az az hogy a bennem zajlo valtozasok igazi tarsra talaljon aki megert es elfogad ilyennek. Az en szemleletem szerint az ember szinte percrol percre valtozik ha fogod a korulotted rezgo energiakat es befogado vagy.
Koszi a kerdeseket igazan lenyegretoroek.
Jo letet mindenkinek
udv Monyo

Sziasztok!

Nagyon tanulságos volt végigolvasni a bejegyzéseket, jobbnál jobb megközelítéseket találtam!
Eszembe jutott az egyik kedvenc versem, ami teljesen a témába vág, ide másolom, hogy megosszam veletek. Kíváncsi leszek a véleményetekre

Nem érdekel, miből élsz.
Azt akarom tudni, mire vágysz, és hogy szembe mersz-e nézni a vágyaiddal.
Nem érdekel, hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmeidért,
Álmaidért és azért a kalandért, hogy életben vagy.
Nem érdekel, milyen bolygók köröznek holdad körül.
Azt akarom tudni, elérted-e már fájdalmaid középpontját, hogy megnyitottak-e
Már az élet csalódásai, és hogy összezsugorodtál és bezárkóztál-e már
a félelemtől, hogy érhet-e még fájdalom.
Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmamat és fájdalmadat anélkül
Hogy elrejtenéd, vagy mindenképp megváltoztatni akarnád.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, hogy tudsz-e
Vadul táncolni, az extázistól megrészegedve anélkül, hogy
Figyelmeztetnél bennünket, legyünk óvatosak, reálisak, és emlékezzünk
Emberi mivoltunk korlátaira.
Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e.
Azt akarom tudni, mersz-e másnak csalódást okozni,
Hogy hű maradhass önmagadhoz.
Hogy elviseled-e a csalás vádját anélkül, hogy megcsalnád saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e, s ezáltal megbízható.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem mindennap
Pompázik, és hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e kudarcaimmal és kudarcaiddal együtt élni,
És a tóparton állva mégis az ezüst Hold felé kiáltani: IGEN!
Nem érdekel, hol élsz és mennyi pénzed van.
Azt akarom tudni, fel tudsz-e állni a kétségbeesés és a fájdalom éjszakája
Után, megviselten, sajgó sebekkel, hogy gyermekeidnek megadd
Mindazt, amire szükségük van.
Nem érdekel, ki vagy és hogy kerültél ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz közepébe, és nem hátrálsz-e meg.
Nem érdekel, hol kitől és mit tanultál.
Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről, amikor kint már minden
Másnak vége van.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni önmagaddal, és hogy
Igazán szereted-e azt a társaságot, melyet üres óráidra
Magad mellé választottál.


Oriah Hegyi Álmodó indián törzsfőnök verse
1994. május


És egy másik idézet, amit vasárnap egy MLM képzésen hallottam:

A sors vezeti azt, aki engedi,
és vonszolja azt, aki ellenáll.....

1.Az életemet:a sorsom irányítja, bármennyire is hihetetlen. Jó lenne tudni mi az életfeladatom, tudni milyen a karmám mert amit Én tervezek általában másképp jön be, ritkán találkozik a terveim és a valóság.
2. Az életem megtanított arra, hogy szembe kell nézni a valósággal, ezzel magamnak teszek jót.
3.Talán semmi nincs szebb a világon mint megtalálni egy embert, akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait. Akiben megbízunk, akinek kedves az arca, aki elűzi lellkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléteelég, hogy vidámak és boldogok legyünk.
4. Mindíg szembenézek a valósággal, bár minden újtól tartok amíg tisztán nem látom a helyzetet,csak ekkor fogadom el a változást az életembe.

1. Én irányítom, mert a tagadás is válasz, és a "nem az én dolgom" is az. Csak nehezen valljuk be és mondjuk ki.
2. Szembenézni a valósággal rettenetesen nehéz - a gyerekkor miatt, a neveltetés miatt, az elvárások miatt. Ehhez meg kell találnom önmagamat, önbozalom szükséges.
3. A boldogság mindenkiben benne van, nézd meg a gyermek örömét, lelkesültségét, boldogságát. Aztán valahogy kiveszik az emberből... (milyen jó szó!)
4. A változás akkor is elér, ha nem akarod, de akkor csak sodor, mint a szélvihar. Ha szembefordulsz vele, ha várod, kihasználhatod az erejét.
Üdv:Ilona

Ki irányítja az életem?
Az életemet csakis én irányítom,ha már más irányítja akkor már alárendelt ember vagy és már nem saját magad.
Hajlandó vagy -e szembe nézni a valósággal?
Igen én szembe nézek a valósággal mutasson bármit is és vállalom a felelősséget.Elbújni előle nem nagyon lehet csak egy darabig.
Honnan váron a boldogságot?
A boldogság bennünk van bennünk rejlik csak meg kell keresnünk ne mástól várjuk a boldogságot.Affinitásban éljünk az emberekkel.
Készen állok -e a folyamatos változásra?
Persze készen állok hiszen folyamatos a változás körülöttünk és saját magunkban is. Folyamatosan változunk óráról órára, percről percre,csak mernünk kell változtatni.Csakis rajtunk múlik.
Köszönöm hogy leírhattam a véleményemet.

1, Mindenki maga iránítja az életét...felesleges a mellébeszélés.Hogy miért pont úgy döntünk ahogy (jól,rosszúl)..az más kérdés.
2, Ahányan vagyunk, annyiféleképpen látjuk a valóságot. Lásd a félig telt pohár egyszerű példáját
3, Boldogságot várni badarság. Ez olyan mint az allergiára való hajlam...vagy benned van, vagy nincs.
4, Kevés olyan ember van, aki erre nemmel válaszolna.Még akkor is, ha az elméletét felülírja a valóság.

Üdv. Piros

Kedves Péter !

Nem fogom ide írni az életem jelen helyzetét,és sajnálom hogy nincs rá lehetőségem hogy elmondjam szóban neked,vagy akárki másnak,de az ember élete sokszor bizonyos korlátok közé szorul !
32 éves vagyok,és tudnék mesélni nagy változásokról amiket már megcsináltam,(és mindig kész vagyok ráde úgy érzem ez sem elég !
1.Én irányítom az életem !(de a lehetőségek korlátoznak)
2.Hajlandó vagyok,de úgy gondolom a valóságot csak részben tudom teremteni!
3.Magamtól várom a boldogságot,de családra vágyom,és ehhez egy ember kevés !
4.Készen állok,ahogy írtam már sok mindenen változtattam,figyelek mindig min lehetne még,nem más miatt,magam miatt,de nem tudom min tudnék még ?!

