Do you understand that it's the best time to receive the credit loans, which can help you.

Kedves Péter! Kedves „Olvasótársak!”

2011. december 13.

A „Készülj fel a fény megszületésére” kezdetű írásban a négy Ádventi hét kapcsán gondolatsorokban sok mindenről volt szó, hogy:
„- Ez a hét a saját energiáddal való összehangolódásról szól, amikor elsősorban befelé kell fordítanod a figyelmedet.
- Ez a hét arról szól, hogy mennyire tudod összhangba hozni a saját Isteni küldetésedet azzal a világgal, amiben élsz.
- Advent harmadik hetében azt kell megvizsgálnod, hogy mennyire élsz összhangban a külvilág folyamatosan változó energetikai hatásaival.
- Advent negyedik hetében azt kell megvizsgálnod, hogy valóban a saját magad számára kijelölt életúton jársz – e.”

Nekem pedig eszembe jutott az a gondolat, hogy nem kellene esetleg gondolkodnunk azon, hogy igazából mindaz, amit így fogalmazol meg, az ünnep elérkezése Jézus Krisztus születésének ünneplésének, a szeretet megtestesülésének, és az életünkben való megmutatkozásának ünnepe kellene legyen, nem pedig azon való vívódás, vagy dicsekvés, hogy mit, és hogyan valósítottam meg az „utamon?”

Azt mondják, az Ádvent időszaka számvetésre – visszatekintésre való, de úgy gondolom, hogy nem abban az értelemben, hogy: „– Hú, de baromi sikeres voltam…”

A zajos vigadozás, az elpuhult élet nem alkalmas környezet sem a bűnbánat hirdetésére, sem bűnbánattartásra. Aki bűnbánatot hirdet, annak először bűnbánatot kell tartania, elsősorban életével, aztán szavaival; aztán aki pedig hallgatja, annak a csend, az ima, és az önmegtagadás légkörében kell lennie. A hívő keresztény így készülhet fel az Úr születése megünneplésére, és így fogadhatja be teljesebben a karácsony kegyelmét.

Így lehet felkészülni az Úr dicsőséges eljövetelére is, „minden tekintetben szentül, és vallásosan.”
II. Péter apostol levél 3, 11.

Istenem, végső eljöveteled pillanatára szüntesd meg bennem a terveidet keresztező bűnt, ronts le bennem minden akadályt, győzd le gyöngeségemet, és jöjj, mint régen várt Uram!

Igyekezzünk így tekinteni az Ádventi időszakra!

Az „Életed 7 törvénye: Kulcs az Isteni önmagadhoz” kezdetű írásban azt írtad, hogy:
„A cselekedeteid a gondolataid, és az érzelmeid következménye. Ha az Isteni éneddel összhangban éled az életed, akkor képes vagy hatékonyan cselekedni, és az életed menetét, a küldetésed betöltését segítő döntéseket hozni minden nap. Ha így éled az életed, akkor senkinek nem engeded, hogy beleszóljon az életedbe, és megmondja neked, mit, és hogyan csinálj.”

Már megbocsáss, kedves Péter! Nem ellentmondás ez? „Ha az Isteni éneddel összhangban éled az életed, akkor képes vagy hatékonyan cselekedni, és az életed menetét, a küldetésed betöltését segítő döntéseket hozni…” Eddig oké… Én úgy vélem, hogy ha ezen értékek szerint gondolkodunk, akkor valóban tudunk alkalmazkodni, lemondani – szolgálatokat vállalni – szeretettel / empátiával cselekedni. De a mondat így folytatódik, hogy: „Ha így éled az életed, akkor senkinek nem engeded, hogy beleszóljon az életedbe, és megmondja neked, mit, és hogyan csinálj…” Szerinted ez mit jelent? Azt, hogy akkor a céljaim érdekében bármit megtehetek, és senki ne szóljon bele abba, amit teszek? Vagy azt, hogy senki ne szóljon bele abba, hogy Én mit csinálok, mert Én tudom, hogy engem az Isteni énem biztosan jó úton vezérel, bármi történjen is? Nem hiszem, hogy lenne olyan élethelyzet az életünkben, amikor „senki nem szól bele, hogy mit teszünk az életünkben / hétköznapjainkban”, ha csak nem teljesen egyedül (család – társ – feleség – gyerek – barátok nélkül) élünk. De szerintem ez rettenetes lenne, hogy „senkink nincs”, ezért valóban senkinek nem engeded, hogy beleszóljon az életedbe. Én örülök, hogy sok barátom van, és számíthatok arra, hogy van véleményük arról, amit én teszek.

Majd néhány nap múlva a „Hogyan teremthetsz egyensúlyt az emberi kapcsolataidban?” bejegyzésedben arról írsz, hogy:

„Az élet nem csupán rólad szól” / „Az embereknek szüksége van rád” / „Ismerd fel a szerepeidet, és ha kell, dönts úgy, hogy nem játszod tovább őket!”

Szóval akkor hogyan is van ez? „Az embereknek szüksége van rád”, de mégis „senki ne szóljon bele, hogy mit teszünk az életünkben…” Kérlek, kedves Péter, döntsd, el, hogy mit is gondolsz igazán!

Legyenek szép heteitek!

Fiatalon jóval könnyebb az élet váltás, a párkapcsolat létesítés, a munkahelyszerzés, a fiatalos energia nagy segítség, 50év felett ezt már meglépni komoly döntést igényel, s másképpen bírálódik el. Itt már család, anyagiak, az elhelyezkedés, egy idősebb korosztály életszemlélete a világról az emberekről, megfontoltság előrébb való, nagyobb felelősség vállalás, az évek következményei, még lehetne sorolni, ezek mind befolyásolják a döntést egy új életvitel elkezdésében. Ehhez praktikát adni nehéz, de szeretnék tudni róluk, lehet, hogy van köztük használható. Erről kérek hasznos tanácsot.

KOSZONOM HOGY MAI NAPIG KULDOD NEKEM ,SZERETEM OLVASNI AMIT IRSZ,ES UGY VAN ,EN EROS VAGYOK VAGYIS MINDIG AZT HITTEM ,A HAZASSAGOM 6 IK EVEBEN VAGYOK ES NEHEZ HONAPOK VANNAK MGOTTEM ES HA ATVESZELEM ES VEGIGCSINALOM ,VAGYOK VALAKI ,MERT MEREK ES KIALLOK AZ MELETT AMIBE HISZEK MINDENEK ELLENERE ,MAJDNEM RA MENT A HAZASSAGOM IS MERT HISZEK DOLGOKBAN ,ES ALLANDOAN BIZONYITANOM KELL ,DE MAR NEM TESZEM ,CSAK ELEM AZ ELETEM ,KOSZONOM ,HOGY OLVASHATOM AMIT MEGOSZTASSZ VELEM .

Kedves Andrea es mindenki'
A foldon nincsen szabad valasztas csak egy dologban: spiritulis ut! Melyiket valasztod ebben van a valasztas!Magadtol vagy lokve hatulrol az utesek altal?
Megkerdezted magadtol:HOGY MI AZ OKA es AZ ERTELME MINDENNEK? MIert vagyunk itt ezen a Foldon egyaltalan? Miert annyi sok ezer eves szenvedes?Minek kapom az uteseket?Mit kell tanulnom belole?
Ahoz hogy szabad legyel meg kell ismerd azt aki teremtett, a szereto es az akakozo!es az EGO nem enged, o akar vezetni minket.Meg kell tanulni becsapni az egot, folotte emelkedni, nem semlegesiteni, mert ez egy segit elore jutni, ha O nem lenne nem ismernenk meg onmagunkat. Vezessuk mi a lovat es nem a lo minket, vedd kezedbe a gyeplot, hogy legyel szabad!
Mindenki csak annyi zsakot kap cipelni amennyit elbir,nem tobbet, es mindenkinek a zsak a maga szempontjabol ugyanolyan nehez mint a masike, csak mas formaban.Ne aggogj , ez nem konnyu tudom,de kerjed az EROT hogy segitsen atjutni es elerjel oda ahova el kell jussal mindenkeppen, ha akarod ha nem. AZ O az Isten , a TERMESZET akarata legyen a te akaratod! Mind egyek vagyunk, egy lelekben es egy szivben!
Szeretettel a felemelkedes fele!

