Szia Zsolt vagyok szeretnék veled beszélni írd meg az elérhetőséged a sebokzsolt73[kukac]freemail*** címre. (ha nem zavarlak) üdv

Jónapot Péter Attila vagyok szeretném megtudni hogy mikor fogom úgy nagyjából megtalálni a páromat az életben persze ha lesz egyáltalán ha a sors úgy akarja? 1980 május 8-án születtem

Kedves Mindenki!
Boldog Párkapcsolatban élek,azonos az értékrendünk és hasonló a világnézetünk.
A fél életemet leéltem:TÁRSAS-MAGÁNY-ban.
Bátran merjétek kimondani:ELÉG-VOLT !!!
Ha olyan tásat fogtatok ki akiben nincs békesség,megértés,szeretet és ami mindezt a felszinre hozza az ÉRZÉS azt ELKELL-BOCSÁLYTANI!
Én ezt megtettem (25-évig) türtem és voltam jo apa jo szerető jo férj /természetesen az anyagiakat is megteremtettem:kocsi,telek és egy nagy házat épitettem Isaszegen/ és mindent föláldoztam/ a 31-éves leány-gyermekem még nem érti/ De van 4 unokám és irtó boldog vagyok.Merjetek váltani!!!

Hú, remélem nem bántottalak meg! Saját példámból tudok kiindulni..., nem volt könnyű... Azért írom le átélt tapasztalataimat, mert vannak esetek, amikor a sorsszerű feladataink elől nem futhatunk el. Tapasztalaom napjainkban, hogy nehézségekre sokkalta egyszerűbb úgy tanácsot adni, hogy kezdj nélküle, stb... De mi van, ha nem csak nekem adódott az a helyzet, hogy nem a menekülés, hanem feladatunk vállalása a kulcs a párkapcsolatban is? Ezzel én lennék így egyedül? Ugyanakkor tudom, hogy ez a fajta látásmód és tudatosság, lényegesen nehezebb, és több munkát rejt magunkban. Végülis, ez nálunk nem csak rólunk, hanem 3 gyermekemről is szólt, tehát családról. Rengeteg munkával, kitartással ez sikerült Boldog életünk van, szeretetben, harmóniában élünk így együtt
Ha készen kapod életed párját, könnyű lesz
De ha nem készen kapod, de érzed, hogy ez rólatok szól, közös a feladat, segíteni tudsz neki, ill. egymásnak, akkor is elfogod érni a boldogságot
Természetes, hogy lehet nagyokat álmodni
Én is ezt tettem, s meg is valósult
Szeretettel: Bea

Sziasztok !
Úgy látszik engem mindig éjjel “ fúj ide a szél”, de az ok egyszerű, ilyenkor csendes körülöttem a világ és letisztultak a gondolatok. Valójában két megjegyzésem van az előzőekben írottakhoz.
Liza! Nagyon-nagy örömmel olvastam soraid ( bár így nyilatkozó emberekből állna a világ !) – akkor MINDEN a helyén lenne,- és egyetértek Veled szinte mindenben, hogyan kell ( kellene!)együtt élni a társunkkal. Szerintem is a jó és lehetőleg sok beszélgetés az alapja egy igazán működőképes kapcsolatnak.
Ami a “gyerekességet” illeti, nincs is annál jobb, ha a két fél bolondozni tud egymással, tudjuk, a nevetés az egyik legjobb gyógymód, gyógyír mindenféle bajra – ami természetesen nem tévesztendő össze az idétlenséggel. Ha bárki sokáig ilyen állapodban tud maradni, minden bizonnyal hosszú, kiegyensúlyozott, egészséges és igen tartalmas életet élhet a másikkal.
És valóban, a boldogság nem az anyagi javak meglététől függ, ( bár valljuk be, néha mindenkit elkényeztet kicsit,- ha olykor megadatik.. ) hanem a kis dolgokban rejlik,
Én is ebben a tudatban élem az életem - és amíg a legapróbb dolog örömet okoz, -esetleg sok is van belőle- nem hiszem, hogy cserélnék bárkivel. Mindez, általunk történő “beállítás” kérdése, ki hogyan, mire “programozza” magát. ”
Egyszer olvastam valahol az alábbiakat,egyébként Gabriel “ G. Marquez halála előtti utolsó gondolatai voltak( és rám mély benyomást tettek )Ebből csak néhány idézet: “………Értéket tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért, amit érnek,hanem azért, amit jelentenek;…
…A férfiaknak bebizonytanám, hogy nem az öregedés okozza a szerelem hiányát, hanem a szerelem hiánya okozza az öregedést; …
Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül, hogy tudná, a boldogság a meredély megmászásában rejlik;…
Mindig mondd azt, amit érzel és tedd azt, amit gondolsz;…
Tartsd magad közelében azokat, akiket szeretsz,mondd nekik, mennyire szükséged van rájuk, szeresd őket és bánj velük jól, jusson időd arra, hogy azt mondd “ sajnálom”, “bocsáss meg”, “kérlek”, “köszönöm” és mindazokat a szerető szavakat, amiket ismersz. ;
Lehet, hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért ne várj tovább, tedd meg ma, mert ha sosem jön el a holnap, sajnálni fogod azt a napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre, egy csókra és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy teljesíts egy utolsó kérést.”
Senki sem fog emlékezni rád titkos gondolataidért. “ “