1.Ki irányítja az életedet?
Mivel minden tettemról a végső döntést én hozom, így csakis én magam. Azt is mondhatnám, hogy a hozott és a jelenben gerjesztett karma.
2. Hajlandó vagy szembenézni a valósággal?
Mást sem teszek, még úgy is, hogy tisztában vagyok azzal, hogy a valóság = illúzió. Sőt éppen ezért!
3. Kitől, vagy mitől várod a boldogságod?
Lásd az 1. kérdésre adott választ!
4. Készen állsz a folyamatos változásra?
Lásd a 2. kérdésre adott választ!

Szia Péter sziasztok
hogy ki irányitja az életem? elsösorban a jo istenre van bizva de hál istennek pár segitöm is van elsösorban a családom közösen meg beszélünk elég sok dolgot viszont van 2 segitöm akikre bármikor számithatok a valosággal szemben nézni legalább olyan nehéz mint bocsánatot kérni meg teszem de csak akkor ha nagyon rá kényszeritenek vagy saját magamtol de az a legnehezebb kitöl várom a boldogságot?hm ez jo kérdés ha magamban nem találom akkor meg lehet sütni a gyerekektöl a válltozást viselem a leg nehezebben ragaszkodo tipus vagyok nehezen vészelem át félek az uj dolgoktol

1-kérdés:én irányítom az életem
2-kérdés néha félek szembenézni a valósággal sajnos
3-kérdés:a páromtól várom a boldogságot
4-kérdés:készen állok a változásra

Sziasztok!

Kiragadtam a címben azokat a gondolatokat, amiket a leggyakrabban olvastam tőletek.

Ugye tudod, hogy a KELLENE és a PRÓBÁLOM nagyon kevés, ha komoly változást akarsz

ISTEN, SORS, Család pedig szép kifogások


Ne haragudj a kemény szavaimért, de engem mindig a kemény mondatok ráznak helyre

Péter

2 FONTOS ÉSZREVÉTEL!

1.
Ha nem akarod közzétenni a gondolataid, akkor inkább ne ide írd meg, mert itt automatikusan publikus lesz!

2. Rövid és jól tördelt gondolatok könnyebben olvashatóak mindenkinek. Igyekezz a lényeget megragadni a mondandódban

Péter

Kedves Péter!
Nagyon köszönöm a levelet és videót. A feltett kérdések a lelkünk mélyébe engednek bepillantást, nem véletlen, hogy éppen ez a leveled fogott meg linkább. A közelmúlt eseményei kikényszerítették belőlem az igaz válaszokat, talán segítek másoknak, ha feltárom ezeket.
Az első: ki irányítja az életemet? Egy hatalmas csalódás ébresztett rá, hogy életem első 49 évében nem én irányítottam. Pedig azt hittem... A félelmeim, a megfelelni-vágyás, a környezetem elvárásai, az egóm irányított. Csak én nem. Soha nem mertem szembeszállni a hozzám közelállókkal, fájdalmat okozni nekik, vagy egyszerűen nem foglalkozni azzal, ki mit gondol rólam. Mindenért magamat hibáztattam, és önmagam bírájaként sokszor elítéltem magamat, szégyelltem még a rossz gondolataimat is. Persze, néha a frusztrált akaratom kitört, ilyenkor hisztis lettem, dühöngtem, hogy magamnak is fájt, aztán bűntudatom támadt emiatt. Ördögi kör. Mígnem valaki megkérdezte tőlem, kire haragszom. Senkire - válaszoltam, de félórás beszélgetés után tudtam, hogy valami nagyon nem jó az életemben, igenis haragudnom kell és lehet arra, aki nekem ártott, ettől még szerethetem őt. Akkor jöttem rá, hogy én félek, nagyon félek, mindentől és mindenkitől, és nem én irányítom az életemet.
A második kérdésre is ekkor kaptam választ. Muszáj volt szembenéznem a valósággal, mert különben a saját értékítéletem szerint el kellett volna pusztítanom magamat - ezt pedig nem tehettem meg. Nem akartam öngyolkos lenni, élni meg nem tudtam úgy tovább. Tehát szembenéztem a valósággal, a valóságos énemmel, azzal, hogy nem lehetek mindig jó, nekem is van sötét oldalam, a lelkemben vannak árnyékok, és nem takargatni kell, hanem elfogadni és elfogadtatni. Ekkor jöttem rá, hogy az önbizalmam szinte nulla volt. Ez okozta az előzőeket.
A harmadik kérdés már következik a fentiekből. A boldogságot akkor éreztem meg - legalábbis a szelét -, amikor ezt az önbizalmat megkaptam, rátaláltam önmagamra, és egyre erősebben érzem, hogy bármire képes vagyok, és nem kell megbántani a másikat ahhoz, hogy a saját kedvtelésemnek hódoljak, a vágyaimat beteljesítsem. A boldogság abban rejlik, hogy kiteljesedhetek, nem érzem börtönbe zárva a szenvedélyemet, elfogadó vagyok, és elvárom, hogy engem is elfogadjanak. Én ezt inkább derűnek mondanám, mert a boldogság erre épül, de a körülmények befolyásolják. Törekszem rá, hogy kihozzam az életből a legtöbb jót.
A negyedik kérdésre azt hiszem, már válaszoltam. Nem meditációval és nem önszántamból jutottam idáig, hanem egy hatalams csalódás, egy váratlan visszautasítás, egy szörnyű de alaptalan vád volt az, ami elindított az önismeret útján. Tudom, hogy ezután is mindig keresni fogom az okokat, elemezni fogom az életem történéseit, ezáltal állandó változásban - jó esetben fejlődésben - leszek. Készen állok, mert másképp nem bírnék élni.
Azt kívánom minden olvasónak, hogy saját elhatározásából járja végig ezt az utat, ne hánykolódjon éveken át, mint én, míg eljut a válaszokig.

