kedves Peter.koszonom a tanacsait. akkorr van gondom-amikor a biztos igen -megsem- barmirol van szo.nalam akkor indul el a bogar.rossz erzes.szeretem a kiszamithato dolgokat.mindent megteszek.hogy amit igertem megtegyem.az igen -igen ,a nem az nem.manapsag kevesen tartjak be az igereteiket.sajnos a kapcsolatomban is ez okoz gondot.tisztelettel-brazsuval nagyon egyetertve-vera

nekem csak annyi jutott eszembe ezeket a hozzászólásokat olvasva, hogy talán mielőtt panaszkodni kezdenek az emberek, körül kellene nézniük inkább, hogy körülöttük élő rokonaik, barátaik, ismerőseik között kinek-kinek milyen mértékben néha (sokkal) rosszabb helyzetben vannak... akkor megértenék az emberek, hogy panaszkodás helyett nézzék meg inkább hogy tudnának (még a saját gondjaik ellenére is) mégis másoknak segíteni valahogyan, és aztán meglepődve tapasztalnák hogy ők maguk is kapnának segítséget valahonnan (akár addig ismeretlen helyről is) - és a "körbetartozások" helyett, körbeadakozás alakulna ki, egy energiaáramlás, ami szépen aztán megoldaná mindenkinek a problémáit.
Mindig van aki a sajátunknál sokkal nagyobb gondokkal küzd, ez csak nézőpont kérdése, hogy észrevesszük-e és teszünk-e ellene. Péter ebben nagyon sokat segít, hogy felismerjük a saját valóságunkat, és lehetőségeket mutat, hogy változtatni tudjunk.További sok sikert kívánok neki,üdvözlettel: Andrea

Kedves Péter ! Köszönöm a sok útravalót, segítséget. A leveled olvasása közben döbbentem rá, a féltékenységemre.Időről, időre visszatérő. Egy éve vagyok komoly párkapcsolatba, és nagyon félek, hogy elveszitem a párom. Amikor ,csak ,úgy felbukkan a féltékenység, mondhatni a semmiből, míg magamon is meglepődöm, és szeretnék rajta változtatni. Félek ,hogy rá megy a párkapcsolatom. Üdv.Ilonka.

kedves Péter! ezúton is köszönöm az írásaidat! jó lenne ha minden olyan könnyen menne, mint ahogy elképzelem..sajnos, nekem is sok olyan csomagom van ,amit le kellene tenni.azon vagyok hogy megváltozzam.jó lenne pozitívan hozzáállni a dolgokhoz .ez is egy mókus kerék.amiből jó lenne kiszállni.a munka ,a pénz, a kapcsolatok,sok mindenbe befolyásolják az ember érzéseit.minden nap.küzdeni kell hogy mégis jól érezzem magam.és ahogy itt olvasom ,nem vagyok egyedül ezzel..de én mégis azt mondom , meg szeretném oldani ezt a problémámat..és megteszek mindent hogy a helyzetem is megváltozzon.kell a hit anélkül nem megy semmi.rájöttem hiába szajkózom hogy jól vagyok .ez csak a napi szinten oldja meg a hangulatomat.de mélyebben kellene ásogatni,amitől itt benn változik meg a hozzáállásom a dolgokhoz , és azáltal, a hitem is növekszik, persze ez jó elképzelés ,ha nem jönnének állandóan azok a kis göröngyök az utamba ,amiket naponta el kell görgetnem . vagy ezek azért vannak, hogy edzett legyek ?hát nem tudom ..kellenek a pozitív tapasztalatok ,hogy az embernek több hite legyen ..igyekszem ..és teszek is érte.hogy így legyen .mert tudom hogy ha valaki hisz akkor bármit elérhet..ezt tapasztaltam.és én ezt a hitet akarom ..ami olyan elszántsággal jön fel belőlem ,hogy semmi kétség nem marad hogy meglesz amire vágyom.elfelejteni az akadályokat ,és menni tovább.ebben segítesz te nekünk. továbbra is várom leveleidet ,amiből erőt tudok meríteni. köszönöm!!