Elnézést, kicsit elkanyarodtam, de úgy vélem, Mindenki kiérzi e gondolatokból a számára fontosat, megfontolandót.

A másik megyjegyzés Katalinnak szól:
Bátorítani szeretnélek, MERJ bármilyen nagyot álmodni – szívből, hittel, meggyőződésből, állandó megerősítéssel, így nem csak lehet, BIZTOS, hogy teljesül !!

Kedves Bea!
Köszönöm a jókívánságodat, remélem én is, hogy teljesül és hogy te is boldog párkapcsolatban élsz.
Én azért úgy gondolom, hogy szabad bármilyen nagyot álmodni - még az is lehet, hogy teljesül .
Azzal a gondolattal viszont már nem megyek bele párkapcsolatba, hogy a párom majd csak megváltozik a hatásomra - mert azt tapasztalatból tudom, hogy így nem működik jól egy kapcsolat.
Szeretettel! Katalin

Kedves Péter!
Örömmel vettem az üzenetét, és még nagyobb boldogsággal töltött el, hogy én ezeket már igen korán megtapasztaltam, és megtanultam kezeli!
Ma már 30 évesen boldog párkapcsolatban élek a férjemmel, és 100 % -ban megértjük,és kiegészítjük egymást! A nap 24 órájában szinte együtt vagyunk, együtt dolgozunk, szórakozunk, beszélgetünk...... Mi felépítettük a kettőnk kis világát, várát messze Budapesttől
Mindig mindent megbeszélünk, nem alszunk el haraggal, és ragaszkodunk bizonyos életvitelhez, viselkedéshez, amit a legtöbb "felnőtt ember" gyerekesnek tart!!!!
De mi ettől vagyunk boldogok, és ebből a statisztikai számításból mi biztos kimaradunk
Minket nem a luxus kocsi és a drága telefon stb tesz boldoggá, hanem egy bohókás bogrács-gulyás a barátokkal, tóparti romantikus séta, gyertyafényes vacsora, gyerekes viccelődések.....
Nekem nagypapám azt tanította soha ne veszítsem el a gyermeki mivoltomat, és ne zavarjon ha mások gyerekesnek tartanak, mert az ember mikor az élete végéhez ér csak ezeket az emlékeket viszi magával!!! A tárgyak itt maradnak!
Mindenki úgy élje az életét, ahogy az őt boldoggá teszi, és ne úgy ahogy azt elvárják tőle!!! Mi ezt valljuk a párommal és a gyerekeinknek is ezt adjuk át amit mi a nagyszülőktől tanultunk és NAGYON BOLDOGOK VAGYUNK

Azt látom, hogy a kutatók előrejelzése reális, hiszen napjainkban is mennyi az olyan ember aki egyedül él.. Sok olyan ember van, aki körül ott vannak az emberek, szeretik a maguk módján, mégis magányosnak érzik magukat. Ilyen volt a testvérem is, és az édesapám is ilyen, sőt valójában az egész családom. Az a tapasztalatom, hogy ezek az emberek félnek bízni másokban, de valójában azért nem teszik, mert saját magukban nem bíznak. Sok módszert próbáltam a probléma orvoslására, mégsem kerülhettem be a bizalmi körbe. Hiába mondom, hogy vegyék észre mennyit változtattam az életemen, csupán azzal hogy a gondolkodásomon változtattam. Tudom hogy ha én elhatározom az kevés, neki kell elhatároznia, hogy szembenézzen saját magával. Sokszor bűntudatot keltenek bennem hogy nem is szeretem őket és nem foglalkozom velük eleget, és sokszor a saját akaratom felé rendelem az övéket, mert nem akarok megbántani senkit, mégis úgy érzem, hogy nem ez a helyes út. Tudnál valami módszert javasolni, hogyan kezeljem a szeretteim?