"Only together to bestowal!
Csak együtt, az adni akarás felé!"

Kedves Péter!
Leveleid sokat segitenek feltérképezni eddigi bejárt utamat, köszönöm.

olvasva a hozzàszolàsokat,beleèrtve a sajàtomat is,arra a kôvetkezteteèsre jutok,hogy EL KELL INDULNI,HOGY MEG TUDJUNK ERKEZNI, ès az èn pèldàmbol kiindulva ez a leg nehezebb feladat.Eddig èn is csak jàrtam,"helyben" pedig azt hittem megyek,ès amikor ràjôttem mennyi idôt pocsèkoltam el avval,hogy gyôzkôdtem magam ;nincs màs lehetôsèg,ez a kôtelessègem,stb,kètsègbe estem,ès arra gondoltam vège nincs tovàbb 42 èvesen az ember nem kell a munkahelyekre,az ônnàllo vàllalkozàsokkkal nem lehet igazi megnyugtato ôregkori megèlhetèst teremteni.Van kèt fiam akik màr felnôttek ,onnàllo èletet èlnek,elvàltam ès èn is egyedûl neveltem fel ôket,ami az eddigi èletem legcsodàlatossabb tôrtènèse volt.Ôk adtak erôt ,hogy ujra kezdjem,pedig nekik sem volt kônnyû ez a dôntès ,addig mindig egyûut hoztuk a dôntèseinket,ès egyszer csak ki lèptem ebbôl ,vettem a bôrôndjeimet ès elkôltôztem egy màsik orszàgba 1500km,tôlûk ès az adigi èletemtôl,magamutàn hagyva hàzat,kocsit mindent amit az addigi èletembe ôsszetudtam gyûjteni a vàlàsom utàn ,mert egy brutàlis, alkoholista,fèrj mellet a hàzassàgunk idejèn,csak az adossàgunk halmozodott.Ez a folyamat mèg mindig tart,mert egyszerûen nem volt bàtorsàgom elindulni,mindig kerestem a kapaszkodokat,Most jutottam el oda,hogy elveszitettem mindent ami ;ma màr làtom nem is volt olyan fontos; A kèt fiam maradt, meg az ô csalàdjuk,egyedûli dolog ami szàmit,a tôbbi àmitàs, elhittem èn is , milyen fontos,hogy megtudjak venni valamit,pedig ma màr tudom semmit nem èrt,Az èletem,erôm,munkàm adtam èrte,ès ezèrt nemtudtam elindulni,Ugy gondolom,mindenkinek ez a legnehezebb, megtalàlni az utat ,ahol el tud indulni. Sok sikert mindenkinek ès köszönet Pèternek,hogy elinditotta ezt a biztato sorozatot,biztos vagyok benne egyûtt kônnyebb lessz mindnyàjunknak,mert,ha nem is ismejûk egymàst szemèlyessen,akkor is tudjuk,hogy egy csoportba vagyunk,ès,legalàbb egymàs pèldàibol okulva tudunk segiteni egymàsnak,üdvôzlet Elisabeth

Kedves Péter, és Mindenki...
Nagyon biztató, szép szavak. Az ember szinte érzi, hogy átjárja a remény és fényesség.
Aztán kilépek az oldalról és jön a valóság. A mókuskerék. Ami az enyém. Amin már számtalanszor elgondolkodtam, hogyan lehetne felszámolni, újba fogni, magam urának lenni. És eszembe jutott, vajon ha minden embernek sikerülne ez a tudatosteremtés-dolog, itt mindenki milyen happy lenne. De az élet nem ilyen. Hiába mondják, hogy mindenkinek jut bőség, az élet nem ezt igazolja. Mindig vannak/lesznek emberek, akik szenvednek. Akiknek ez a sorsuk. Akiknek nem adatik meg lehetőség a váltásra, életük irányítására.
Hozzam meg a döntést? Milyen döntést? Utálom a munkámat. Engem is felőröl. Hagyjam ott? Hogy megy akkor iskolába a gyerekem? Apropó gyerek...a szüleim elfordultak tőlem amiért vállaltam. Az apa (anyám jóslata beteljesült)elhagyott, de úgy, hogy még tartásdíjat is elfelejt fizetni. Egy hazugság volt az egész kapcsolat.
Iszonyat nehéz évek állnak mögöttem, és a jövőm se túl biztató. Szeretnék tanulni, önmagam lenni....de a kötelességek megfojtanak. Hogy éljem az álmaimat, hogy legyenek céljaim, ha azok teljesen ellentétesek mostani életemnek? És pusztán azért mert nincs semmilyen segítségem a család részéről. Felnevelem ezt a gyereket, mert imádom, de mindenről ami érdekel és szeretnék csinálni le kell mondanom, mert neki csak én vagyok. És minden napom ugyan olyan...Sehol lehetőség, remény, csupa lemondás, mert egyetlen egyszer hittem egy hazug embernek...Nagy szeretetben élünk a gyermekemmel, de iszonyat árat fizetek érte. Vagy hagyjam el, hogy álmaim szerint éljek? Hogy "önmegvalósítsam" magam. Ezzel kellene fizetnem, hogy egyszer boldog és elégedett legyek???Hogy azt csinálhassak amit ÉN szeretnék.
Nem létezik, hogy az élet csupán ezt a szörnyű választási lehetőséget adja. Vagy mégis...???
Persze nem vállalom.Ha elhagynám sosem lennék boldog, bármit is csinálnék. Marad a mókuskerék....
Nagy Andrea
katcabogar[kukac]citromail***

Nagyon köszönöm a biztatást,ami sokat számít.Én is keményen megdolgoztam mindenért,de sajnos lerobbantam.A gyermekkorom meg intézetben volt,216-an voltunk,ráadásul koedukált.Én 14 évesen kezdtem dolgozni és tanulni,hogy ne kallodjak el.stb.

Kedves Mindenki!
Minden kínod azért van, mert az adás, és a szeretet mértéke alacsony az életedben.Csak abból tudsz adni. amid van, és szeretni sem tudsz jobban, mint amennyire önmagadat képes vagy szeretni. Egységélmény hiányra, és párkapcsolati problémákra vezethető vissza a boldogság,a szeretet. Azt kapod, amit vetettél.Vetőmagra lelhetsz ************* on, a Gondolatébresztő 23 (Párkapcsolat) blogbejegyzés végigolvasásával. Ölelek mindenkit szeretettel. Tibor.