Hasznos gondolat a panaszkodási "kényszer" ellen:
Ezt a gondolatot nem is tudom hol olvastam már, valami NLP-s könyvben. Vannak helyzetek, amikor az embernek nagyon elege tud lenni mindenből és úgy érzi, hogy jó lenne valakinek csak úgy kiönteni a dolgokat, ráborítani az összes panaszt. Ha segíteni nem is tud, legalább a panaszkodót megkönnyíti.
A baj ezzel az, hogy ezt csak nagyon közeli jó barát, vagy olyan valaki tudja megtenni, aki nagyon jól ismeri a helyzetünket, .....és ezt is csak mértékkel.

Ha mindig csak panaszkodni megyünk valakihez, akkor minimum legalább ugyanannyi panaszt kell meghallgatnunk is (ami felerősíti a negatív turbót...), de az a tapasztalat, hogy az embereknek nincsen szabad kapacitásuk erre, ezért inkább kerülni fogják az illetőt, ami érthető is.
Ezért érezhetik sokan, hogy ilyen hozzászólós oldalakon öntik ki a szívüket, mérgezve ezzel a közös tudatosságot, növelve a pánikot, elszívogatva mások energiáit....

Én magam igen borzalmas, sok ember számára felfoghatatlan dolgokon mentem keresztül, de ennek részletezésétől itt most eltekintenék, mert nem ez a lényeg.
A fentebb említett módszert sikerrel alkalmaztam olyan helyzetekben, amikor úgy nagyon elfogott a panaszkodhatnék:
Becsukom a szemem és elképzelem, hogy előtem van egy nagy ajtó. Az ajtó kinyílik és én egy csodálatos terembe lépek be, ahol angyalok ülnek körbe. (vagy megértő embereket, barátainkat, családtagjainkat is odaképzelhetjük...kinek mi szimpatikusabb). Én maradok az angyaloknál, és tudatosítom magamban, hogy ezek az teremtmények teljesen jól ismernek, az életem minden pontjánál ( a rosszaknál is) jelen voltak és törődtek velem. Ők figyelnek rám, és kíváncsiak a problémámra. Amikor megvan ez az érzés, akkor nekiállhatok panaszkodni: mindent, de mindent elmondhatok nekik, teljesen kiöntve a szívem összes keserűségét.

Nagyon megnyugtató érzés keríti az embert hatalmába ezután a gyakorlat után és volt már úgy is, hogy pár perc múlva megszólalt a telefonom és az ott feltárt problémával kapcsolatos helyzetben kaptam egyfajta "segítséget". Ez nagyon megerősítő abban, hogy nem vagyok egyedül és valakinek számít az, hogy mit csinálok itt lenn a földön. Ezt néha elfelejtjük, és akkor természetes, ha panaszkodni akarunk.
Nem kell vallásosnak lenni ehhez, hogy ezt a fajta megkönnyebbülést átélje valaki.

Nem kell csodás megoldásokban reménykedni, de ez a kis módszer sokat segíthet, a panaszkodó szellem lekűzdésében.

És ki tudja, még csodák is történhetnek....

Kedves Péter! Én általában nehezen viselem az egyre kilátástalannak tűnő anyagi létem!- de csak oda kell figyeljek tanácsaidra, s máris sikerül "felráncigálnod" a fejem az asztal fölé! Sajnos ez nem sokáig tart, mert a kifizetetlen számlák itt sorakoznak!Egyedül élek egy nagykertes, kétlakásos házban, fenntartani nem tudom, el kellene adni, de kinek!?! Azért köszönöm, hogy vagy!!

Hát, mit mondjak. Sok igazság van abba amit írsz, csak valahogy nekem nem mindig van időm, saját magamra, és így mindig torlódnak a gondjaim, az agyamban.
3 gyermekem, 6 unokám és egy mozgáskorlátozott egyesületem van.
Az idő kevés, sok a gond, a feladat. Imádom csinálni, de már úgy érzem fogy az erőm, mindig attól félek, hogy egyszer csak kiégek.