Kedves Péter ,én már irtam Neked.Az életem én irányitom,szembenézek a valosággal,bár sokszor nagyon fáj.A boldogságot magamtolvárm,készen állok a változásokra kicsit félve. Elsőférjemtöl elváltam ,akitől 2 gyermekem született,1fiu-1kislány lanyom 9évesen elhunyt.Második férjem átsegitett minden bánaton ezt köszönöm a teremtőnek.De,2-éve átment amásik oldalra, és azóta fiam teljesen megváltozott.2-gyermekét mi neveltük fel 26-évesunokám nem-oban férjhez ment a 24-ésunokámmal és párjával élek mivel eltartási szerződést kötöttem velük. Próbáltam fiammal élni,de nem lehetett többször életveszélyesen meg fenyegetett. Szeretnénk vele emberi kapcsolatot kialakitani, de Ő nem hajlandó velünk szóba állni,tanácstalan vagyok. Boldogok lehetnek a Szüleid, hogy ilyen Fiuk .Sziveböl küldöm tiszteletem Etelka néni.

Kedves Edit!Ha olvasod a kérdésem,légyszives válaszolj.Kíváncsian várom.Május huszonkettedikén milyen bolygó váltás lesz?Milyen változásokat várhatunk?Üdvözöllek:Katalin

Mindegyik kérdés valóban nagyon mélyre vihet, ha őszintén önmagunkba tekintünk. Én - sajnos - hajlamos vagyok rá, hogy megengedjem másoknak, hogy irányítsák a sorsomat, viszont van egy nagyon erős Belső Vezetőm, aki mindenek ellenére irányít, vezet és kivédi a nagyobb hibáimat, hol így, hol úgy. Legtöbbször lehetőségeket hoz - mit ez beszélgetés, vagy egy könyv, vagy egy lehetőség, így találtam meg a szakrális körtáncot és a Hangdalát - hogy segítsen jó irányba tovább menni az úton. Néha olyan "falakat" épít, hogy képtelen vagyok arra menni, amerre szeretnék, és csak később jövök rá, hogy egy mély szakadéktól véd így meg. Én emiatt végtelenül szerencsésnek és védettnek érzem magam. Szerintem leginkább a Belső vezetőm irányítja az életemet.
Szembenézni a valósággal? Ezzel mostanában próbálkozom, sokáig rózsaszín szemüvegen keresztül néztem a világra, és nem akartam észrevenni mást, csak a szép dolgokat. Felruháztam a számomra kedves embereket olyan tulajdonságokkal, amik még nincsenek meg bennük, és nagyon csalódott voltam, ha kiderült, hogy csak álom volt. Most tanulom olyannak szeretin a világot amilyen - fehérnek és feketének és a szivárvány minden színének.
A boldogságot az eszemmel már nem kívülről várom, de az ösztöneim még emlékeznek, milyen mámorító érzés szerelmesnek lenni valakibe, aki ezt viszonozza. Most egyedül vagyok, és sokszor élem át a boldogságot okkal - ok nélkül, de - sajnos - a lelkem mélyén még mindig várom a herceget, aki boldoggá tesz - ha akar .
A változás az anyag szintjén törvényszerű, és elkerülhetetlen, mert az anyag múlandó, még ha szilárdnak tűnik is. Minden változik körülöttem, így én is kénytelen vagyok folyamatosan változni, hogy együtt maradjak azzal, ami örök és lényeges. A hitem, hogy a Lét, az Élet mindent betölt, állandó, örök és végtelen nem változik, de a megnyilvánulás - ami én is vagyok - örökké változik, ezért én is változom is, meg nem is.

Ui:Nagyon nagyon elgondolkodtatóak nem csak a kérdések,hanem a kérdésekre adott válaszaitok is.Érdemes elolvasgatni....Különböző emberek,más-más korosztály,más más pozitív,negatív élményeken alapuló válaszai.Mind azt szeretnénk,hogy e rövidke életünk a lehető legtöbb jóval,boldogsággal szeretettel legyen megtöltve.Mindannyian megtapasztaltuk,hogy az éremnek két oldala van.Szenvedés nélkül nem értékelnénk a boldogságot,megpróbáltatások után az örömteli perceket,egy hajtatott munkanap után a nyugalmat.Talán vannak rossz dolgok amiket muszáj megélni ahhoz hogy aztán tudjuk azt hogy mit kell kiküszöbölni,ha mód van rá.És hogy fel tudjuk ismerni a jót.A hibáink is azért vannak,hogy tanuljunk belőlük.Boldogság titka?Szerintem senki nem tudja......nincs rá recept.Pillanatokban van megbújva.Sokszor elég egy naplemente látványa,egy szeretett személy mosolya....nem nagy dolgok,a lényeg hogy sok-sok jusson belőlük,és életünk vége felé azt tudjuk mondani,hogy van egy csomó dolog amire szívesen emlékszem vissza,és azt tudjuk mondani,hogy"igen,engem szeretnek"

"' Az életemet a Jó Istenem irányítja" Ha Istenem is úgy akarja. +3 Isteni csodától. 4 Szolgálatban állok hitem által.

Mindent saját magunk irányítunk a gondolatunk erejével. Ha mást nem, akkor azt irányítjuk mi, hogy hogyan irányítson más minket. Csak az ember fia megmagyarázza, hogy ez nem is így van. Ez csak egy szösszenet volt.

