en csak kernem a segitseget hogz mit kezdjek a kapcsolatomal 3 eve vagyunk egyut.de mar szinte nem is beszelunk egymassal.ha igen akkor is csak veszekedunk.mit tegyek?

Házasságom kezdetén meg volt az eggyetértés az elfogadás/egy gyermekem volt így is feltétel nélkül elfogadott/közös terv, amit kétszeresen megvalósitottunk.Majd mikor mindenünk meg volt, én fejlödtem tovább Ő bezárkozott magába.Kudarcot valottam a beszélgetések egyoldaluak voltak.Én probáltam csedességben időt adni és közben kerestem a megoldást.A bezárkozása alkoholhoz vezetet,ívócimborája volt a "párja".Két év keserves küzdeme után, mikor részegen megvert,hogy bepisiltam,elhagytam.Már ennek 14 éve.Tanulság!Én anyaoroszlán voltam Ő a kissebségi önbizalom hiányát még mindig nem tudta megtanulni.Ha a másik fél nem készül fel a tanulásra nem alkalmazkodik elzárkozik a másik hiába szereti türelmes a végsőkig a elvállás elkerülhetetlen.A hirlevelek nagy segítségek nekem köszönöm, talán ez a példa is segít.Kata

A helyes döntés soha nem könnyű. Én 21 év után váltam el, majd még 7 évet együttéltünk. / figyeljétek a számokat. 28 év és 28-án születtem/
Otthagytam inkább mindent, és új életet kezdtem. Azóta jól vagyok, mert azt tehetem, amit szeretnék,képezhetem magam, élhetem az életem.
Nem találtam még meg azt a férfit ,akivel úgy élhetnék, hogy megmaradhatnék olyannak, amilyen vagyok. Mert nem elég az egyik félnek olyannak lenni, hogy képes legyen egy kapcsolatra.
Sajnos az a tapasztalatom, hogy a férfiak egy idő után nem képzik magukat, megállnak egy helyben. Ezért olyan társat találni ,aki minden szempontból hasonló , mint mi vagyunk, szerintem nagyon nehéz. Azért nem írom, hogy véletlen, mert véletlenek nincsenek. A SORS nagy rendező.De hiszek a csodákban és abban, hogy ha nagyon akarunk boldogok lenni, akkor biztosan azok is leszünk.

Szerelem, szeretet, boldog párkapcsolat, melyek minden ember számára fontosak, de nem mindenki jut el addig, hogy mindegyiket megtapasztalja és a tapasztalatok után megértse mi is az értelmük, mi miért következett be. Legtöbb esetben külső okokat keresünk boldogtalanságunkra, szeretet hiányunkra, társunk rossz megválasztására, pedig minden esetben az ok, a magyarázat bennünk keresendő.
Leszületésünk a Földre azért történik, hogy megtapasztaljunk bizonyos eseményeket, melyek lelki fejlődésünkhöz szükséges. Az örökös keresés lehetővé teszi számunkra, hogy mindig törekedjünk a tökéletes felé, mely az utat jelenti a boldogság, a teljesség felé.
Vannak olyan párkapcsolatok, melyek nagy szerelemmel indulnak és a végén kiderül két különböző ember akik nem illenek össze, hisz tulajdonképpen teljesen mást akarnak. Ki haraggal, ki barátsággal, békében válik el a társától, de valamilyen tüske maradhat, mely sebeket okoz és ezeket önállóan kell feldolgozni, melyhez szükség van saját magunk ismeretéhez, megértéséhez. Igy az eltávozott társat is módunkban áll tisztábban megérteni és saját tüskéinket kiszedni, melyeket saját magunk vájtunk magunkba.
A számmisztika is ebben segít, de először gondolatunkat kell a helyére tenni és megérteni, hogy a karma nemcsak saját leszületésünket jelenti, hanem bizonyos lelkekkel való újra találkozást is lehetővé tesz. Ebből következően lehet nagy szerelem, mely vak és ezzel elősegíti azt, hogy két ember karmikus kapcsolata lezárulhasson, hisz különben lehetséges soha nem alakul ki lehetőség arra, hogy végleg lezárják karmikus kapcsolatukat. Ez leginkább tudat alatt következik be, de megtörténik.
A rossznak tartott kapcsolatnak is meg van a maga értelme és lehetősége a változtatáshoz,de ennél a szabad akaratnak kell megnyilvánulnia. Nem azért rossz a társ, mert valójában rossz csak másképp gondolja, másképp éli meg az életet mint mi. Attól, mert a szülőktől, környezettől nem lát jó mintákat a szeretet kimutatására még nem biztos, hogy nem tud szeretni. Van akinek a szeretet egy jó zsarolási lehetőség a birtokláshoz, uralkodáshoz, de van aki a fizikai megtorlást feltételezi szeretetnek. Sokat számít ki mit hoz magával a szülői házból, de mielőtt a társat elemeznénk, érdemes megvizsgálni saját édesanyánk, édesapánk viszonyát, igy felnőtt fejjel és összehasonlítani saját párválasztásunkkal. Megéri, de csak akkor, ha őszinték vagyunk magunkkal, mert kiderül milyen sémákat utánozunk tudat alatt és mik azok melyeket gyerekként is másként állt szándékunkban elkövetni, de felnőttként ugyanúgy elkövetjük.