A vissza-vissza térő gondjaink gyökere mélyen húzódhat és ha csak a felszínt kapargatjuk, az olyan, mintha a gazoknak csak a föld feletti részét tépkednénk ki. Megszabadulni egy makacs gondtól, nagy eltökéltséget, kitartást igényel és azt, hogy TELJESEN FELVÁLLALJUK A TETTEINKÉRT A FELELŐSSÉGET az életünk minden szintjén.
Ez ott kezdődik, hogy nem panaszkodunk.
A panaszkodó ember bezárja az elméjét a külvilág információi elől és csak a kis világára koncentrál és abból is csak a fájdalmára.
(nem hazabeszélek, több, mint két évtizedig szenvedtem egy krónikus betegségben, amiből a szemléletmódom megváltoztatásával gyógyultam ki)

Nagyon sajnálom, hogy ezt kell mondjam, de ez egy újfajta beállítottságot kíván, amit el kell sajátítanunk. Ezt mindannyian ki tudjuk fejleszteni, mégha nem is voltunk fogékonyak ilyesmire és ez azzal kezdődik, hogy hajlandóak vagyunk tanulni.
Nem csodálom, hogy Péter nem reagál a panaszokra, hiszen ez nem az ő dolga...

Sajnálom, a Klárikához hasonló és vele azonosulni tudó embereket, de ha Klárika azt gondolja, hogy neki nincsen semmilyen megoldás a gondjaira, akkor az valószínűleg úgy is lesz az ő esetében...
Ha a párkapcsolata nem állja ki a nehéz időket, akkor gyanítom, hogy az okozza az egész galibát az életében. Ez olyan valami, amivel neki kell szembenéznie (nem olyan könnyű), ezért senki mást nem hibáztathat.
A nyugalom és béke senkinek sem fog a nyakába ugrani.

Történetét olvasva az az érzésem támadt, hogy Klárika a csodára vár, holott az a helyzet, amiben van pont a párkapcsolata működőképtelenségét tárja fel. Az élet sokszor szembesít a dolgainkkal, csak ezt nehéz észrevenni. A kívülállóknak könnyebb sokszor.
Saját tapasztalatból tudom, hogy addig amíg nem tanultam meg az egyik leckét alaposan, nem mehetek a másikra. Vagyis igenis érezhetjük úgy, hogy hiába olvasom a Péter oldalait, hiába járok szemináriumokra, írok naplót stb...ha nem teszem meg azt, ami az orrom előtt olyan nyilvánvaló.

A régi mintázatok kiderítésében, a gyökér beazonosításában pl a kineziológia és családállítás módszerei segíthetnek.
De azzal sem várhatunk csodát, mert az átalakulás egy lassú folyamat. (Megjegyzem, mint ahogy a rossz szokások kialakulása is)

Egy program csak ugy mullik el ha hisszunk onmagunkban telyes mertekben ilyen egyszeru az egesz , az egesz kulcsa a pozitiv hozzaallas titka !
A problemainkat mi magunk csinaljuk mi is kell hejre hozzuk nem lehet varni masra h majd megoldja , nagyon teves egy kivulallo sem fogja megoldani mert mindenkinek maga kell megoldja ! Lehet segitteni jo szoval de mi magunk kell megbirkozzunka rank mert nehezsegekkel, nem szabad csak ezen ragodni tul kell lepni ezen mert ha nem akor mind a mokuskerek csak a problemak sokasaga orok korforgast ir le az eletunkben , ilyen egyszeru az egesz !

Kedves Péter! Én sem tartom jónak a napló írását, hiszen az, hogy szembesülünk a problémáinkkal, az, hogy kívülről, vagy belülről nézzük a gondjainkat nem oldhatók meg, ha rajtunk kívül álló okok ezt folyamatosan gátolják. Abban igazad van, hogy szemléletet kell váltani, klasszikus példa a " félig üres vagy félig tele pohár" esete, de ettől még a szorítás nem enyhül! Klárával sem értek egyet, hogy " aki szegénynek született az szegényen is fog meghalni". Néhány éve annyira a gödör alján voltam - se állás, se pénz, se alkalmi munka, se egészség stb. - hogy azt hittem nincs tovább! Minden összecsapott a fejünk felett, de egy dolog megmaradt, egymás szeretete és megbecsülése. Ha a nyomorúság mellé még a veszekedés, egymás becsmérlése, féltékenység párosul, annak tényleg nem lesz jó vége. Szerintem a kiegyensúlyozott párkapcsolat átsegít a bajok nehezén. A többi már jön magától. Nem naplót kell írni, hanem le kell ülni a pároddal Klára és jól kibeszélni, veszekedés, emelt hang és indulatok nélkül a problémákat és közösen eldönteni, hogy hogyan tovább. Hidd el ha konszenzusra juttok az élet is segíteni fog! A többi megy magától, napló nélkül is!