Gyermekként arra vágyunk, hogyha felnövünk önállóak és függetlenek legyünk. Megszabaduljunk a szülői függéstől, saját magunk dönthessünk. Tényleg ezt tesszük?
Mindenki elindul az úton, ki párt találva, ki magában önállóan, de nem feltétlenül függetlenül a szülői hatásoktól. Nagyon nehéz dolog teljesen megvalósítani ezt, hisz a szülők mellett megtanultuk, illetve belénk rögzült,ha nem is tudatosan, hogy ők azok akik dönthetnek helyettünk és jól vagy rosszul, de úgy kell cselekednünk. Ezek a formák a továbbiakban is megmaradnak, sok párkapcsolatot igen kényelmetlenül érintenek.
Mielőtt meg akarunk tanulni párkapcsolatban élni igen fontos lenne önállóan, egyedül, magányosan, kinek, hogy tetszik és persze mindegyik szó pozitív értelemben használva megtanulni saját életünket irányítani és felülről szemlélve dönteni helyzetekben, mint aki kívülállóként látja egy idegen életét.
Azért is fontos az egyedüllét, mert így megtapasztalható az egyén saját egyénisége és szembenézése önön félelmeivel, melyek leküzdése igen fontos,hisz hogy tudnánk ezt párban elérni, mikor szembesülni kell a társ félelmeivel is. Sokszor a társ kivetíti saját félelmeit ránk és ez, ha nem is tudatosan, de valamilyen szinten, átrakodik ránk és a gondolati síkon nagyon meghatározó lehet saját énképünk felfedezésében, megismerésében és fejlődésében.
Igen, tanuljunk meg jól párkapcsolatban élni, de mindenek előtt tanuljunk meg egyedül élni, hogy társunknak támasza, segítője tudjunk lenni, viszont tudjuk mind emellett a saját értékeinket is, hogy a mérleget mindig az egyensúlyhoz közeli állapotban tudjuk tartani, mivel a döntés mindig a mi kezünkben van.

Kedves Katalin!

Elvárásaidat olvasva jót mosolyogtam. Hát igen; mennyivel könnyebb volna, ha ezt készen kaphatnánk mindannyian! De beugrott egy kérdés, ami így hangzott: mi van, ha leendő párod, épp a szemléleted hatására alakul olyanná, mit szeretnél? Nagyrészt a férfiak racionális gondolkozására, s ebből kialakult szemléletükre a szeretett társ emocionális és megtalált egységközpontú szemlélete viszont hatni tud.
Kívánom neked, hogy megtaláld párod, s boldogságban éljetek egymással
Szeretettel: Bea

Kedves Péter!
Köszönöm, hogy figyelmeztettél, hogy arra koncentráljak, amit szeretnék. Ismerem a Titkot, és törekszem is eszerint élni, de még nem mindig sikerül. És ez az első, amit szeretnék megkapni a partneremtől, hogy kedvesen figyelmeztessen, amikor letérek a magam választotta útról.
Este - elalvás előtt - azon gondolkoztam, milyen partnert szeretnék, és érdekes álmom volt. A lényege, hogy én úgy látom, hogy a férfiaknak hiányzik a lábfejük - ami az én olvasatomban annyi, hogy hiányoznak belőlük a Halak jegy hordozta energia. Szóval olyan partnert szeretnék, aki tudja, hogy ki ő, honnan jött és hová tart, képes átélni az egységet másokkal, tudja, hogy bár elkülönültnek látszunk egyek vagyunk, tudja, hogy mindazt, amit másoknak ad önmagának adja, hallgat az intuíciójára és képes azt követni. Bele tud feledkezni egy pillanatba - és tudja, hogy minden pillanat különleges.
Ami még megdöbbentett - az álmom kapcsán - hogy a lábfejünk az, amivel a legszorosabb kapcsolatban vagyunk az anyafölddel, Halak és a legközvetlenebb kapcsolat a Földdel. Jó lenne valakivel erről is beszélgetni.
Szeretettel üdvözlök minden hozzászólót, olvasót és Pétert! Katalin