1.Igen elgondolkodtató ez a kérdés,Az ember szeretné azt hinni,hogy ő maga úgy irányíthatja az életét ahogyan szeretné.Ezzel nem teljesen értek egyet.Nagyon sok dolog múlik rajtunk,hogy mit hogyan teszünk,hogyan gondolkodunk,és a cselekedeteinknek mi lesz a végkimenetele.De vannak olyan dolgok,történések amik tőlünk teljesen függetlenül következnek be,mégis nagy mértékben befolyásolják az életünket,és ezekbe a dolgokba esetleg nem szólhatunk,vagy nem tehetünk ellene semmit,vagy nem változtathatunk rajta.Szerintem az emberi sors egyéntől függő,és független.Itt nem csak mi létezünk,hanem kölcsönhatásban élünk más emberekkel,akik hatással vannak ránk és mi is rájuk,és összességében ez érvényesül az életünkben.Aztán ott vannak a boldog percek,betegségek,baleset,születés,halál,barátok,e
llenségek,családunk és velük kapcsolatos örömek,nehézségek stb....ezek mind összetett fogalmak amiről csak részben tehetünk mi,részben pedig kívülálló dolgok következnek be.Mindenesetre nem baj ha az ember a legjobbra törekszik.2.Igen,hajlandó vagyok szembenézni a valósággal,sajnos sokszor jobban is mint kellene.Hiszen manapság nem egyszerű optimistának maradni,mikor az ember azért folytat harcot,hogy máról holnapra éljen valahogy.Számtalan tervtől,álomtól elesik az ember folyamatosan,mert érzi hogy egyre kevesebb az esély rá,így megmarad minden a maga valóságában,így nem nehéz nem látni.3.Hogy kitől várja az ember a boldogságot?Ez is relatív.Szeretnénk azt hinni,hogy Az a szeretet,őszinteség,bizalom,amit másoknak adunk(legyen az a párunk,barát,családtag)az viszont is működik)Ez alapja lehet a boldogságnak,ha az ember szerető emberekkel van körülvéve,akikkel megoszthatjuk a boldog perceket,ünnepeket,de tudunk kihez fordulni ha baj van,és mi is így teszünk ha ránk szükség van.De mindannyiunknak vannak olyan tapasztalatai is miszerint visszaélnek az ember szeretetével,jóindulatával(ilyen akad ugyanúgy barátban,párkapcsolatban,rokonok között stb....)4.Nem tudom,hogy készen állok e folyamatos változásra,szeretem a stabil életet,ami egy biztos talaj az ember lába alatt,de ha arról van szó,hogy változtatnom kellene magamon vagy a környezetemen azért hogy jobban érezzem magam,vagy a családom miatt,és ez pozítívan hatna,akkor természetesen nyitott vagyok mindenre.

Szia Péter! Az én életem a családom irányítja. A fér5jem,habár most már szembeszállok vele. Ha úgy érzem igazam van.Anyósom, ő még próbálkozik,de már vele is tudok kompromisszumot kötni.(néha ő is enged).Leányom 16 éves, a kamaszkor minden velejárójával.Egyéniség. Aranyos,de amit szeretne azt véghez viszi. Ez így van jól.15 éves afiam,vele legkönnyebb az élet, ha nem kell tanulnia. Az én saját életem próbálgatom megszevezni,de még sokat kell tanulnom. Például Tőled Péter. Próbálok víz fölött maradni, néha nem könnyű. kíváncsi vagyok mi derül ki ebből az önismereti dologból.Üdvözlettel: Marika

Az egészre szeretném válaszolni: a kozmikus egyensúly!
Ehhez viszont a saját és párom képességeinek határait ismernem kell.Mi 40 éve élünk együtt szeretetben,problémát mindíg valami külső hatás okozott,hála istennek,nagyon kevés alkalommal.Fontos egy házasságban,párkapcsolatban a tisztelet,bizalom;és a legfontosabb a szeretet.A közös megbeszélések,elhatározások adják meg a hétköznapok szineit.Fontos:ha bízol a párodban akkor ne higgy a szemednek sem,amíg magyarázatot nem kapsz.Soha ne vagdalkózz,mert amit adsz,azt kapod vissza.Ez a mi 40 éves BOLDOG házasságunk titka.A párkapcsolatok mindíg lemondások sorozata mindkét fél részéről.Nem az ÉN a fontos,hanem a Mi.

1.Magam irányítom a dolgaimat általában,de sokszor gátolnak a félelmek, gátlások, a megfelelési kényszer.Ezért csak részeredményeket tudok felmutatni.
2.Szembenézek, de a cselekvőképességemet pont a félelmeim determinálják
3.Tudom, h. nekem mit kellene érte tenni,nagyban tőlem függ,de áldozathozatallal jár. Nem merem meglépni, keresem a kibúvókat,elfáradtam, ellustultam.
4.kis dolgokban igen, de amihez nagyot kellene változnom, az ellen sokszor inkább teóriát gyártok.
Érdekes az oldal, kiváncsian várom a társak hozzászólásait.
.

Kedves Péter!
Ma megtekintettem videodat.A feltett 4 kérdésed elgondolkodtattak.
1./Rá kellett döbbennem, hogy születésemtől kezdve más irányítja életemet helyettem. Kezdetben tették ezt szüleim, de főleg édesanyám. Esküvőm napján is ezzel az intelemmel hagyott férjem mellett: "CSAK ROSSZ HÍR NE JÖJJÖN UTÁNAD KISLÁNYOM!" Mint édesanyám szó fogadó kislánya próbáltam ennek megfelelni. Maximálisan alkalmazkodni "új családomhoz", konkrétam férjemhez és az ő családjához.25 éves házasok leszünk 2009.09.22-én.Sok erőmbe, munkámba került, hogy maximálisan megfeleljek mindenki elvárásainak. NEM SIKERÜLT!Mára én vagyok, lettem mindenki fekete báránya, minden baj forrása a NAGY CSALÁ SZEMÉBEN!A család véleménye szerint "irigy vagyok mindenre és mindenkire".Én nem így látom!Csak megelégeltem a maximális alkalmazkodást, és semmit nem kaptam vissza cserébe, 1 jó szót sem,csak bántást, lelkitiprást.Ma már nem vagyok hajlandó alkalmazkodni, csakis 3 fiú gyermekemhez,akik első párkapcsolatomban, első házasságomba, vérszerinti közös gyermekeink.Férjem elhidegült tőlem.Gyermekeinket meglátásom szerint csakis nyűgnek tartja és tartotta.Soha sem láttam rajta azt a szeretetet, amit én nyújtottam maximálisan neki, de még a gyerekeinknek sem tudta soha kimutatni, éreztetni velük.A feltett másik három kérdésedre ma már igennel tudok válaszolni.44 éves leszek októberben.

Sziasztok! Nekem annyi hozzáfűznivalóm van a kérdések megválaszolása kapcsán, hogy ez a négy kérdés megválaszolása bizony a legnehezebb az életben. Véleményem szerint ezekre a kérdésekre az "ösztön ember" nem tud őszintén válaszolni, mert az egója erősebb annál, hogy őszintén válaszoljon. A kérdések megválaszolásáshoz hosszú meditációkra van szükség, mert csak ekkor tud a belső énünk igazán megszólalni. A saját énünk megtalálásához hosszú időre van szükség, és csak akkor tudunk a valódi hibáinkon és eleve magunkkal hozott beidegződéseinken javítani. Óriási szerencséje van annak, aki boldog családi életben nőhetett fel, mert ekkor adott az egyén számára a boldog párkapcsolatra való alapvető elvárás. Ha ez nincs meg, akkor nehéz dolga van az embernek. Tetszik a portál!!Üdv, OÁ.