Kedves Péter!
Köszönöm szépen a folyamatosan érkező instrukciókat.
Ezeket olvasgatva, boncolgatva egyre inkább megértem, hogy miért éppen így , vagy nem másképpen alakult eddigi életem.
Pár hónapnyira a 63-tól, már mondhatom, hogy sok mindent megéltem, tehát több a múlt, mint a várható jövő.
Mindig érdekeltek a megfoghatatlan dolgok. s a számok különleges misztikus varázsa is hatással volt rám. Az 1994-ben megjelent: CHEIRo- A számok titkai című könyvét is kíváncsian böngészgettem, próbáltam megfejteni jelentésüket.
Nagyfokú rövidlátóként születtem, de hála a megfelelő dioptriás szemüvegnek teljes jogú életet éltem. A felnőttkor küszöbén 18 évesen elvesztettem édesapámat, majd 28 évesen édesanyámat is.
Ekkor már férjnem és egy gyönyörű, egészséges kislányom volt, aki ma már 38 éves. Férjemmel most aug. 11.-én ünnepeltük 40 éves házassági évfordulónkat.
Sok megpróbáltatás elé állított a sors bennünket, de megértésben, szeretetben, összefogva megoldottuk a nehéz helyzeteket. Természetes, hogy, mint minden házasságban vannak konfliktusok, hullámvölgyek, de szerencsére a józan ész és az érzelem diktált.
Erre büszke vagyok, s hogy a gyermekünket segítség / nagyszülők/ nélkül,sikerült becsületes, szülőszerető és tisztelő felnőtté nevelni.
Sajnos 20 éve nagyon megromlott a látásom, s leszázalékoltak. Nem estem kétségbe, mert itthon újabb perspektívák vártak. Sok mindent kipróbáltam, amire addig a munka miatt nem volt időm, s lehetőségem. Aztán az idilli állapot másfél éve megszakadt.
Még roszabbodsott a szemem, hogy meg kellett műteni, de csak a bal szememen lehetett javítani, a másik már csak fényt érzékel, s a térlátásom is nagyon korlátozott. Ez a tény, hogy esetleg másokra szorulok, nagyon padlóra küldött.Bele sem mertem gondolni, hogyan tovább.. Aztán kaptam egy égi jelet, nem először az életben... Szerintem mindenki esélyes rá, de nem akarja észrevenne e jeleket. Megtudtam, hogy létezik városunkban egy Rehabilitációs központ, ahol hasonló sorsú emberek részére különböző képzések, foglalkozások, csoportterápiák működnek. Beiratkoztam informatikára, szemtréningre, önismereti csoportba.
Ennek köszönhetően megtanultam, illetve még most is tanulom a számítógép használatát, igaz nagyító program segítségével. Mivel könyvet, újságot olvasni még nagyítóval is nehézkes, így e gép segítsége nélkül elveszettnek érezném magam.
Mikor belekezdtem aggódtam, hogy nem fog sikerülni, de bátorságot adtak azon sorstársaim, akik még nálam is rosszabb helyzetben vannak.
A kudarcot sosem viseltem el, küzdő típus lévén, és most is meg akartam felelni az elvárásoknak, magammal szemben is, mint egész eddigi életemben.
Szeretnék több önbizalmat, bátorságot, önállóságot a jövőben, s erőt adni azoknak,akik hasonló cipőben járnak.
Továbbra is várom hasznos tanácsaidat, további sikereket kívánok.
Üdvözlettel: Szuzi

Igen az élet sokszor nehéz ,és kegylen velünk , és úgy érezzük,hogy nincs tovább!De aki akarja,hogy tovább menjen az élet és keresi akiutat annak sikerülni fog!!!!!!

Kedves Péter!
Régóta olvasom irásaidat,amelyek megerősitik az én elképzeléseimet,csak azt nem tudom,mikor fordul egy kicsit jobbra az életem?,nekem eddig nem sikerült semmi,sem férj,sem gyerek! Már túl vagyok az ötvenen,nettó hatvanezer ft fizetéssel.3 éve beleestem egy létszám csökkentésbe,jó volt a keresetem,most annak is örülök,hogy van munkám.
Nem vagyok anyagias,csak azt nem értem meg soha,akinek nincs diplomája éljen meg ennyiből,az unokaöcsém friss diplomás,neki már 300e.a nettó fizetése.Az előrelépéshez bizony az anyagiak sem mellékesek.
Minden jót kivánok neked Péter!

És elmondom nektek,hogy mit vétettem.Megteremtettem magamnak álmaim házát,álmaim férfijét,de csak azt kértem mindig,hogy szeressen,és hogy én is tudjam szeretni.Hát evvel nincs is baj!De a leglustább,legőnteltebb,csak a mának élő,csak a maga igényeire gondoló férfit kaptam.Házam részleteit kidolgoztam,de álmaim férfiát nem!Szeretetre vágytam,de egy egyúttéléshez ez nem elég!Ha ,csak nem akarok reggeltől-estig főzni ,mosni ,takarítani,dolgozni,gyereket nevelni magam.Ezt csináltam régen is,csak a férjemtől még szeretetet sem kaptam .Valami nagyon rosszul megy nálam!Pedig a ház olyan jől bejött!

Hol is kezdjem,hogy rövid legyek?3 évvel ezelőtt nagyott változott az életem.Kiléptem egy 22 éves házasságból 2 gyerekkel.Országot váltottam,megvettem álmaim házát,lányom bejútott az általa választott egyetemre.Szóval,úgy éreztem,hogy egyenesbe jött az életem.Láttam,hogy a választott párommal nem minden oké,de csak így tudtam lépni,kellett az ő segítsége.Most viszont úgy érzem megtorpantam.Látom,hogy mit vétettem,nem kellett volna az ő segítségét elfogadnom.De akkor így júthattam előre.Most nem tudom,mit tegyek!Úgy érzem ,csak kihasznál.Egyem meg ,amit főztem?Hát,eszem.

Kedves Peter es mindenki

Nagyszeru dolgokat viszel veghez Peter az Isten es az angyalok segitenek teged is..Annyit szeretnek mondani itt mindenkinek, hogy en hiszem, hogy mindenkinek minden sikerul, ha igazi hittel alazatosan (nem megalazkodva)haladunk az utunkon es a tolunk telheto legtobbet megtesszuk..en egyedul jottem Irorszagba 7 eve akkor meg ettermekeben szallodakban dolgoztam, ma egy ovodaban dolgozom gyermekekkel es meg annyi tervem van...van akinek 1 ev is eleg van akinek 10 csak induljunk el kezdjuk el batorsag mindenkinek..szeretettel Eniko

Kedves Péter! Szívből gratulálok! Köszönöm az írásaidat. Rengeteg tanítást-bátorítást kapok általuk. Jó olvasni a hozzászólásokat is, erőt lehet meríteni belőle. Nem tudom összeszámolni, hányszor jöttem vissza a halál torkából. (Ez nem túlzás. Betegségeim révén többször mondták az orvosok a szemembe: ennyi volt.) Én még a gyerekeimmel akartam maradni. Miután egészség rendben, súlyos anyagi gondokkal kellett küzdenünk, amit még nem oldottunk meg. 25 év házasság után férjem lelépett, hogy megvalósíthassa álmait. Itt maradtam a gyerekekkel, svájci frank jelzálog- és egyéb hitelekkel, és fogalmam sincs, hogy fizessem a részleteket. Ezek az összegek többszöröse az én jövedelmemnek. A döntést a férjem hozta meg, így oldotta meg a nehéz helyzetet, itt hagyott minket és nem érdekli, mi van velünk, mi lesz a lakással stb. Tele vagyok félelemmel, de tudom, hogy talpra fogok állni. Úgy fogom fel, mint egy fordulópont az életemben és biztos vagyok benne, hogy jóra fordul minden. Csak így tudom túlélni.
Mégegyszer: hála Neked!

Kedves Péter!Naponta olvasom az üzeneteidet.Nagyon sok erőt ad, a mindennapi gondok leküzdésében.Remélem az én álmom is valóra válik.üdvözlettel : Szöszi

köszönöm a soraidat ez is arra sarkall,, hogy ne adjam fel..mert teljesülhetnek az álmok ,,ha teszünk is érte valamit..üdv és további sok sikert neked!