Kedves Péter!
Köszönöm azt a sok e-mailt amit nekem eddig küldtél. Ehhez a témához én is hozzászólok 1 pár sorral. Úgy érzem az ember ha egyedül marad, és nemsikerül párban maradni,ott nem csak az a 4 leírt pontban kell keresni a probléma orvosságát!
engem 1 komolyabb gondolkodású embernek tartanak.
20 voltam, mikor megismerkedtem 1 tőlem č évvel idősebb lánnyal. Próbáltam mindent magadni a kapcsolatért, de neméreztem a viszonzást,inkább a kihasználáson volt a hangsúj! egy idő után magam fejeztem be a kapcsolatot. 8 hosszú évig a munkámban találtam boldogságot, míg egyszer megismertem 1 nekem csinos lányt. Próbáltam neki mindenben kedvébe járni, támogattam a tanulmányaiban. Fél évig udvarolgattam neki,sikeresen ledoktorált, s végül megkaptam az édesanyjától, hog én csak a munkám által akaszkodtam a lányára. Kitalálhatod-összeveszzünk.
Ő persze az anyjának adott igazat!!! Én megint csak a munkámnak kezdtem élni, s közben saját céget is alapítottam, és szerényen, de megélek belőle. Aztán jött a gól. felhívott hogyszeretne velem találkozni. Megvártam őt a suli előtt, ahol tanít,beszált a kocsimba és zavarában kibökte: csak kivártad hoy én jelentkezek neked! Egy kiscit beszéltünk, majd haza vittem, és rákérdeztem, hogy értette a kijelentését? nemigen jutott szavakhoz! most már jó lennék, de vajon mire? kérdem én! Nem jobb szinglinek lenni? És még mindig keressem csak magamban a hibát a 4 pont alapján? de azért átnézegettem.
Baráti üdvözlettel Lala...

Kedves Péter!
11 éve ismerkedtem meg a férjemmel, azóta született gyermekünk is. Én rendkívül féltékeny voltam eleinte (semmi okom nem volt rá. Éreztem hogy bennem van a hiba és tudatosan próbáltam változtatni viselkedésemen. Régóta foglalkoztat már az ezotéria, asztrológia stb. Kielemeztem a horoszkópomat is, írásomat (grafológus is vagyok)sokmindent tanultam az évek során ezekből a dolgokból, mert imádom felfedezni belső jellemem ami ugyanakkor ijesztő is tud lenni. A féltékenységen úgy érzem túl tudtam magam tenni, legalábbis legyőztem. Nagyon szerelmes voltam a férjembe de a gyermek születése óta úgy érzem valami megváltozott A gyermek, munka és egyetem minden percemet lefoglalja, Vele már nincs is időm foglalkozni. Abban a 4 pontban leírt dolog, amiket felsoroltál teljesen eluralkodtak rajtam. Igen , a félelem irányítja az életem és erre most döbbentem rá,(pedig az intuícióm rendkívül jól működött, most mégsem hallgatok rá félelemből, egoizmusom és függtelenségre való törekvésem miatt már nem tudom közel engedni magamhoz a páromat, depressziós lettem, emiatt pedig bűntudatom van, hiszen valójában mindenem megvan, mégsem szeretem Őt úgy, ahogy kellene, nem vagyok boldog, pedig Ő mindent megtesz értünk, jó apa. És képzeld, mindemellett csodálatos álmaim vannak éjszaka: álmomban borszasztó szerelmes vagyok belé és amikor felébredek, belecsöppenek a valóságba, a szürke hétköznapokba és már el is felejtem ezt az érzést.
(Egyébként borszasztóan tetszik amiket írsz, mondasz, úgy érzem ezalatt a pár hónap alatt ismét fejlődésnek indultam)Köszönöm!
Ági

Jó reggelt Hölgyeim és Úraim

Hát akkor a férfiak társaságát bővítjük eggyel,bepótlom a lemaradást ígérem a fórummal kapcsolatba idővel hogy ne kérdezek már elhangzótakat.

egy kis bemutatkozás így elsőre

Én egy tele 7 es sel rendelkező Férfi vagyok a számmisztika szempontjából, igaz nem tudom mit jelent tisztán de hogy még ez mellett bak is vagyok olyan mintha szaturnuszi sorsom lenne ami így irtóra jól hangzik de majd ha kérhetném segítségeteket majd magyaráztok köszönöm.