Kedves Péter!
Ki irányitja az életem azt hiszem a sorsom,ha végig gondolom,igaz később jövök rá,hogy ennek így kellett történni.Keresem a válaszokat miért kell ezt a nehéz utat bejárni,es miben rontottam el!
A boldogogságot csak a családomtól szeretném megkapni,úgy érzem ha itthol minden rendben van akkor én is jól vagyok!
Hajlandó vagyok a változásra,de úgy érzem másnak is változnia kellene,hogy jól érezzem magam!
Üdv Olga!

a tudatalattinkban működő sémáink minden egyes választ megpiszkálnak.....

Szia Péter!
Nagyon érdekes témát hoztál ismét.A kérdéseid nagyon elgondolkodtatóak és aktuálisak. Már többször is kaptam rá figyelmeztetést arra, hogy ki is irányítja az életemet.Én most már úgy gondolom ideje lenne a kezembe venni a gyeplőt. Az nem gond,hogy vannak akik segítenek abban, hogy legyenek céljaim és ne hagyjam el magam. Nem szabad az önsajnálat útjára lépni, mert onnan nehéz a kiút.Ha megvan az irányítás onnantól a többi kérdésre is megvan a válasz. Az önismeret nagyon fontos minden ember életében, mert elveszik a káoszban.
Üdvözlettel: Erzsébet

Hosszu út vezetett idáig,mire ráébredtem,nem én irányitottam az életemet.Ötven felé változtattam,elváltam.Sokat dogozom magamon,olvasok,előadásokat hallgatok meg,mert tudom,hogy változás az életem.Ennek felismerése,nem mindig sikerül.Azon vagyok,hogy ez minnél tökéletesebben müködjön az életemben.

a félelem az ami engem irányít én saját magamtól várom a boldogságot csak van egy akadly család centrikus vagyok és inkább vállalom a boldogtalanságot mint hogy mások élletét boldogtalanak lássam nem tudok senkit elitélni ha párkapcsolatán kivül függőkapcsolata van mert nem ismerem a mások boldogtalanság igazi tényezőét sajnos én saját magam hibái csabdájában estem nem tudok bízni a férfiakban mert sokat voltam csalódot ezért saját önbizalmam is elvesztettem

én azt érzem a félelem az ami okoza a boldogtalanságom félek a valóságtól saját magamtól várom a boldogságot csak az az igazság hogy kapcsolatban vagyok illetve férjezet de anyiszor meg csalt és már nem bízok a féfiakban van egy másik függő kapcsolatom de nem hiszek bene nem tudok senkit elitélni mert magamból indulok ki nem ismerem a mások éllet stilusát ezért nincs véleményem a teteikről nem tudom hogy roszul csinálom e én család centrikus vagyok a függőkapcsolatomban lévő férfi családos ezért én inkább vallalom a boldogtalanságot

az életemet alapállásban én irányítom, ez biztosítja a hétköznapi stabilitást, de a mélységben a wágyak vannak, amelyek időnként elhomályosítját a valóságlátásomat és elég nagy örültségeket tudok elkövetni a vágyteljesítő gondolkodás hatására.
"A másra mutogatás" mellet tudom a saját felelősségemet is, amilor az alapegyensúlyom visszaáll. A vágyaimat kivetitem a külvilágra és annak megfelelően torzítom el a valóságot.
Sajnos csak ennek van nagy ereje számomra a realitás gyakran unalmas és fárasztó kényszer amiben azért pici örömök vannak.

', eddig többnyire a családom irányította, ritkán én, talán mostantól máshogy lesz.
2,a valósággal gyakran félve nézek szembe, sokat csalódtam
3, a boldogság szerintem az együttlétben rejtezik
4, folyamatosan változom, néha magam is csodálkozok, hgy mennyire változok

ki irányítja az életem?ÉN
szembenézek e a valósággal?TELJESEN MÉRTÉKBEN
honnan várom a boldogságot? KÍVÜLRŐL ÉS MAGAMTÓL EGYARÁNT.
folyamatos változásra készen állok? SZÜLETÉSEM ÓTA ABBAN VAGYOK, TERMÉSZETESEN, SZÜKSÉGES IS!

Szia!
Az első kérdésed,már régóta foglalkoztat. Nem mondhatom, hogy én irányítok,de azt sem, hogy nem. Részben a sors, mert a véletlenben nem hiszek. Részben a megszokás vagy talán a ragaszkodás a körülöttem élőkhöz,a biztonsághoz. Majd valahol megbujva az egom. Számomra ők döntenek egy útkereszteződésben, hogy merre menjek.
A második kérdésed számomra nem kérdés, mert a valóság elől meg lehet próbálni elfutni,de nem fog hosszú távon sikerülni. Nekem fontos, hogy ne szemelenzővel éljek, lehet szebbnek látnék sok mindent,de attól még boldogabb nem lennék.
A harmadik kérdés erre csak annyi hiába várod tátott szájjal a sült galambot, ha te nem teszel érte nem fog a szádba kerülni. A boldogságnak nagyon sok formája van szerintem a lényeg az apró pillanatokban rejlik, csak nem szabad rohanni, ha siettünk átszáguldunk az életen úgyhogy nem is látunk semmit. Én erre törekszem, legyen időm felfedezni a csodát, boldogságot a környezetemben.
A negyedik kérdésed: A változás itt áll az ajtómban, de még nem tudom beengedni. Túl sok mindent dobok el és erre fel kell készülnöm. Egyben bizos vagyok ha csenget beengedem.
A változások segítenek a fejlődésben és a tanulásban, rendszerint fejest ugrok bele, most mégis toporgok, igaz ez a változás nem egyedül tőlem függ.
Szeretettel: Solya

Én irányitom amit tudok, de a felsőbb intelligencia segítségével..és abban bízom h megkapom az infókat...meg szoktam.
Valóság: mátrix...amit láttatni akarnak...és én is valóság vok.még.
Várom,de megpróbálok még jobban nyitni, minden felé,leginkább a mindeség felé...ezért folymatso változásban vok és dolgozom is rajta....Péter,erre mit lépsz?

Kedves Péter,
1. Én irányítom az életemet
2. Hajlandó vagyok szembenézni a valósággal
3. Igazság szerint kivülről is és belülről is egyformán várom a boldogságot.
4. A változásokra készen állok, már semmin nem lepődök meg, igazodok az adott helyzethez.