Kedves Péter!

Örülök a sikereidnek és köszönöm megerősítő soraidat. Igen, én is érzem, hogy változtatni kell, követni az álmaimat, egészen a megvalósulásig. A Te személyes példád is erre sarkall
Még egyszer köszönöm és várom a továbbiakat

Hozzászólnék…
Tán valami építő véleménnyel is segíthetek...
Péter mostani témája, a döntések körül, és az álmain valóra váltása körül forog… Kérdezi, mi tart vissza ezek tudatos teremtésétől?...
Leírja (és szerintem helytállóan tette ezt a példáját) élettapasztalatát mindannyiunk okulására, legyen az akár még az idősek, és nagyon öregek korosztálya is. És a felvetésének végén, egy igen igen komoly kérdéssel, és nyitva hagyott válasszal zárja a felvetését.
Olvasgatom a hozzászólásokat, véleményeket, stb., és megdöbbentő dolgok, sorsok, életek és döntések következtében így-úgy alakult életeket ismerhetünk meg.
Mivel igen igen sokan, köztük még magam is, sok-sok torz döntések, és torz tudatos teremtéseink következményeit kell „szenvedjük”, viseljük, legyen az. annak akár a saját személyes rossz, vagy jó döntéseinknek következménye, vagy akár más embertársaink ugyanilyen döntésének hatása, vagy épp csak a sors keserű fintora, ha úgy tetszik, játékaként.
Szinte mindannyian kifelejtjük a döntéseinknél a saját tudaton felőli személyes énünk tudatos „teremtésének” fejlesztését, hogy arra a szintre, síkra el tudjunk jutni, amire Péter már évek óta mindannyiunk figyelmét minduntalan felhívja, e pusztuló világunkkal, tán a régivel a mi régi énünknek is meg kellene változnia, át kellene állnia a tudatos, sőt a tudaton kívüli „felsőbb szintre”.
Akár a rezgésszámunk, és gondolkodásunk, cselekedeteink, és a teremtésünk, alkotásunk, személyes magánéletünk, családi, és házastársi, gyermekeink, és a közösségi, társadalmi életünk fejlődésével, fejlesztésével is.
Mindannyian tudjuk, a saját döntéseink következményeit, (akár tudatos az, akár nem az,) viseljük, és szenvedjük, vagy élvezzük. A keresztény vallás, ezt úgy nevezi, mindannyian viseljük és hordozzuk a saját keresztünket…
Az élet keserű fintora, hogy ebbe még beleszól, belekavar a sors olyan helyzeteket, amiről valóban, nem mi tehetünk, és még pluszban ezt is el kell viselnünk, mint keresztet, többlet nehézségeket hordoznunk kell.
Mindannyian tudjuk, a boldogság a siker és a célok elérése szenvedéssel van kikövezve. Ugyanakkor tény az is, hogy nehéz a boldog, sőt a sikeres embernek, a boldogságot és a sikertelenséget megítélni…
Szerintem…
Ahány ember, annyi sors, annyi történet, legyen az akár boldog, vagy boldogtalan.
Én mégis azt mondom, hogy mindenki a saját sorsának kovácsa. Nagyon durva szóval élve, mindenkinek a saját szemétdombja a legfontosabb, s talán csak annyiban érdekli a másiké, amennyiben abból valami tanulságosat, vagy hasznosat a saját sorsának kovácsolására le tud szűrni, vagy fel tud használni.

Folytatom...
A fenti definíciók, vagyis meghatározások függvényében alap álláspontomként megjelölöm, hogy mindannyian szabad akaratúak vagyunk, tehát a döntéseink következményeit többnyire saját magunknak kell vállalni. Mások sorsának, akár rokon, hozzátartozó, vagy közelebbi-távolabbi ismerőseinknek a „keresztjének” szenvedéseinek felvállalása sohasem kötelező, azonban a döntéseink meghozatalakor, nemcsak a szeretet örök érvényű törvénye, az emberiesség, a kultúra, és az intelligencia, sőt az ismeret, a tudás kell hogy a meghatározó legyen, hanem az élettapasztalat is.
Ami, bármennyire fura, de csak a szenvedések, sikertelenségek és az áldozatok igen keserú, és rögös útján tanulható meg, mint tapasztalat.
Az a baj, hogy többnyire, a sok-sok sikertelenségeknek az elszenvedett óceánjában fuldoklunk, aztán rámászunk az életünk recsegő ropogó kalózhajójára, közben meg az élet áramlata hány s vet ide s tova, és elsodródunk a különféle áramlatokkal a még jónak túnő életcélok, és sikereink szigetei mellett…
Egyetlen levélben sem találtam olyan célkitűzést, mint ami arra mutatna, vagy utalna, hogy egy esetleges hirtelen világvége esetén, készen vagyunk e már az örök életre… A HIT rejtélye…
„A hit, pedig a reménylett dolgok valósága, és a nem látott dolgokban való meggyőződés…”
Mondjuk földi viszonyok között, és az e világi életben is lehet hinni, s szinte bármiben…
Épp emiatt teljes mértékben osztom például S.Márti és Edina hozzászólását.
Így mindazoknak üzenem, kik úgy érzik, hogy a lehetőségeiknek vége, és elfogyott erejük is az új, és újabb döntések meghozatalához, hogy csak bátran fel. Akinek leromlott az egészsége, ne adja fel, küzdjön, és ne csak reménykedjen, még ha a próbája észt veszejtően nagynak tűnik is.
Ha valaki a gyermekét veszítette el, vagy a párját, biztosra veszem, hogy biztosan találkozik vele a megváltásban és a feltámadásban is, mert az életünk ezen a földön, csak egy állomás…
Ha valakinek nincs valamije, akár keze, lába, netán egészsége, vagy vagyona, élelme, mindig vannak nálánál sokkal, de sokkal rosszabb helyzetben lévők… És akkor már csak jobb a nehéz helyzetünk felismerése, és annak elviselése…
De az élet problémáin, az új teremtésünkkel, és az életünk formálásával is mindig felül kell kerekednünk, az új, s újabb, talán a helyesre igyekvő döntéseinkkel…
A próbák, a csapások, épp ezért kellékei az életnek és mindannyiunk sorsának, bármennyire is nem tetszik ez nekünk.
Épp ezért a pesszimizmust, (borúlátást) üldözzétek igen igen messze, messze az életetekből, és optimistán, azaz derűlátóan kíséreljétek meg mindég szemlélni a világot.
A mosolyt, az örömet hozó vidámságot keressétek és idézzétek elő igyekezvén erre törekedni mindenkor.
A relaxációtokat és a meditációtokat is mindig erre állítsátok be.
Az életben, és a világban is és lehetőleg mindenben, mely körülöttetek történik az optimizmus legyen az alap mérce.
Ha optimizmust pl. nem találtok sehogy, akkor legalább azt keressétek a problémátok viszonyításai közben, és a mérlegelésetek közben, hogy az adott „szar” helyzeteteknél, van e más embertársatok a világ bármely részén, mondjuk még „szarabb” helyzetben. És ez máris vigaszt adhat…
Kevesen tudják, és értik az élet igazi értelmét. Vajon ki is tudhatja?...
Nem, nem hiszem, hogy azok között kell keresnünk akik celebek, multik, sikeresek, gazdagok, netán igen ismertek és tán sok sok iskolát végeztek, sőt, hatalmas vagonnyi tudással rendelkeznek. Nem.
Az élet próbaköve, rejtély… Vajon Péter ezt meg tudja fejteni?... Vagy épp valamelyikünk?...
Én azt mondom tehát, hogy mindannyian az életünk során döntések sorozatait hozzuk, és meg is kell hoznunk, akár tetszik az, akár nem, és akár, még az életünk utánra, a jövőnkre is kihatóan.
Így mindannyian személyes felelősséggel tartozunk nemcsak a saját magunk életének formálásáért, hanem inkább az embertársaink életében tett, és arra kiható döntéseinkért is.
Én hiszem, és tudom azt, hogy minden cselekedetünk, és döntésünk következményeiért csak, és csakis mi egyedül saját magunk vagyunk felelősek.
A sors, megfoghatatlan próba ereje, azonban mindég, a mindenható saját titka.
(Isteni szeretet a próbákban…
Ezt, csak majd az új teremtésben érthetjük, s tudhatjuk majd igazán meg.
Az Isteni szeretetről keveset tud még az emberiség, mert ha az ismerné, és alkalmazná, már eljött volna az új teremtés. Vajon, a szeretetet, (nem az emberit, hanem az Istenit) a döntéseinkben hogyan alkalmazzuk???
Legyen az az ellenfelünk, a haragosunk, netán volt férjünk, feledégünk, főnökünk vagy beosztottunk stb., stb. Tehát nemcsak a szerelmesünk, kedvesünk, igaz barátunk, jótevőnk irányában.
Az élet iskoláját, azonban ki-ki a maga módján kijárta és kijárja, ha ugyan kijárja…
Szerintem sokan kaptunk már egyest… (Perce azért néha-néha nagy ritkán azért ötöst is osztogatott a sors, az élet iskolájában…
Tehát, Jól döntsünk…
Üdvözlet tisztelettel és szeretettel Révész István