Olvasok itt minden bajt meg nyomuruságot de senki nem Ir egy olyant,hogy a BANKOK meg amunkanélküléség vit eben a helyzet ben és a nagyon jo politlusok akik meg gazdgotak

Beleolvastam egy-két hozzászólásba és bizony ahelyett hogy együtt sírnék az írókkal, a problémákat elszenvedőkkel, mindig az jutott eszembe, hogy vajon tudják e, hogy nem a körülmények befolyásolják az életünket, hanem mi magunk teremtjük meg a körülményeinket. Most sokan azt mondanák, hogy nem maguk akarták elveszíteni az állásukat, nem maguk akartak beteggé, szegénnyé válni, nem maguk teremtették ezt az áldatlan helyzetet. Sajnálom, hogy azt kell mondjam, hogy de igen! Biztos páran megköveznek ezekért a mondatokért....mert az sokkal könnyebb, mint a dolgok mögé nézni, és felelősséget vállalni a gondolatainkért, félelmeinkért, kételyeinkért. Semmi, de semmi nem történik nélkülünk az életünkben! Mi teremtünk minden pillanatban!És mi viseljük a következményeket is! Mindenki azt kapja, amire a legtöbbet gondol, amiben hisz. Próbáljuk csak egyszer megfigyelni, vádaskodás, felelősök keresése helyett, hogy milyen gondolatok, érzések töltik ki napunkat! Miben hiszünk? Az élet nyomorúságában? A gazdasági válságban? Abban, hogy mások tönkretehetnek minket? Abban, hogy sosem lesz munkánk? Abban, hogy értéktelenek vagyunk? Hisszük, hogy a szegénység erény és a gazdagság bűn?
Elítéljük azokat, akiknek több jutott, akik egészségesebbek, szerencsésebbek?
Vagy azt hisszük, hogy mi vagyunk felelősek az életünkért, hogy mi dönthetünk a saját sorsunk felől, hogy mi vagyunk képesek megváltoztatni az életünket és körülményeinket? Mindegy, hogy mit hiszel....azt fogod látni a te életedben. Ez a szabad akarat! Azt kapod, amit gondolsz, amit hiszel, amit választasz magadnak!!!! Ennek fényében próbálj meg először figyelni magadra, gondolataidra, tudatosabbá válni, mert ezzel te teremted a te életed! Senki más...

Persze hogy bajban van az egészségeg,kedves Sipeki-hiszen annyi terhet hordozol amit sajnos nem tdsz megoldani-rajtad kivülálló okok miatt-akárhogyan is szeretnéd a gondolkodásodat átállitani-a minndennapok problémáival neked kell szembe nézni,felelősséget vállalni.de ennyi pénzből amennyi neked is van , hát megnézném én azt az ügyes "gurot"-hogy mit csinál vagy milyen okostojás tanácsokat ad!!-persze kormányunk megmondta hogy ebből meg lehet élni!/bocs nem akarok politizálni/-azért kivánom hogy fordulon jobbra a sorsod,és gyógyulj meg!!

Ja még valami. Természetesen az egészség sincs rendben, miért éppen az lenne! Karácsonykor komoly műtéten estem át, fűszerezve egy orvosi műhibával, ami miatt majdnem az asztalon maradtam és bár a műtét végül sikerült, de vannak egyéb szövődmények, melyek életem végéig elkísérnek, hacsak nem fekszem megint kés alá. Tehát nem elég, hogy koldus vagyok, még nyomorék is lettem. Na erre varrjál gombot kedves Péter.

..na akkor most beszélünk a nagy semmiről?hogyanis van ez?mindenkinek "más"a sorsa,de csak pénzért adnak kenyeret a boltba-és amit ki kellene fizetni,azt sem fogod helyettem megtenni!!