Barátsággal: Sebestyén Judit

* Ki irányítja az életedet?
Próbálkozom az irányítással hát persze, ám sajnos az irányítás nem mindig van a kezemben, mert vannak körülöttem emberek, események és érzelmek.

* Hajlandó vagy szembenézni a valósággal?
Mindenképpen.

* Kitől, vagy mitől várod a boldogságod?
Tudom, hogy a boldogságom csak tőlem függ. Ennek így kellene lennie, de nem mindig működik.

* Készen állsz a folyamatos változásra?
Igen, bár egy ideje már folyamatos nálam........

1. Nehéz kérdés volt...Azt hiszem, hogy részben igaz, hogy minden ember sorsa meg van irva. Nem irányithatjuk az életünk tejes mértékben. Többnyire megprobálok én irányitani, de ez nem mindig megy, mert vannak körülöttem barátok, a család a párom és sok olyan tényező ami befolyasolja a mindennapjaimat.Néha velük egyes dolgokban kompromisszumot kell kötni ha tetszik ha nem, máskepp nem müködik
2.A valósággal megpróbálok mindig szembenézni, de nagyon nehéz. Nem élek illuziókban, nem kergetek ábrándokat, pedig régen gyakran ezt tettem, de természetesen mint minden embernek nekem is vannak céljaim, álmaim, amiket szeretnék elérni.
3.Nehéz erre a kérdésre vélaszolni...nem merem egyértelmüen kijelenteni, hogy magamtól. Ha nem lenne senki körülöttem nem lennék én sem boldog. Magányosan hiába várnám magamtól a boldogságot nem jönne. Ezért én a boldogsagot egy részt magamtól másrészt a szeretteimtol várom. Viszont ahhoz hogy teljes mértékben boldogok legyunk, meg kell találnunk a lelki békét.
4. Változni mindig is fogok és az életem is mindig fog, akar készen állok akár nem. Kicsit félek is a nagyon hirtelen jövő változástól, szeretem a nyugodt kiegyensúlyozott életet, de nem állok az új dolgok útjába. Bátran veszem az akadályokat és megpróbálok mindig pozitivan gondolkodni, még ha ez a legnehezebb is.

Igen jó lenne készen állni a változásra, ha annyira egyszerű lenne. A családi életben nálam elsődleges, hogy ne bomoljon fel a családi életünk, főleg, hogy van egy lányunk. Mindig bízom abban, hogy talán, talán, lesz jobb. Persze csak rosszabbra változik minden. Régóta fontolgatom lépésem, s mindig visszahúz az a gondolat, hogy adok még egy esélyt. Sajnos megbocsátó vagyok, lányom szerint megalkuvó vagyok.... Talán egész életemben mindig többet adok, mint amit várok másoktól...

1.Isten
2.Illúzió
3.boldog vagyok,jó lenne nem egyedül.
4.inkább hasznot hoznék,mint kárt okoznék.

Kedves Péter!

Nagyon örülök ennek a témának. Én a következők figyelembevételével akarom - fogom élni az életemet.

Mi magunk teremtjük a valóságunkat, így mi irányítunk, és nekünk kell szembenézni vele. Ha félelmet teremtünk, akkor az a valóságunk és azzal kell szembenéznünk. Ha szeretetet teremtünk, akkor az lesz a valóságunk. Ezzel már kellemesebb szembenéznünk.
Ebből következik, hogy a Boldogság csakis bennünk jöhet létre. Ha Szeretetet és Boldogságot sugárzol mások felé, akkor Szeretetet és Boldogságot kapsz.
A világon egyetlen állandó dolog létezik, s az a VÁLTOZÁS. Ha tudatában vagyunk, hogy a Föld és az Univerzum állandóan változik. Akkor belátjuk, hogy ezáltal mi magunk sem vagyunk ugyanazok, akik egy perccel ezelőtt voltunk.
Ezek törvényszerűségek. Néha nehéz elfogadni, s néha nehéz e szerint gondolkodni, cselekedni. Ha megértjük, hogy a SZERETET a legnagyobb ERŐ a világon, az egész életünk megváltozik.
Fénnyel és Szeretettel teli napot kívánok Neked és Kedves Olvasóknak!
Marika

Szia Péter!

A lehető legjobb kérdéseket tetted fel. Én a következőként élem meg:
1.Tudom, hogy az életemet nekem KELL(ENE) irányítani. De! Nem VÉLETLENÜL születtem oda és akkor ahova születtem, és nem VÉLETLENÜL vannak mellettem a családom, akikkel nekem dolgom van. Tehát nem tehetem azt, hogy én irányítok saját kútfőből. Ha tartozom valahova, akkor igenis velük együtt kell irányítani, az élet szerintem egy nagy társasjáték Épp ezért már nem félek. Sőt!
2. Hajlandó vagyok szembenézni a valósággal, és hogy nem mindig tetszik az, amit az elém tartott tükör mutat, az nem tükör hibája És megtanultam nem kudarcként megélni, ami nem sikerül úgy, ahogy szeretném. Tanulok folyamatosan.
3. Boldogság? Fogas kérdés. Engem, és azt hiszem még ratjam kívül jó pár embert sosem tanítottak meg arra, hogy ezt hol és hogyan kell megélni. Miután sztem a szüleink sem tudták, akkor nekünk hogyan tudták volna átadni? Természetes, hogy a boldogságot önmgaunkban kell megkeresni. De. Ami belénk ivódott évtizedeken keresztül, azt nem egyszerű kitörölni és "átírni". Én úgy gondolom, hogy mindenkit más tesz boldoggá és ez így is van rendjén. Nagyon szépen hangzik, hogy önmagadban kell megtalánod a boldogságot. Viszont én tudom, hogy akkor voltam igazán boldog, amikor megszülettek a fiaim. Ez külső dolog. És egyedül nem tudom átélni azt a boldogságot sem, amit egy társ adhat.....
4. Ha nem állnék kész a változtatásra, akkor talán ezt a blogbejegyzést sem találtam volna meg. Folyamatosan változom, és jó irányba. Az élet engem igazol, mert mostmár tiszta szívemből, őszitén tudok segíteni másoknak. Már képes vagyok dönteni.
A mottóm lett a következő ima, amit az Atlantisz angyalai című könyvben olvastam:
"Őszitén akarok élni, minden utam végig járni. Hinni abban amire vágyom, s ha hiszek benne küzdeni érte, bármilyen áron!"
Mindenkinek azt kívánom, hogy hitét soha ne veszítse el!
További sikeres életet kívánok Neked és minden idelátogatónak: Gabi

1) A lelkiismeretem!
2)Igen, még ha nehezemre esik is.
3)Azt tudom hogy saját magamtól kellene várnom, de mégis azoktól várom a boldogságom,akik közel állnak hozzám.
4) Szeretem a megszokott , bevált dolgokat nagyon, de készen állok, hajlando vagyok változni változtatni, tanulni.