Hát igen ezzel manapság én is így vagyok.Én nekem példáúl most van egy barátnőm aki szeret engem legalábbis azt hiszem....
És azt akarja rövid ismeretségünk ellenére hogy vegyem feleségül.Én azonban nem tudok dönteni,mert ugyan vonzó nő,de nem ismerem eléggé,és nem is érzek semmit iránta egyenlőre.Mert még mindig nem léptem túl a második házasságom felbomlásán,még mindig nem tudtam elfogadni,mert még mindig azt a nőt szeretem,de tudom vele már végleg vége,mert már elváltunk,és tudom nagyon jól,hogy már úgysem lenne a régi a szerelmünk,hiába is szeretjük egymást,ha egyántalán ő még szeret,de azt hiszem igen.De az egymás iránti bizalom,és sok minden ami azelőtt fényessé tette azt a kapcsolatot az már hiányzik,én is megkeseredtem,megkeseredett ember lettem.És az a sok keserűség amit a második feleségem Fatima okozott nekem azzal hogy elhagyott,nem tudom elfelejteni,és megbocsátani sem,hiába szeretem.Ezért az a szerelem már meghalt.
Ugyanakkor azt látom,hogy az új lány az életemben,ragazkodik hozzám nagyon,és őt sem akarom bántani,de nagyon összevagyok zavarodva nem tudom mit csináljak....

űdv...te egy bátor személy vagy van merszed.könyű mondani de megtenni annál nehezebb VÁLTOZTATNI azt hiszem sokan nem merjűk megtenni. hogyan hogy és ha nem sikerűl???????annyi kérdés van de .......

Kedves Péter!
Hálás vagyok a soraidért! Mindig megerősítesz az elképzeléseimben. Köszönöm

A Péter nagyon jól feltalálta magát a válságban.A válság mindig lehetőség az új élet kezdéséhez,csak bátorság,elszántság,erős akarat kell hozzá.Főleg a HIT számít,az indítja útjára az embert.Ha csak annyi hitünk lenne,mint egy mustármag,akkor hegyeket tudnánk megmozgatni.A HIT a legnagyobb erő,de sajna ennek vagyunk a leginkább hiányában.Ha a lelkierőt karban tartjuk, akkor folyamatosan van belső energiánk,amivel szebb jövőt tudunk teremteni.Hit,elvárás,akarat...meghozza az eredményt a pozitív változásra.Van egy mozgató erő bennünk,amivé válnunk kell,ami a legerősebb óhajunk,abba az irányba indulunk el.Az erős vágy,az álmodozás,a tervezés motivációt ad a továbblépéshez.A leghűségesebb társam az úton önmagam,ezért kell sokszor a felsőbb énemhez fordulni a problémákkal is,mert az tud a legtöbbet rólam.Alfa szinten,a csendben tudunk a legjobban alkotni,szellemileg teremteni,és azt követően a gyakorlatban az elképzeléseket megvalósítani.

Én is köszönöm Péter az írásaidat.Mind azokat a témákat említed, amikkel egyébként is foglalkozom, így Te mindíg megerősítés vagy.Saját tapasztalatom is az, hogy össze kell törni ahhoz, hogy egy új életet kezdhessek, de már nem a régi berögzött szokásaimmal, reflexeimmel. Sokan írtok kapcsolatból való kilépésről.Szerintem a kilépés pláne gyerekkel, még több nehézséget tartogat, ami valószínűleg nem fogja tudni támogatni a saját tudatosságom fejlődését, mert a gond alacsony rezgésű, lehúzó erejű.Én a szívemre esküszöm, ott a szeretet magas frekvenciája áramlik és a szeretet tudja a legjobb tanácsot adni. Ez a tanács nemcsak az én boldogságomat, hanem mindenkiét figyelembe veszi.Engem a gyermekeim és az unokám tanítanak hosszú ideje a szeretetben levésre.Mindenkinek meg kell találni a saját egyedi módját a szívén keresztül való életre.Persze nem mindíg sikerül,de ha ismerem a szeretet rezgését, vágyom vissza és megyek is.Amennyiben én nem változom, újra csak egy ugyanolyan kapcsolatban találom magam,mint amiből kiléptem.Csak és kizárólag nekem kell változnom, mert amilyen világot kialakítottam, nem tetszik.Akkor én változzam meg és minden változik körülöttem.Merjetek változni emberek!Tudom nem könnyű. Úgy éljük az életünket, ahogy gyermekkorban is kitaláltuk a játékainkat.Tehát játék, fantázia kérdése, mit találok ki magamnak.Most nagyon nagyon gyorsan tudunk teremteni. Nyilván a teremtés felelősség, mert nem csak engem érint, hanem az egész világegyetemet.Sok jó teremtést mindenkinek.

Kedves Peter,nagyon koszonom a csodalatos, hasznos leveleidet.Amikor eloslvastam az 5-ket egy erzes azt sugalta " ennek a fiunak van, vagy volt valami nehezsege az eletben." Ismeretlenul de nagyon orulok , hogy vegre sikerrel jarsz es fokent annak , hogy megtalaltad az igazi edes feleseget.Nagyon sok boldogsagot es sikert kivanok.
En is rengeteg gorongyon es almatlan ejszakan estem at.De a remenyt nem adtam fel,ellenkezo esetben a helyzet rosszabbodik.Hanem elkebzeltem a sikert,a szabadsag allapotat,ragaszkodtam az egyszeru,gyermeki csodakat muvelo hithez.Ilyenkor ugyereztem, egy gorongybol sikerult kilepni.
Mar elore orulok a kis csomagnak amit megrendeltem.
Kivanom, hogy meg sokaig sikerrel segits a boldogtalan embereknek. Bucsuzom sok udvozlettel es megegyszer koszonom a tartalmas leveleket : Gyorgyi

Kedves Peter!Es 66 evesen hogyan tudnak mukodni ezek a nagy valtoztatasok?