Kedves Kata!
Az általad felvetett problémára egy technikai megoldást javasolok, amely nálunk is bevált: személyes jövedelmünk X százalékát a közös kiadásokra fordítjuk, a fennmaradó részt mindketten legjobb belátásunk szerint használjuk fel.

A fenti nézetekkel nagyrészt egyetértek.
Különösen azzal, hogy ne akadályozzuk a másikat abban, hogy kibontakozzon. Nálunk is így működik-ne a dolog. De mégsem úgy gördül ahogyan jó lenne.
A gond ott van, hogy a párom költségesebb hobbit űz, mint amit megengedhetne magának. Ő, a mának él és nem gondol a holnapra. Neki minden jó úgy, ahogy intézem a dolgainkat. Ő biztat engem, hogy engedjek meg én is magamnak pl. tanfolyamokat... stb.
Csak azt nem képes felfogni, hogy az Ő jövedelméből nincs mit félre tenni és ha én is így gondolkodnék, akkor bizony megnézhetnénk magunkat egy váratlan kiadásnál.
Amikor Ő élvezi az életet, én akkor is dolgozom (18 éve, havi 300 órát, minden nap, egy átlag keresetért és a megélhetésért).
Összefoglalva: Ő egyedül feléli azt a pluszt, amit 4 felé kellene beosztani.
Kérdezlek Téged Péter, melyikünk éli helyesen az életét és ki az, aki a másik energiáját szívja?
Ezt a 6 éves problémát leszámítva, 24 éve példás családi életet élünk (mások szerint).
Köszönöm a válaszodat, vagy bárkiét aki véleményt ír.

Kedves Péter!
Az eddigi hozászólások egyes mozzanataiból össze raktam az Életem problémáját.
Én úgy fogalmaztam meg ,hogy kinőttem a férjemet.
A gondom az,hohy hiába beszélném meg vele a házasságunk folytatását, megoldásokat,mert más dimenzióban gondolkodunk és érzünk.
Elbeszélünk egymás mellett a szavaim mögött nem azt hallja amit én mondok neki.
Tudom,hogy döntenem kell de tele vagyok bizonytalansággal és emiatt halogatom.
Ez a második házasságom és van 2 gyerköcöm nyilván nagy a felelősség 1 ilyen döntésben.
Járom az utam és evvel a gyerekeknek is jót teszek vagy sem.
Várom a véleményed!
Legyen szép napod! Bea

Kedves Péter! Örülök, hogy van lehetőség arra, hogy elmondhassuk a minket ért fájdalmakról: -Tudod van olyan amikor a házaspár nagyon jó párkapcsolatban él , megbeszélnek minden dolgok maguk körül / ez mi vagyunk 33 év után / csak van egy kivül álló személy /férjem huga/aki mindent megtesz azért, hogy engem sértegessen, és csak azért,mert nem tudom elfogadni azt, hogy örökké hazugságon kapom.Azt is tudom , " ne figyelj rá " szöveget megpróbáltam,de hiába.A férjem egy kicsit gyenge ebben a kérdésben.