Az érdekes hogy az emberek nem tudnak hova rakni főleg ti kedves női tagok, eddig ami legjobban fájt de valahol büszkévé is tett mikor a szeretett nő azzal utasított vissza hogy neki pasi kell nem férjnek való és ekkor az ember elcsodálkozik hogy itt vagyok 26 éves a környezetemben tele van magányos nőkkel akik hangot is adnak ennek vagy éppen a harci amazon szerepben mert más nem maradt nekik rosszabb esetben meg a férfiakkal akik " erősebb nemként" jobban függnek a párkapcsolatuktól nemhiába van több öngyilkos válás utána meg általában is a férfiaknál és ennek ellenér mikor az ember közli vele hogy úgy érzem megtaláltam akivel letudám élni az életem annyit mond hogy nem mert túl rendes vagy.

A másik meg ami még kedvenc női aranymondásaim közé került mert Nem szeretsz úgy ahogy én szeretném.
Ebből kifolyólag néha úgy érzem hogy mindenkinek ott van mellette a lehetséges párja csak annyira azt akarja hogy szeresék hogy nem veszi észre hogy szeretnék csak éppen nem úgy.

Kedves Katalin!

Neked tökéletesen igazad van. Az egy óriási lépés, hogy nem élsz együtt azzal az emberrel, aki nem visz előre az utadon.

Az már kevésbé jó, hogy nem fogalmazod meg, hogy pontosan milyen emberrel akarsz élni, mert így az univerzum csak azt tudja leszállítani, amit nem akarsz.

A tudatalatti nem érti a NEM szót!

Tudod miért?

NE GONDOLJ EGY RÓZSAZSÍN ELEFÁNTRA!!!

Péter

Sziasztok! Ez egy nagyon jó fórum. Szép éjszakát Mindenkinek, aki valószínű azért van itt, mert érdekli értelmes, mélyérzésű és e problémákra válasz kereső sorstársai véleménye.
Már majdnem megkockáztattam, hogy szinte csak hölgytársaim hozzászólását olvasom, amikor kicsit lejjebb haladva örömmel tapasztaltam, hogy a másik nem is képviseli magát. Azt hiszem az lenne a jó, ha minél többen nyilvánítanának véleményt a fiuk oldaláról is, hiszen a téma érintettjei, nők és férfiak mi egyaránt vagyunk. RÓLUNK van szó és a másik fél meghallgatása nélkül talán csak egy helyben topogunk.
Pedig biztos vagyok abban, hogy a probléma nem csupán a mi oldalunkról az. NAGYON sok férfi küzd ugyanilyen negatív érzésekkel a párkapcsolatok terén, keresné a megoldást, csak éppen nem találja. (így aztán egy nagy falat húz maga köré.) Mi se nagyon leljük, de legalább próbálkozunk és legyünk őszinték, mi valamiért bátrabbak vagyunk, fel merjük vállalni, hogy ennek bizonyos fórumokon hangot adjunk. Jómagam annak híve vagyok, hogy a gondokat - legyen az bármi!egy kapcsolatban, - mindig őszintén felvessük, és megbeszéljük.(már akivel lehet..) Sajnos az utóbbi években már beszélgetni is " elfelejtettünk " egymással, nemhogy azon fáradozni, hogy egy jól irányzott, alapos társalgással helyre tegyük azokat. Minél fejlettebb egy civilizáció, érzelmileg annál sivárabb. Ez a mai világ e téren szemmel láthatóan hanyatlik, nincs már benne hely sem a jó érzéseknek, sem az érzelmeknek, -az őszinteségről nem is beszélve- pedig igény egyre nagyobb lenne rá..Ebben biztosan egyetértünk ! Mostanra eljutottunk oda, hogy a “nagy szabadságról” minden további nélkül lemondanánk egy csipetnyi igazi érzelemért. Minden a rohanás jegyében telik, " nincs idő " mondják - mondjuk. Részben igaz, részben nem, tipusa válogatja.
De kevés az az Ember, aki a küszöbön hagyja a mindennapok negatív velejáróját és érzelmekkel telve adja át magát a rá váró(k)nak. Én úgy gondolom, a HIT nagyon sokat segít, tudni, hogy “ jó kezekben “ vagyunk ! Én tudatosan így indítom a napom és ezzel is végzem, miközben igyekszem a legpozitívabban hozzáállni a naphoz, ami előttem áll, benne a dolgaimhoz.( én is voltam agykontrollos! ) Alapvetően jól ézem magam a bőrömben –mert így akarom- pedig nekem is ugyanúgy van problémám, mint bármelyikünknek, többek között az is, amiről eddig írtam. A TÁRS, az a társ, akivel tényleg megosztható minden,- aki nekem is hiányzik. De eljutottam oda, és megértettem, hogy vannak dolgok,melyeket nem lehet siettetni, csak akkor lépnek az életünkbe, ha annak itt az ideje, de táplálni egy vágyat, egy álmot feltétlenül kell, mi több állandóan !!! Soha ne adjátok fel !!! - én sem fogom.