Kedves Péter!
Köszönöm, hogy betekintést engedtél életed legnehezebb időszakába is. Mi emberek sokszor kénytelenek vagyunk döntéseket hozni életünk során. Bár mindezt félelemmel tesszük, mert nem tudjuk mi vár ránk, mi lesz a döntéseink vonzata, következménye. Ez az év számomra is a döntésről szól.Mindent alaposan megfontolva rászántam magam egy rég fontolgatott lépésre: 18 éves házasságomból szeretnék kilépni. Nem volt könnyű az első lépést megtenni, mert van 2 gyermekem akik már nem kicsik. Sajnos nem értik mi történik.., de én kitartok az elhatározásom mellett, mert tudom, hogy vár rám a Boldogság és megtalálom azt az utat, amit mindig is kerestem.. Várom további soraidat! Sok sikert és jó egészséget neked!!

Kedves Péter!
Köszönöm őszinte szavaidat, amellyel életed nehéz időszakaszaiba beavattál. Talán erőt és kitartást nyújt a saját nehéz életszakaszom túléléséhez.Nagyon szeretem olvasni leveleidet.

Kedves Péter! Köszönöm a többiek nevében is, hogy betekintést engedtél az életedbe, kicsit így talán közelebb kerültünk mind emberileg, mind lelkileg Hozzád.Nagyon szívesen olvasom a hírleveleidet, többször rendeltem is és továbbra is szeretném a leveleidet olvasgatni. Már mások is írták, én is leírom, hogy megnyugtat, feltölt energiával a leveleid olvasása. Szívélyes üdvözlettel, és várom a következő leveleket: Ági

Üdvözöllek kedves Péter. Az életemben, a változás hozzám is elért,28-évi munkaviszony után útilaput kaptam.Most nem igazán tudom,merre tovább.Sajnos a környékünk nem bővelkedik munkalehetőségekben,ha fiatalabb lennék valószinű,hogy külföldre mennék.

Kedves Péter! köszönöm szépen a hasznos útmutatást! Gizus,

Kedves Péter!
Tükröt tartasz elém.Köszönöm.Leveleid felráznak a monoton hétköznapokon és sürgetnek, tovább-tovább...haladni kell még egy "rákszülöttnek"is.
-advizso, Gyöngyi és Tóthné Bancsi Olga!
Kitartást, jóegészséget Nektek, még vár Rátok a boldogság.
-Vera!Nemtudjuk mitörtént, hogy elszakadtál a gyermekeidtől, de harcolj értük!Elsődleges feladatod ez legyen!
-Drága Júlia!Boldogságodhoz gratulálok!
Reményt adtál nekem ha késve is, de meglelhetem még én is a párom.

Minden "számmisztika nagycsalád"-hoz tartozót szeretettel üdvözlök.Ica

mondhatni megettem akenyerem javát. mit tennél -tennétek ha megözvegyultök belebetegszetek a társ elvesztásébe .mindig visszatart valami aváltoztatásra!könnyü tanácsokat adni. mit tegyek ha gyáva vagyok lépéseket tenni. üdvözlettel viktoria

Szia Péter .

Régóta olvasom az üzeneteid .Többször számoltam a születési éveim számát , és a hozzászólásaidat .Ha fontos döntés előtt álltam , te segitettél . 6- éve vagyok özvegy , de egy éve találkoztam egy kedves emberrel, mostmár nem vagyok egyedül . Köszönöm !!

Kedves Peter,nagyon kedves vagy,koszonom eszt a sok hasznos levelet!En jelenlg munkanelkuli vagyok mert minden munkaheljemen feladom,en sem mertem az almaim utan haladni s most retenetesen osze vagyok zavarodvaes nem tom mit kezdjek maggamal 22 evesen.Tudnal nekem segiteni megtalani a megfeleo megodast?Udvozletel Evi.

Ahogy soraidat olvastam,eszembe jutottak elmúlt éveim,amikor nekem is nehéz döntést kellett meghoznom.Jelenleg már tudom,jól döntöttem,bármilyen nehéznek is éreztem akkor.Most újra el kéne határoznom magam-sokszor kérdezem magamtól:mitől is félek annyira? miért nem merem teljesen felvállalni gondolataimat,érzéseimet és miért olyan nagyon nehéz kimondani őket?-ahogy a leveledet olvastam elgondolkoztatott és döntöttem:a legközelebbi adandó alkalommal megteszem,végre kiállok magamért.Köszönöm,biztató szavaidat, elgondolkodtató kérdéseidet.Sok örömöt még több csodát és szeretetet kívánok az életedbe.

Kedves Péter!Sok erőt kapok a leveleidtől és emaileidtől.Magamról annyit soha nem volt könnyü az életem ,mert tanitott rendesen ,de azt hiszem mára elértem ahhoz a lépéshez ahonnan már büszkén mondhatom felállok és ez már az uj életem...2006-ban meghalt az apukám aki lelki támaszom volt és mindenben számithattam rá,elötte 2000 -ben váltam el 33 éves házasságbol a férjem alkoholizmusa miatt,2005ben lett egy kapcsolatom amiben uj élet reményében hitelt felvéve kezdtünk uj életet ..a párom tüdörákban meghalt 2009-ben én itt maradtam a hitellel a felujitott házban amit most julius 19- én elárvereztek és jelenleg albérletben lakom 56 évesen mindent elveszitve a vállalkozásom megszünt jelenleg egészségügyi állapotom miatt a szoc. járulékom 27 ezer ft,A mai nap is erős, boldog embernek érzem magam mert ,most már látom amit én szeretek, olyan munka,amivel örömmel keresem azt a pénzt, ami az anyagi bőséget biztositja ... ez az az emberek egészségügyi állapotának megörzése és javitása ezen belül sokat tanultam hogy ezt tehessem .az egész világot másképp látom az igazi érték az ember lett és nem az anyagiak .a párom még nincs meg ,de ezek után hiszem ő is itt lesz hamarosan mert a hitem erős és megértem egy harmonikus boldog kapcsolatra is ... sokat segitesz köszönöm ...advizso..

szia Peter, ehhez csak egy mondást szeretnek hozzafuzni, mit most a nyáron hallottam: AMIT KéPES VAGY MEGáLMODNI AZ KéPES VAGY MEGVALÓSíTANI IS!
További szép napot!
udvozlettel
aniko

Kedves Péter Mér van az hogy amikor kapok 1 imaélt tőled én mindig abban a hiszemben vagyok ma is pont aszt írtad hogy 1 szer már volt 1 10 éves házasságod amit elkelet felejtened és méj ponton voltál én most 1 17éves házaságoz hagytam a hátam mögött és igaz 3 rom gyerekkel de albérletben .és elég mély ponton vagyok de tudom hogy eszt nem szabad mert van aki miatt új életet kel kezdenem és megteremteni nekik a legjobbat most igaz nincs munkám de nem tudni hogy a sors mijen előre lépést tesz az életembe te nagyon sokat segitel nekem mert mindig megmutatod a hejes utat pedig nem ismerjük egymást söt csak mindig az imaéleket olvasom még nem is rendeltem tőled .De aszt tudom hogy már nagyon régen kapok tőled leveleket és mindig írsz ugyanolyat hogy az útba igazit és segít köszönöm a jó tanácsokat hű olvasod vagyok és mindig várom a legujab leveledet tiszteletel 1 hü olvasod gyöngyi

Halasan koszonom,3 eve turelmesen tanulmanyoztam tudom hogy van benem akarat es meg is probalom de mindeg neha negativ dolgokhoz jutok vissza,erzem mar nincs erom hozza meg ott ul a fajdalom,megvalosithatatlan egyetlen almom.De bozok hogy minden rendben lesz.megegyszer koszonom

Szia Peter,orulok hogy vagy nekunk nagyon sokat segit szamomra a leveleid a tudasod mindig remenyt kapok ahogy olvasom.Koszonom a bizalmat,hogy megosztottad eleted sok embernek vagy a peldakeppe kozotuk nekem is.Nagyon sok sikert kivanok tovabbra is.Es kivanom,hogy csak a jo dolgok tortenjenek veled.Barati udvozlettel-Eniko

Ez most nagyon talált. Igazából már meg is hoztam azokat a nehéz döntéseket, melyek megvalósítása után végre élhetek.
Legnagyobb problémám azzal van, hogy nem tudom, hogyan kommunikáljam a környezetem felé.
Nem a döntést nehéz meghozni, elfogadtatni, számomra ez a legnehezebb.