Kedves Péter!
Az első kérdésre a válaszom,eddig minden és mindenki irányította az életemet.A körülmények,a hozzám közelállók,a gondolataim és az érzelmeim.De idén rá kellett jönnöm hogy ez folyamatos vitákat eredményez és boldogtalanná tesz.Épp elég lesz harmóniát teremteni az érzelmeim és a józan eszem közt.És minnél több ember próbál jó irányba terelgetni,annál több vitás helyzetbe kerülök,akár saját magammal is.Azt hiszem ebben az évben kell a saját lábamra állnom.
A kettes kérdés válasza;Ez évben úgy látszik egyre több olyan helyzetet produkálok magamnak,ahol aztán az élet képen vág a valósággal és nem is hagy addig nyugodni amíg jó alaposan szembe nem néztem magammal és a problémákkal.
Mindig mástól vártam a boldogságot,mert elvártam hogy amit én adok legalább azt kapjam vissza.De ha olyat választottam aki erre képtelen akkor ez is az én rossz döntésem eredménye és az én döntésem az is hogy egy-egy ilyen helyzetben mennyit szenvedek ahelyett hogy döntést hoznék.-Változtatnék.
Hogy készen állok-e erre.Félig-meddig már igen.Próbálom megteremteni az alapjait annak,hogy végre a sajátlábamra álljak.Ezen dolgozom.Így a megfelelő minimális alapok nélkül,megmondom őszintén hogy bár akarom a változást,mégis rettegek tőle.

Még nem kértem az elemzésem,de amint tudom fogom,mert bár magamnak kiszámoltam elemezgettem,azért csak egy összefüggőbb és értelmezhetőbb gondolatmenet kerülhet ki egy szakértő kezéből.
Köszönök mindent!
Üdvözöllek;Mira

Szia Péter!
A kérdéseidre a válaszaim,nem olyan egyszerűek.
1.Az életemet saját magam szeretném irányítani, de szerintem inkább a gyermekeim írányítják.
2.A valósággal hajlandó vagyok szembe nézni,mivel sajnos muszály. Igaz, hogy nehéz volt megtanulni, de megérte.
3.A boldogságot magamtól várom. Nekem kell érte tennem nem várhatom mástól, ha én nem hiszek benne.
4.Erre a legnehezebb válaszolni. Igen készen állok a változásra. Ezt most maga az élet tanította meg nekem, hogy sajnos nem minden ugy van ahogy én szeretném, mert az élet folyamatos változás.

Kedves Ágnes!

Nagyon örülök, ha már éled ezeket a pontokat!
Egyet tarts szem előtt, csak akkor segíts másoknak, ha kérik, bár ezt gondolom mondanom sem kell.

Péter

Kedves Péter! Nagyon tetszik az ötlet, hogy ezekről a dolgokról szó esik. Magammal számot vetve sajnos a négy kérdésedre a negatív válaszokat tudom adni. A ki irányítja az életemet kérdésre: gyakrabban mások, illetve a félelmek. A valósággal való szembenézés témája: gyakran másra hárítom a magam felelősségét. Hogy kitől várom a boldogságomat kérdéssel kapcsolatosan: itt is sajnos, gyakrabban inkább mástól, más személytől várom, hogy boldoggá tegyen engem. Hogy készen állok-e a változásokra? Azt hiszem, ha válságban vagyok, akkor van bennem képesség arra, hogy számot vessek magammal, és hogy aktívan részt vegyek abban, hogy a változásokhoz alkalmazkodni tudjak, sőt, hogy azokból sikereket is tudjak kovácsolni magamnak. Hát a helyzet nem túl rózsás velem kapcsolatban... De kíváncsian várom a következő videót, annak ellenére, hogy én a számmisztikában nem tudok hinni, de nagyon érdekel. Üdvözlettel: Etelka

Kedves Edit, Erika és Petra!

Ezen a 4 kérdésen fogunk dolgozni a következő 1 hónapban! Már csak azért is büszke vagyok rátok, hogy mások előtt is vállaltátok a saját kérdésekre adott válaszokat!

Ezt tekintsétek kiindulási alapnak!

Péter

Kedves Varga Erzsébet és Fodor Erika!

Semmi sincs veszve, válaszoljátok meg magatoknak a kérdéseket, nem kell feltennetek ide, de válaszoljatok őszintén, mert a továbbiakban ezzel fogunk dolgozni

Péter

ÉN mar tudatosan az életben is ezt tejesitem
Szeretnek mas embernek is sekiteni ez altal!

Szia kedves Péter!Hogy ki irányitja az életemet?Hát én biztos,hogy nem,inkább azt hiszem az élet irányít engem.A valósággal szembenézni nemmerek mert félek.Mi az a boldogság?Elváltam, a fiam akit 18évesen szültem Münchenbe költözött.Leépítettek a munkahelyemen ahol 19évig dolgoztam!Akkor mi is az a boldogság?Üdvözlettel:Erzsébet

SZIA PÉTER!
ÉN TAVALY VÁLTAM EL,25.HÁZASSÁGOMBAN.
A CSALÁOMNAK ÉLTEM,GONDOZTAM A BETEGEKET HALÁLUKIG,A LÁNYAIMAT FELNEVELTEM ÉS JÖTT EGY EMBER,AKI AZÓTA A PÁROM ÉS PONT EZEKET A KÉRDÉSEKET TETTE FEL.MÁS SZEMMEL NÉZEM A VILÁGOT ÉS 47.ÉVESEN ÉRZEM,HOGY BOLDOG VAGYOK!AMI BÁNT,A LÁNYAIM!A KAPCSOLATUNKRA JELLEMZŐ AZ APJUK BEFOLYÁSA ÉS EZ VAGY DACBAN,VAGY ÉRDEKTELENSÉGBEN JELENTKEZIK,PEDIG 24 ÉS 21 ÉVES LÁNYOK.A BOLDOGSÁGOMAT NEM IS MEREM KIMUTATNI,MERT MILYENEK AZ EMBEREK?A SZEMEMBEN ÍGY-EGYÉBKÉNT KIBESZÉLÉS.EZ A VALÓSÁG ÉS A VÁLTOZÁST ÉN MAGAM IS ÉRZEM ÉS VÁLTOZNI IS KELL.KÖSZÖNÖM A SEGÍTSÉGEDET!