Én meg Csorik Klara leveléhez csatlakozom. Bár tegnap már leírtam az én gondjaimat, de vajon Péter válaszol-e valaha rá vagy csak mi így egymás között panaszkodunk. Az én életem szinte ugyanaz, mint Kláráé. Különbség csak annyi, hogy nekem 3 éve nincs munkám, pedig egy állítólagos keresett szakmában van 30 éves gyakorlatom. Persze semmilyen segélyt nem kapok. Férjem nyugdíjas, 45 év után 54ezet kap, kapna, ha a felét nem tiltották volna le a sok tartozás miatt. Bankom május 31-ig adott haladékot, de mivel fizetni nem tudtam, miből is? ezért most várom a végrehajtást. Minden féle alkalmi melót elvállalok, de ez sem elég arra, hogy minden nap legalább kenyeret tudjak venni. 3 évvel ezelőtt még pl. évente 3-szor is elmentünk nyaralni, ma pedig már tudom milyen a 3-4 napos kenyér íze. Vagy, nagy dohányos voltam, sok, drága módszerrel próbáltam leszokni, de az az egy igazán hatásos módszer nem jutott eszembe, hogy egyszerűen nincs rá pénz és kész.Tehát napló ide-oda, tudjuk, hogy a munkanélküliség a legnagyobb baj. A pénzhiány nagy úr, erre még Péternek sem lehet épkézláb megoldása, hacsak nem tud valami állást.

Nagyon sajnalom a Klara nevezetu holgyet akinek levele nagyon elszomorított ! Ha gazdag lennék ebben a pillanatban adnék pénzt.... Szerencsét kívánok önnek és erőt !

Csatlakozom az előttem szólókhoz. Nagyon sok közös sorstársra találtam. Igy Én már nem is írok semmit. A tegnapi nap folyamán itt a számmisztikán közzé tettem egy felhívást, hogy vigyázzanak az ide kalandozók. Mert engem még itt is megtalált egy hölgy, aki szép szóval, sok hülyeséggel kábított, be akart szervezni valamibe, amit nem árult el hogy mi. Jó hogy kivételesen észnél voltam illetve nem mentem egyedül és figyelmeztettek, hogy valami nincs rendbe. Így nem lettem áldozat. Tehát még ide sem merek ezek után leírni magamról semmit, de semmit, ha még az emberek ezt is kihasználják. Kedves Péter! olvastad a tegnapi írásom, más nem jelzett még vissza ebben az ügyben.
Üdv.Oláhné Margó

Kedves Péter! A gondok, problémák, bajok nem mindig a saját hibáinkból ered véleményem szerint. Sosem voltunk gazdagok, de még tudtam dolgozni én is a férjem is, addig nem voltak ennyire súlyos gondjaink, mint most. De mióta én rokkant nyugdíjas lettem, a férjem munkája pedig megszűnt, azóta csak egyre jobban süllyedünk lefelé, már ott tartunk, hogy nem tudjuk pár éve fizetni a rezsit, a lakás hitelt, amit hamarosan el fognak venni és mehetünk az utcára, nem jut pénz a megélhetésre sem. Napi szinten küzdök azért, hogy legalább kenyeret tudjak venni. ÉS mindez mellett én nagyon beteg vagyok, sokat vagyok a korházba, gyógyszereimet sem tudom mindig kiváltani, a fiam is beteg, lisztérzékeny, neki külön diétát kellene tartania, de a semmiből nem lehet, ez mellett még allergiás mindenre. Ennyi rossz után hogy mondhatnám azt, hogy az idegeimet nem őrli fel ez a sok megoldatlan probléma? Elég sokat veszekszünk a férjemmel, és ez mellé még párosul a beteges féltékenysége. Hogy élhet igy kiegyensúlyozott, nyugodt életet az ember ilyen körülmények mellett?
Én a napló vezetését egyenesen hülyeségnek tartom. Nagyon sokáig, évekig irtam, hogy mennyi volt a bevétel, kiadás, mire mennyit költöttünk, de semmi értelme nem volt, mert semmivel sem lett job a helyzet. Ugyanezt látom ezzel a naplóval is, mi változna ,ha elkezdeném irkálni a gondjaimat? Attól majd be tudnám fizetni a lakás részletét? vagy a rezsit? vagy jutna kajára?
Nem hiszem, hogy valami is változna! Sőt azt hiszem inkább jobban beleőrülnék, ha látnám, mennyi mindennel el vagyok maradva és tudom, hogy bárhogy is probálom, akarom megoldani, nem birnám, mert nincs rá lehetőségem, se segitség! Ez egy mókus kerék, amiből nem lehet kimászni.
Igaz a mondás! " Aki szegénynek született, az szegényen is hal meg!"
Sok mindent tudnék még írni, de nem akarlak untatni, az is lehet ezt sem fogod elolvasni és én csak felidegesítem magam , miközben a szomorú sorsomat idézem fel, és rám tör a sirhatnék. NINCS SEMMIFÉLE MEGOLDÁS A GONDJAIMRA!!!!!!! erre jöttem rá a napló irása nélkü is.