Kedves Péter!
Szeretném megköszönni hogy megismertelek és a kapott információkat tudom használni!Teljesen más dimenziókat nyitottál meg előttem!És lehet hogy nem követem el azokat a hibákat amire készültem! Sajnos a tanfolyamra nincs pénzem mivel munkanélküli vagyok!De nagyon sokat tanultam belőle!Tisztelettel:Margó Bajáról!

Mikor azt hallom, milyen hülye volt az a valaki akit ismertem, és milyen jó, hogy elváltunk, az jut eszembe, hogy talán Ő is így vélekedik valahol. Azóta, egymástól távol, mindketten változhattak. Jó irányban is. Az a lenézett, béna srác, lehet, hogy lélegzetellálítóan jólmenő, megkomolyodott, férfiasabb. A rút kiskacsa lány is megszépülhetett.
Úgy látom, akkor vagyunk néhányan valakik, ha másokról a jobbat nem vagyunk képesek elfogadni. Talán beépített dolog ez nálunk. Én elfogadom, hogy ha kell, szépen is lehet továbblépni. Ha fáj is, néha meg kell tenni. Ezért ostoba a csak hódításra törekvő, magából kifordult, képmutató viselkedés, öltözködés, hazudozás. Ha nem kellek így, vagy alakítsak magamon, vagy keressem meg a valóban hozzámillö 826.214 valódi partner egyikét. Sajnos több, más országban, más földrészen él. Ha nincs bennünk együttélési képesség, bármilyen társsal csak szenvedni fogunk. Lehet, hogy tudnunk kell újrakezdeni is. Ha nem kellek, kár erőltetni.
Kedves Péter, tetszenek a tanácsaid. Nagyon sajnálom a rosszúl választókat. Nincs egyoldalú hibás választás. Mi a véleményetek, kedves olvasók?

Egy kapcsolatban nem fontos, hogy mindent egyformán lássunk, a dolgokról egyforma véleményünk legyen. Nem kellenek egyforma célok vagy álmok, a jó kapcsolatban úgyis kialakul egy közös érdek, ami felé elindulhatunk, egyéniségünk megtartása mellett. Nem kell más, csupán kölcsönös tisztelet és az, hogy ne csak nézzük, lássuk is a társunkat, ne csak mellette, hanem vele akarjunk élni!

Nagyon örültem, amikor olvastam soraidat a témáról...mert az utóbb hónapok felfedezése nálam és a baráti körömben pont erről szólt..és ezzel van tele a világ...pont erre van szükség, hogy tisztuljon az emberekben..köszönöm a megerősítést!

Amikor szenvedélyesen teszem, amire az intuícióm hív, ez betölti a gondolataimat, érzéseimet és az időmet is. Ilyenkor nehéz szívvel szakítok időt másokra - még a már felnőtt gyerekeimre is, pedig velük mindig öröm együtt lennem - mert a lelkemben ég a tűz, és alig várom, hogy folytathassam, amibe belekezdtem. Ez valószínű egoizmus, de legalább most tudom, hogy azért vagyok egyedül, mert ez tesz igazán boldoggá - a szabadság.

mit tegyen az olyan ember akinek a parja ha mar ajelenben kutakodva nem talal problemat a multban keresi es ezzel napokig szolo veszekedest es gyuloletet szitt elengedninem akar szeret ez az ember ha valakit szertunk szerintem minden erovel azon vagyunk hogy minel kellemesebben teljen a vele eltoltott ido ha problemat keresunk mindenben szer azon vagyunk hogy talaljunk es eggyatalan nem a boldogsagra torekszunk szerintem

Nagyon fontos hogy beszélgessenek egymással a párok.Volt egy idöszak,hogy hiába akartam volna a párommal beszélgetni,de valahogy be zárkózot a maga kis világába.Nem volt vita,ö tudta hogy ot vagyok mellete és nyugodt volt.Kicsi lelkem még valahol szenvedet.Szomorúságomat már ö is észre vette és helyre át minden.Muszáj komunikálni egymással,napi történésekröl,álmainkról,vágyainkról,érzésein
kröl.Vannak viszont olyan pillanatok amikor tiszteletbe kell tartani a másik lelki állapotát,amikor egy pici magányra van szüksége.Ezt meg értem,csak ne tartson túl soká.Mert szerintem ez már oda vezethet hogy más-más irány felé fog vezetni az utuk.