Hűha, ezen még sohasem gondolkodtam el igazán. Azt hiszem valahogy mindig a kobakom egy eldugott rekeszébe pakoltam ezeket a kérdéseket, hogy ne kelljen velük szembenéznem.
1. Az életem felett lassan kezdem átvenni az irányítást, de egyenlőre úgy gondolom, hogy a félelmeim, a családom és a másoknak megfelelni akarás irányít.
2. A valósággal nehéz szembenézni, hiszen egyszerűbb a saját álomvilágomba menekülni. Ráadásul azt hiszem, hogy a zűrös gyerekkor kifejleszt az emberben egy "álomvilág készítő gént", hogy ne vegyük észre a körülöttünk zajló rosszat. De most, hogy már ilyen öreg 19 éves vagyok kezdek szembenézni a valósággal.
3. A boldogságot ma már nem kívülről várom. Megtanultam, illetve kezdem megtanulni, hogy amíg egyedül nem tudom megtalálni a boldogságot és a harmóniát, addig mással is csak ideig-óráig fog tartani az örömöm.
4. Készen állok a folyamatos változásra. És készen állok arra is, hogy még többet tanuljak.
Így gyorsan megragadom az alkalmat, hogy köszönetet mondjak az eddigi videókért is.
Szeretettel: Petra

Első kérdés.igazad van kedves Péter, soha nem tettem fel magamnak ezeket a kérdéseket, pedig nagyon hasznosak,többnyire a gátlásaim irényitanak, mi lenne ha...és néha ugyan megfogadom barátaim tanácsát is., de rájöttem ha nem szivből teszem azt amit, akkor nem úgy történnek a dolgok ahogyan szeretném.
2,nos a mésodik kérdés igen, de nem mindig vállalok felelőséget tetteimért, megprobálom elsumékolni a dolgokat, de beismerem akármi is legyen az.
3,a boldogságért tenni is kell, rájöttem, ha nem teszek semmit nem is tudok boldog lenni, de ha egy kapcsolatba elvárom, hogy mindig a másik lépjen először, de most előszür érzem azt , hogy bármi is fog történni nekem kell megtennem az első lépést bizonyos kérdésekben, és biztos hogy meg is teszem amint alkalmam nyilik rá.
4,gondolom igen, mert az élet mindig válltozó és soha nem az ami már volt, csak mindig vátozik, ahogy a mi gondolataink is, ahogy ezeket a szavakat leirom, stb.
Köszönöm Péter hogy feltetted ezeket a akérdéseket .azt hiszem minden egyszerübbnek néz igy ki.
Erika

Szia Péter! Már családtag vagy nálam. Olyan dolgokat kérdezel, amit csak bizalmasan lehet kezelni, családtaggal osztanék meg.
Első kérdésedre a válaszom:
Aki irányít, az a magány, a vágy a társkapcsolat iránt, az elszigeteltségtől való félelem a korom előre haladtával. A soha be nem teljesedett igény, hogy egyszer családban éljek. Nincs a kezemben az irányítás.
Második kérdés:
Most ,hogy az elsőt megválaszoltam, rájöttem, ezt sosem kérdeztem meg magatól, de mivel őszinte ember vagyok, magamnak sem hazudhatok , elégszer megtettem magammal szemben, míg másokkal nem. Belátom , azt gondolom, most szembenéztem a dologgal.
Harmadik kérdés:
Ezt sem kérdeztem meg eddig soha magamtól. Azt hittem a társ kapcsolatban két emberen múlik, de gyanítom, nem kérdezéd, ha nem magamon múlna.
Mit tettem meg érte?
Mindig maximalista vagyok, de az elvárásaimban a majd lesz valahogy és a másik fölmentésének elve dominált.
Nem volt egyensúly. Most látom, nem tartottam igényt arra, hogy ugyanazt kapjam, mint amit nyujtok, tehát attól a jelenlegi valakitől sem azt kapom, amire vágyom.
Jó érzékkel mondod, önértékelés. Én is érzem, de nem teszem, mert attól tartok, akkor, ha mércét állítok fel, el fogom veszíteni.
De valóban vaszítek, vagy csak a pillanatnyi érzéseim sérülnek?
Negyedik kérdés:
Ez nem vitás. Egy vízöntő egyebet nem tesz, mindig ,mindent elölről kezd és talpra áll.
Majd május 22.-én új változások jönnek, bolygó váltás, a jóisten mindent elrendez.
De nekem mit kell tennem ahoz, hogy meglássam , nekem mit kell elrendeznem, és főleg hogyan?
Az állandó újrakezdésben elfáradok, bizalmatlanná válok, töprengek, azt várom a másik fél lép, de nem azt kapom, amit remélek.
Sőt bíztatást kapok, reméljek, szőjek álmokat bátran, és van jövő.
Azt is gyanítom, hogy ha ez egyoldalú álom szövögetés, akkor nagyon naívan látnám a dolgot, és engem nagyon naívnak lát a másik ember.
Érdekes, mégis bízom abban, hogy tényleg így érzi, így gondolja, van közös jövő. S még érdekesebb, hogy van egy belső megérzés, arra int, hogy semmi nem valós az egészből, hiába hihető, a szavakon kívül a tetteket nem látom még. Kíváncsi volnék, összecseng-e a véleményem azokkal a gondolatokkal amiket későbbre tartogattál, megtaláltam-e a helyes rálátást, jól értékeltem-e a másik személyiségét magamban, végül mire tanítasz Te engem, mit tartogatsz nekem, amire magamtól még ennyi idősen sem jöttem rá.
Azt tudom, hogy a másik ember engem úgy ítél meg, tiszta lelkű ember vagyok, olyan ,akivel ritkán találkozni.
Magamat én ilyennek látom, sosem kérdezte a véleményem, de valóban így is érzi, vagy csak jó emberismerő?
Kíváncsian várom, mi derül ki ebből a nagy önismereti dologból.
üdvözöllek: Edit

Sziasztok!

Most végre elkezdhetünk komolyan beszélgetni!

Péter