Kedves Péter! ÚGY GONDOLOM ,nagyon jó a rálátásod a problémákra, mert azonnal látod a végcélt,(-gyakorlatias ember lévén-) megmutatsz nekünk több lehetséges ösvényt, amin elindulhatunk, ami kimozdíthat minket a holtpontról. Mivel nincs két egyforma ember, és nincs két teljesen egyforma sors, a végső megoldás,a cselekvés (-ami mindig más és más-) a mi kezünkben van. Ha megértjük, hogy az aggodalom félelmet, a félelem: negatív gondolatokat, az blokkokat szül, ami pedig betegséghez vezet, ez újabb félelmet generál,-s már egy ördögi körben találjuk magunkat-, ezekkel nem oldjuk meg, csak tetézzük a bajokat.Időt, energiát, lehetőséget veszítünk. Ezt a kört: pozitív gondolatokkal, napló vezetéssel, mély lélegzetekkel.. meg tudjuk szakítani, így jó esetben lehetőségünk nyílik a megoldásra és, hogy ne ugyanazokat a hibákat kövessük el újra és újra. Lehet, hogy a bajok, csak azért vannak, hogy a megfelelő útra tereljenek bennünket!? Hálás szeretettel köszönöm a munkádat: skorpió

Kedves Péter !

Valóban a létbizonytalanságtól való félelem bénítólag hat , de ha nem teljesen uralja agyunkat , lelkünket tartalék energiákat is mozgósít!
Természetesen vészreakciók nélkül összeszedni magunkat az igazi és ezért is szükséges rendszeresen relaxálni , meditálni .
50 éves kor felett munkát találni viszont nem könnyű , pláne különféle nyavalyákkal terhelve , ezért a megélhetésért való aggodalom bár nem célravezető , de szinte kikerülhetetlen !

Kedves Peter,igazad van.A naplot ki fogom probalni,az nagyon igaz hogy sajat magadon kel uralkodni.Mikor el veszitetuk a lakast ezelot egy jo par evel,idegilek osze omlotam,voltam az ideg gyogyaszaton az orvosnom monta hogy adhat o nekem egy csomo gyogyszert de ha nem uralkodom sajat magamon be dilizek,akor nagyon megilyetem gondolva a ket gyerekemre hogy mi lesz veluk erot vetem magamon es idovel maskep latam es latom a dolgokat.A mai nap azt mondom hogy "Minden cselekves valamiert van,tortenik" vagy hogy tanulsz belole vagy hogy jobra fordul....
Kivanok jo egeseget.
Udvozletem szeretetel ica

Köszönjük Péternek az útmutatót, ez segít bennünket a júniusi hónap feladatainak megoldásában, hogy szabadabbak legyünk, a terhekből rakjunk le.Egy igen vallásos barátnőm mondta, hogy a lelkünket mindennap erősíteni kell, vagyis fejleszteni.Nos, igaza lett, az én lelkem szereti a nyugalmat,és ehhez bizony hozzátartozna a napi meditáció, elmélkedés,esti elcsendesedés,amint a természet is teszi azt.Zűrzavarban, maja káprázatában nem lehet józanul, tisztán látni, a problémákat feldolgozni.Az is igaz, hogy az ismétlődő gondok hibáinkból fakadnak, nem látunk ki a napi mókus kerékből, pedig minden mögött egység és értelem van, a földön csak a tájékozódás miatt van dualizmus, ellentmondás, ellentét pár,viszonyítás,mint módszer.Hideg, meleg,jó,rossz,szép,csúnya,igaz,hamis,ok-okozat, de minden mindennel összefügg és ez megtapasztalható.Ezért mondják ezoterikusak: semmi sem véletlen, mindig van egy kiváltó ok,aminek van következménye.A saját céljainkat kell megvalósítani, az utat végig kell járni, ez a fő rendező elv., a többi a módszer, a hogyan, a mikor, a mit kell tenni?Ezt kell nap mint nap megtanulni,gyakorolni és ez nem kis feladat.