Kedves Péter!
Valóban így van ahogy mondod,két ember ha találkozik,már az elején tudnia kell mit is akarnak egymástól.Minden akkor dől el,hogy idulnak el.Őszinte tiszta érzések nagyon fontosak,mert a hazugság mindent tönkre tehet.Mindig a belső érték a fontos,egymás tisztelete.Senki sem tökéletes,tehát hibáinkkal együtt szeretünk.Egy kapcsolatnál fontosnak tartom,hogy mindent megtudjunk beszélni egymással,csak igy lehetséges a jó kapcsolat.A féltékenység rossz tanácsadó,ne tegyünk korlátokat egymás közé,mert feszültté válik a kapcsolat,és akkor már nem tudjuk önmagunkat adni.

Bizalom és rendelkezésre állás. Bizalom nem létezik önbizalom nélkül. A rendelkezésre állás pedig a folytonos figyelés, állandó jelenlét. A beszélgetések során kizárólag az, hogy engem hogy érint. Sohasem az, hogy helyes vagy helytelen.

önzetlenség , hagyni a másiknak magánéleti dolgot
belső és külső szabadságot , életteret

Kedves Péter! Régóta figyelem az üzeneteidet! Nem szoktam nagyon hozzászólni semmihez, de ha a gonviselés az ember segítségére siet, azt hiszem illik megköszönni! Tegnap este pont azon bánkódtam, hogy szakítottam azzal, aki nem hagyta, hogy az életemet éljem.A kapcsolatunk egész ideje alatt lelkiismeret furdalásom volt azért, hogy rendíthetelenül megyek az álmaim után.(Ugyanis - azt vettem észre - , ha az ember elindult az útján, akkor a láthatalan világtól is segítséget kap, "jó szelet kap a vitorlája", ami másokat iriggyé tehet, és ez negatív kritikát eredményez. Ez a csírákat letörheti, és az ember újra visszahullik a hiábavalóságba. ) Talán ettől mentett most meg az üzeneted! köszönöm. nimue

Sziasztok!

Sajnos van olyan helyzet, hogy csak az egyik félnek vannak céljai, álmai, tervei.

Ilyenkor szükség van egy őszinte beszélgetésre a másikkal, ahol feltárod neki, hogy Te mit szeretnél és rá kell világítani, hogy ha együtt építitek az álmokat, akkor sokkal hamarabb odaértek együtt.

Ehhez azonban a másik is kell, szükség van a szándékára, hogy Ő is álmodjon veled.

Ha erre nem képes, akkor nem értetek egyet a "MAG" kérdésekben, az olló kinyílik és ellenkező irányba mentek.

Ha ez a helyzet, akkor sem adhatod fel az álmaid, hiszen ez a Te életed, akkor döntést kell hoznod.

Éled az életed, vagy feláldozod magad.

ÉN 2006-ban az ÉLD AZ ÉLETED OPCIÓ MELLETT DÖNTÖTTEM. NEM KIS SIKERREL.

Erről bővebben a szemináriumon fogok mesélni

Péter

a belső fejlődés saját egyszemélyes utunk, a legbensőségesebb szerelmest sem vihetjük oda magunkkal
ha időt szabunk, nincs elfogadás a másik iránt, ha nincs elfogadás, nem boldog a kapcsolat
a szeretetteljes elfogadás feltölt engem is és a páromat is, ha áramlik a szeretet és az energia, nincs energiaelszívás, hiszen áramlik,
akkor áramlik, ha nem áll útjába ítéletből és minősítésből, elvárásokból épített akadály
ezt a gyakorlatból tudom

Ha csak az egyik fél képes a fejlődésre, akkor folyamatosan szívja el az energiát a másiktól.Irigy lesz az optimizmusára,vidámságára, stb., és ez előbb-utóbb megöli a kapcsolatot.A savanyú társat energiával ellátni iszonyú munka.. A szeretet egy darabig kompenzálhat, de aztán besokallunk.Így vagyok én is, de még bírom a társam feltöltését.

Kedves Péter!Mi a helyzet abban az esetben, ha "csak" az egyik félnek vannak céljai, vágyai, szenvedélyei és a fejlődésre csak Ő képes. A másik fél csak az állandóságra,stabilitásra törekszik és nem akar vagy (nem tud) fejlődni, nem nyitott.Örülnék a véleménynek Péter!