Szia Péter!
Nagyon örülök, hogy neked sikerült az életedet a saját elképzelésed szerint alakítani. Bátor és erős ember vagy és hiszel a jóban ami fontos. Nálam is a nagy változások ideje van. A munkámat én is ott hagytam ami nehéz döntés volt. Sajnos azóta rengeteg mindent csináltam de még nem érkezett meg az a munka amit szeretnék. Mostanában kezdek gondolkodni azon, hogy olyat csináljak amiből megélek de szeretem is. Elegem lett a függőségekből és a munkáltatók kihasználásából. Sok mindenhez értek de még keresem az utam. Vannak saját verseim mert költőként tudnám magam elképzelni. Megjelent tavaly karácsonykor egy színezőben egy versem. nagyon jó visszajelzéseket kaptam. Remélem az égiek meghallgatnak és segítenek, hogy megtaláljam a helyem a világban. Szeretnék boldogan élni és annak tudatában, hogy létemmel gazdagítom a világot.Minden jót kivánok neked. Hálás feladat a tiéd és jó, hogy vagy nekünk.Szeretettel Helen költőnő

Kedves Péter!rég ota olvasom az irásaidat,abban igazad van ,semminem hullik az ölünkbe.Az életem örökös küzdés volt.12gyerekes családba születtem,14évesen dolgoztam,20évesen elvesztettem az anyámat akkor már férjnél voltam sok küzdés után jött a gyerek amit mindennél jobban akartam ,és nem is láthattam 4hélt.27éves voltam özvegyen maradtam abban az évben érettségiztem,pár honappal később elvesztettem az apámat.Minden helyzetből felálltam,küzdöttem a további életemért.Elvégeztem a közgázt,mérlegképest megteremtettem az egzisztenciámat.25éve férjhez mentem és a férjem internetes kapcsoltokat választotthelyettem.64 éves vagyok már nincs képem a lehetöségekről.Tudom,hogy elkeseredettnek hangzik.Mit várhatok az élettől.Te tudod?oszt meg velem kedves Péter!

Kedves Péter,
köszönöm,erőt tudok meríteni belőle.Nekem nagyon sok nehéz döntést kellett meghoznom az életben és nagyon sokszor újrakezdeni és feláaalni a betonról,ahova bedöngöltek.Nekem minden csak nagyon nehezen sikerült,keményen megfizettem mindenért,úgy pénzben mint lelkileg és miután elértem a célt,akkor kiderült,hogy másnaptól játszva elérhető a más számára,minden erőfeszítés nélkül.De ezen már csak nevetni tudok.Azon már kevésbé,hogy újra és újra előlről kell kezdenem mindent és most már sokadszor maradok minden nélkül,de a kis családom szeretete fontosabb.Erre igazán a távolban jöttem rá,lehet ezért kellett idegenben dolgoznom,de csak rövid ideig.Én úgy értelmeztem,hogy egy betegség ami itthon ütötte fel a fejét figyelmeztetés volt,hogy haza kell jönni és itthon küzdeni vállat vállhoz vetve és egymás kezét fogva.Szóval nem panasz,csak én már sokadszor kezdem újra a nulláról és igyekszem jó döntéseket hozni,mert véleményem szerint minden személyes döntés nagyon nehéz,hisz a melletted levők sorsáról is döntesz.Várom a folytatását az írásodnak.Üdv

Koszonom leveleidet,sokat jelentenek nekem ,biztos,hogy valtoztatnom kell,csak meg nem jott el az ideje,tudom,mert igy ahogy most van minden az nem visz elore ,mindig ugy vagyok a nagy valtoztatasok elott,hogy meg kell erjen bennem,hiaba mondjak nekem,en kell eljussak arra a pontra,hogy nem tovabb,mert ismetlodik minden,ciklikusan vissza-vissza ter,egy olyan "strategia"kell most,hogy gyokeresen,vegleges dontest hozzak,biztos vagyok benne,hogy a kello idoben megjon a VALASZ!Varom,hogy vegre tudjam!Koszonom,Neked ez a Feladatod,jo hogy megtalaltad,es igy nagyon sokunkon segiteni tudsz!Ez egy nagyon nemes feladat!Az isten eltessen sokaig es csak igy tovabb!!!Udvozollek sok szeretettel!

Kedves Péter!
Valosághoz tartozik,hogy nehéz döntés előtt allok.Három gyermekem van és 2008év végfelé elváltam rossz feltételek melett(anyagi szempontbol).Történt olyan dolog ami boldogtalana tette engemet és a gyerekeim.Elveszítettem a gyerekeim és nem tudom hogyan tovább.Baráti puszi,Vera

"A VONULÓ FELHŐK MÖGÖTT ÖRÖKKÉ KÉK AZ ÉG!"
EZT SOHASEM SZABAD ELFELEJTENI!
AZ ÉLETHEZ BÁTORSÁG KELL!
MAGAM EGYEDÜL ÉLTEM LE AZ ÉLETEM!
AZTÁN 80, IGEN-IGEN, NYOLCVAN ÉVES KOROMBAN
FÉRJHEZ MENTEM EGY OLASZ ESZPERANTISTÁHOZ.
2009.09.09.-ÉN VOLT AZ ESKÜVŐNK KOLOZSVÁRON!
NAGYON-NAGYOM BOLDOGOK VAGYUNK!
KÍVÁNOM MINDENKINEK, AKIK PÉTERTŐL SOKAT ÉS JÓKAT
TANULUNK: LEGYETEK BÁTRAK!
MERJETEK BOLDOGOK LENNI!
SIKERÜLNI FOG!
MINDENKIT ÖLELEK, PÉTERREL AZ ÉLÉN!
JÚLIA

Kedves Péter! Igazán nemes és bátor lélekre vall, hogy őszintén megosztod az életedet a világgal.Te már tudod amit tudnod kell. Mindentiszteletet Neked! Igazad volt, mi már soha nem fogjuk feladni. Nagyon köszönöm, hogy hiszel bennem igazán nagy segítség ez számomra.Gratulálok az eredményeidhez és alig várom azt a pillanatot amikor majd személyesen bemutathatom Neked mit értem el én is.Addig is nagyon sok sikert és boldogságot kívánok Neked és minden kedves embernek aki egy úton jár velünk!