Köszönöm a leveleket! Nem mindig találok magamra szabott információt, de ez a naplóírás jó irány! Én hívő ember vagyok, Isten eddig még mindig meghallgatta az imáimat és ezután is így lesz, tudom! Ami nehézség adódik az ember életében, az is épít, és hiszem, hogy azt is át/meg kell élni! De ha nem hiszel, csak gyötrődsz az ágyadban éjjel a gondolataiddal, akkor nehéz lesz kilábalni! "Ne félj, csak higgy" Ezek a gondolatok az előző hozzászólások hatása, nem Neked szól, de Téged is biztatlak!

Kedves Péter!
Teljesen igazad van abban,hogy magunkon kell segíteni,elhesegetni a fejünkből a gondolatokat,de mi van,ha már nincs kiút a rossz dolgokból?Akkor hogyan gondolkodjak másképp?

Kedves Péter!
Aki egyszer megégette magát, az fél a tűztől. Megfontoltabb, bizalmatlanabb, nem olyan bátor, mint régen volt. De ez talán nem is olyan rossz, hiszen sok rossztól megvédheti magát az ember. Egy egészséges szintű félelemérzet csak a javunkra lehet. Igaz, ha valaki túlzásba viszi, az már nem jó.
Hogy sok a depressziós ember? Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen sokaknak nincs munkájuk, megélhetési gondjaik vannak, a többi, esetleg családi gond még rájön. Egy ideig elviseli az ember, de hosszú távon bizony fárasztó.
A problémák azért vannak, megoldja őket az ember. Ez igaz, de mi van akkor, ha nem csak rajtad múlik a megoldás? Persze küzdeni kell, előbb-utóbb sikerül is, csak nem mindenki képes erre. Sokan feladják, beletörődnek helyzetükbe.
Hiába mondod, keressük meg önmagunkat, csináljuk azt, amit szeretnénk. Még ha rá is jövünk, mi az, amivel szívesen foglalkoznánk, nem biztos, van rá lehetőségünk, meg is tegyük. Pozitív gondolkodás ide, v. oda, vannak korlátaink, amiket nem biztos, át tudunk lépni.
Neked sikerült, hiszen nagyon sok az elkeseredett ember, aki változtatni szeretne az életén, és megragad minden lehetőséget. De hiába veszi meg a könyveidet, nem fog tőlük könnyebben boldogulni. Lehet, megváltozik a gondolkodása, de attól még nem lesz több munkahely. Magyarország ma nem a lehetőségek országa. Persze a sültgalambot sem szabad várni, mert az magától nem repül! Tenni kell érte, akkor talán sikerül változtatni az életünkön.

Legyen szép napod Kedves Péter! A problémákat mi magunk időzzük elő az állandó aggódásunkkal akár a karrier akár a család, vagy a magánéletünk miatt. Miután én már nem dolgozom egy éve a karrier különösebben nem foglalkoztat. A magánéletem hála a növekvő önbizalmamnak, annak, hogy a nyugalmas napjim biztonságát megtaláljam egy odaadó szerető társ mellet, megtaláltam, boldog ember vagyok. Mint olyat, hogy probléma a gyermekeim gondokkal teli élete foglalkoztat. Tanácsokkal és pozitív életszemélettel némi anyagi juttatással próbálom segíteni őket problémájuk megoldásában. Befejezésül az emberek többsége maga tehet arról, hogy problémákkal kell megküzdeniük. Igaz nehéz ezeket kezelni és felülemelkedni, kitartással és akarattal, hittel és reménnyel nem utolsó sorban szeretetettel megoldhatóak. Kívánok Neked szeretetteljes és boldog napokat, munkádhoz erőt egészséget sokat tudj még bennünk tanácsaiddal írásaiddal segíteni! Baráti üdvözlettel: Erika

Kedves Peter .... szeretnem megkoszonni a sok sok pozitiv gondolatot amiket kuldott ...sokszor sokmindenben segitettek ...nekem igazan hogy sok problemam volt amit most hosszu lenne leirni de a lenyeg hogy nemsokara koltozkodok a lanyommal es vegre uj eletet kezdhetek ...elertem azt amit szerettem volna a lakas mar megvan es remelem elerem a tobbi celomat is ...sok sok akarat hit kellett hozza es a lenyeg hogy mindig tegyunk a celjaimkert es necsak sovarogjunk ertuk .Barati udvozlettel Livia :).

Kedves Péter!Amiről ismét írt,valóban így van!Az ember egész életében halmozza magában a problémákat és csak azt veszi észre,hogy megbetegszik!Az ilyen tipusú emberek,mint Én is vagyok,sajnos vagy hála Istennek vonzza még magához a segítségre szoruló embereket,barátokat akiknek szükségük van és úgy gondolom nagyobb szükségük van Rám!Ezzel tudom rengeteg energiát veszek el magamtól,de legalább hasznossá tudtam tenni magamat,segítettem egy nálamnál nagyobb segítségre szoruló emberen!Olyan probléma nincs az életben,amit nem lehet megoldani!Csak az a kérdés,mikor és hogyan!A hogyan a legnagyobb kérdés!De hinni kell és sikerülni fog a megoldás!Nagyon-nagyon köszönöm a jó tanácsokat,amit küld Nekem!Mindig követem és a mindennapjaimban szemem előtt tartva teszem a lépéseimet!Továbbra is várom üzeneteit,mert azokból merítem a megoldásokat!Köszönettel:Tamás Erzsébet Zsuzsanna

Kedves Péter! Mostanában nagyon sok butaságot csináltam, ami igen nyomaszt, nem érzem magam jól a bőrömben! Ehhez járul még, hogy 3 éve hallgattam valakire aki nagyon rossz tanácsot adott,máig érzem a hatását. Valahogy ki kellene szállnom ebből a mókuskerékből, ami lassan elszívja a maradék erőmet. Legteljesebb tisztelettel Erzsébet

Túl lehet tenni az embernek magát,és én úgy érzem ehhez a Jó Isten kérése által túl lépegetek.Nehéz mégis úgy lépni 1 hónapja temettük el szeretet sógrom,és tegnap eltávozott az anyósom.Ezek feldolgozása nagyon nehéz,főleg mikor én mint mozg.korl.vagyok mindent egyedül kell megoldani,és kicsi rokkant nyugdíjból.De hála azért nem roppantam még össze.Köszönöm a sok információt,és szívesen olvasom,sőt tanácsokat is merítek!!

Ez igy igaz, főleg éjjel jönnek a nyomasztó gondolatok!

Kedves Péter!Ez így mind igaz,De szerintem mindenkinek el kell dönteni, hogy hogyan éli le életét.Magán kell segíteni, mert önmérgezésbe torkollik és nem vezet jóra!Ki kell tudni lépni a mókus kerékből és szebb jövőt kell választani.Csak így oldódik meg a helyzet.Nem könnyű, de meg kell tenni!Boldogsághoz ez az út vezet. Hiszem és vallom, hogy van ki út és lépni kell!Tisztelettel: lovászné erika

Kedves Péter! A problémák valóban végig kísérnek engem egész életemben, mindig meg akarom oldani, ez okozza a terhek nagy részét, egy állandó lelki tusát, ami
fizikai problémákba torkollik, betegségek jönnek, december közepétől, egyik a másikból és tudom, hogy minden innen indul. A rémes álmok, az optimizmusom megingása, a biztonságérzetem hiánya, a munka hiánya. Szóval hiánybetegség ez.
Jó lenne kimászni. A csomagot letenni. Köszönöm a leveleket. Üdvözletem szeretettel Gizella.