Kedves Péter!
Olvasom az írásait, és sokszor úgy érzem, meg tudom csinálni. Aztán jön egy pillanat amikor minden összeomlik mint egy kártyavár. Van erős hitem, akkor miért nem tudok boldogulni? A több éve hozott rossz döntésim kísértenek. Várom válaszát.
Éva

Kedves Peter! Ugy erzem leveliroid nagyresze fiatal, es igy van rendjen! A maguk remelem a jobb jovo. Engedje meg, hog eletembol egy hasonlattal jaruljak hozza munkajukhoz. Edesanyam egyszer lelkigyakorlatrol tert haza es elmeselte, hogy a pap mit mondott. Ime: ha eletemben nehez valasztas stb. elott allok, minden tehetsegemet, hozzaertesemet, ravaszsagomat kihasznalom, hogy megbirkozzak a nehezseggel, s ha nem sikerul akkor: imadkozom! Valahogy ugy erzem, Te Peter, ilyet ajanlasz szamunkra.

Nem árt tudni! Nem Péter oldja meg a görcsöket, de megmutatja, hogyan tudunk önállóan, felelősen élni. Kellenek az ilyen nagyszerű fickók, akik meg merik osztani velünk tudásukat és tapasztalataikat. Hát Péter, Te az Új Idők Új embere vagy, és nagy feladatod van. Köszönöm
hogy vége a görcsöknek a felelősség áthárításának, a "nem tudom mit tegyek" időnek. Mert mindenki tudja legeslegbelűl, de még saját magunknak sem merünk hinni. Te megmutatod, hogy mire vagyunk képesek. Nem a szakadékba ugrani, hanem repülni!!!!!

Sia! Sok minden ismétlődik az életemben.kérlek írd meg miért.
Előre is köszönöm.Ottília

Koszonom tanacsaidat, nagyon hasznosak. Sajnos az velem a baj hogy meg en sem tudom hogy mit akarok, hisz minden joban meglatom a rosszat is es persze forditva is igy igaz. Regen eldontottem mar hogy nem vagyok eleg okos ahhoz hogy igazan jol iranyitsam a sajat eletem, ezert a sodrasra biztam magam. Tul sok kudarcot megeltem mar ami ugyan megerossitett de ugyanakkor elvette a remenyt az elet oromtol! Akarmit is elkepzelnek magamnak, latom az akadalyokat a megvalositasahoz, es nem is biztos hogy ez masnak is jo volna. Ha pedig csak magamra gondolok akkor meg szamomra ertelmetlen! En szeretek masokon segiteni, ahogy tudok persze, ezert is nehez elkepzelni egy olyan jovot ahol a szeretteim is boldogak.

Kedves Péter.
Valóban nehéz döntés előtt állok és nem tudom merek e dönteni. Vagy a családom vagy a boldogság mind a kettő fontos de mérlegelnem kell és nehéz, nehéz elszakadni azoktól akiket szeretek.Jár még valaki ilyen cipőben vajon ...

Kedves Péter!

A "Válj tudatos teremtővé" szeminárium anyagát nem győzöm elégszer meghallgatni, mert ahányszor csak belehallgatok, mindig van egy újabb és újabb felismerésem, amiről érzem, hogy számomra pozitív irányba viszi az életemet.

Az a gondolat, hogy milyen óriási különbséget hoz, amikor a saját energiáinkkal dolgozunk, sok-sok változást hozott az életemben. Elkezdtem tudatossá válni abban, hogy minden, ami görcsösen megy az életemben, az valami olyan dolog, ahol nem a saját energiáimmal dolgozok, hanem valaki más által kitűzött, s úgy érzem, hogy tőlem is elvárt célt próbálok elérni.

Így azonban, hogy ezt tudom, már elkezdtem változtatni a dolgokon és ez nagyon felszabadító, csodálatos érzés, magasabb rezgésszinten működöm.

T.Péter! A nehéz idők engem is kisértenek mindig de újra és újra kezdem a szebb jövőért való éltet.Nem vagyok már olyan fiatal és az egészségem se makulátlan de most is hoznék olyan döntést ami kedvező lehet számomra is.Persze sok mindent számba kell venni de a tutit csak az idő hozza magával,amibe én mindig bíztam.Szeretettel Erzsi

Kedves péter . Nekem az a problémám hogy nem merem meg hozni azt a döntés amitől jó és boldogan tudnák élni. Igazából felek döntést hozni nem vagyok hozzá erős .

Kedves Péter!
Most 20-án voltunk 57 éves házasok. Ez idő alatt bizony nemcsak én, de a férjem is sokszor voltunk olyan helyzetben,hogy dönteni kellett, s nem tudtuk jól döntöttünk-e? Nekem talán a legborzasztóbb volt amikor férjemet rákos mellkas daganattal kellett operálni, s rajtam volt a felelősség, hogy beleegyezzem-e a műtétbe?! S amikor az orvos a műtét után megkérdezte otthon volt-e férjem karácsonykor? Mondtam, hogy nem volt olyan állapotban, nem engedték haza! A válasza az volt: akkor szilveszterre vigye haza, töltsék együtt az utolsó szilvesztert! Mindent végig csináltam mosolyogva, hogy ő semmit ne vegyen észre. Mindennapi imámban a gyógyulásáért imádkoztam! Mind ez 1987-ben volt!! A Jóisten meghallgatta imámat a mai napig együtt vagyunk hála Istennek! Igaz, nagyon beteg a férjem, cukros, nem lát, alig tud menni, mert a cukor megtámadta a lábaiban lévő idegeket, de minden nap felállunk, erőt gyűjtünk s Isten segítségével éljük napjainkat.Nagyon nehéz! nekem kell minden döntést meghozni, de meg kell, s minden nap fel kell állni s csinálni,amit kell!
Péter köszönöm az írásaidat, mindíg erőt tudok belőle meríteni! KÖSZÖNÖM!!!

Tisztelt Péter!
Én és a párom is meghoztunk már egy döntést,hogy javitunk az életünkön és jobbá tesszük az életünket.Nagyon sok nehéz döntésen mentünk már keresztül együtt.Nagyon lassan,de tudjuk,hogy jobbá válik az életünk csak kitartás és sok türelem kell hozzá és meghozza a gyümölcsét.

Másról szeretném megkérdezni Önt!
Szeretnék megkérdezni,hogy ez miért történt igy velem?
Az én apukám meghalt 2000-ben gyomor rákban.
Én akkor voltam 28 éves még,mert mire a 29.évemet betöltöttem nem volt apukám.
Most a testvéremet vesztettem el.
Neki van egy fia ő is 28 éves volt.Mire a 29.évét betöltötte neki sem volt apukája és a testvérem vastagbél rákban halt meg.
Azt szeretném kérdezni,hogy miért van ennyi közös bennünk?Ennek valami oka van,de nem tudom,hogy mi?
Várom válaszát nagyon kiváncsian,mert ez szerintem számmisztika.

Kedves Péter!
Igen,az életben sok nehéz döntést kell meghozni.Én három éve meghoztam a legnehezebb döntést az életembe
és mindent otthagyva eljöttem szinte csak a személyes dolgaimmal.Azóta sem bántam meg, mert nagyon jól érzem magam és nem kötnek kötelezettségek semmiben,élem az életemet ahogy nekem tetszik,igaz albérletbe,de így akkor is jobb.Vannak még feladataim és álmaim amiket szeretnék valóra váltani.Remélem sikerül,teszek érte,de nem görcsösen,hanem szépen lassan építgetve.Vannak nagyon jó barátaim,akikre számíthatok és ők is rám mindenben.
Üdvözlet mindenkinek aki olvassa és kitartás: lesz még jobb is!!!!!
Ica

Szia Pé
ter!Ez most nagyon illik rám ma is az életem változtatásán dolgozom tudom lehet lassan,de lehet gyorsan kiépíteni egy egzisztenciát. Annyian belém törölték a lábukat,hogy elegem van a megbántásokból a meg alázásokból,és igen is akarok egy más és jobb életet,mert úgy gondolom ez jár nekem.