Kedves Péter!
Van egy dolog - ami elég objektív - és amit úgy tűnik nem vettél figyelembe, bár a hozzászólások között említed, hogy a hozzád járók 98%-a nő. Azoknak a nőknek, akik komolyan haladnak az önismeret és az ezoteria útján egyszerűen nincs férfi társuk - vagy csak néhány igazán szerencsésnek adatik meg, mert mi a nők sokkal többen járjuk ezt az utat. És lehet, hogy egoista vagyok, de nem tudok együtt élni valakivel, aki csak a TV-t bámulja és egy értelmes beszélgetésre sem képes. Hiányzik nekem is a társ, a szerelem, de az utamat nem adom fel érte. Változtatni persze hajlandó vagyok - persze nem úgy hogy én is bezuhanok egy fotelba a TV elé, és ez lesz életem legfőbb időtöltése.
Változik a világ, és talán mi nők érzékenyebbek és nyitottabbak vagyunk rá, és befogadásunk képessé tesz, hogy elfogadjuk, és kövessük az új harmóniát ami a világban bennünk és általunk is születik, annak az árán is, ha egyedül vagyunk.
Katalin

A biztonsághoz ragaszkodom és úgy próbálom élni az életemet,hogy biztonságban érezzem magam.Hogy mennyire állok készen a változásra az nagy részben függ a változás nagyságától.
Elsősorban magamtól,a gyermekeimtől és meglévő páromtól várom a boldogságot(ámbár ez nem mindig könnyű.
Az emberek sokszor másnak mutatják magukat mint amilyenek valójában.A páromat elfogadom olyannak amilyen ami részéről is így működik,mert különben nem hiszem,hogy működhetne egy kapcsolat.
A múltat elengedtem(ámbár nem felejtem),de a jövő miatt még fáj a fejem.A félelmet nem tudom teljesen kitörölni az életemből,de igyekszem életemet úgy alakítani,hogy keveset legyen jelen.
Üdv:Juli

Nos, engem akkor szokás hülyének nézni, mikor elvárom a hűséget. Mert mi az, hogy ne csaljon meg.
Kétszer szeretnék férjhez menni: először és utoljára. És igenis hiszek az örök szerelemben!
Példa a szülein ritka jó házassága.

Szia Peter!
Jo a tema mint mindig!Szerintem sok ember nem is tud hol ismerkedni nem jar el sehova mert nincs kivel vagy anyagilag nem koltekezhet nincs mibol a szorakozo helyek katasztrofalisak tobbnyire nem valt be a tarskeresoportal sem.Szoval errol is lehetne beszelgetni mert sok ember inkabb otthon ul mert a sok csalodastol es a mindennapi megelhetesi gondoktol mar se ereje se kedve nincs lepni.Ezt sajat magamrol es a korulottem elo emberektol tudom.Nagyon sok a maganyos szeretetre vagyo ember de nem szabad feladni!Ezzel kapcsolatba is irhatnal Peter!
Tovabbi jo munkat szep napot!

Oriah Hegyi Álmodó öreg indián verse....



Nem érdekel, hogy miből élsz.
Azt akarom tudni, hogy mire vágysz,
és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával,
Nem érdekel, hogy hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e,
hogy hülyének néznek a szerelmed miatt,
az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj.

Nem érdekel, hogy milyen bolygóid állnak együtt a holddal.
Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját,
Hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben,
és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni fájdalommal,
az enyémmel vagy a tieddel,
hogy vadul tudsz-e táncolni, és hagyni, hogy az eksztázis
megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül, hogy óvatosságra intenél,
vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk
az emberi lét korlátaira.

Nem érdekel, hogy a történet, amit mesélsz igaz-e.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek,
hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni
az árulás vádját azért, hogy ne áruld el saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is,
ha az nem mindennap szép, és hogy isten jelenlétéből
ered-e az életed.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal,
az enyémmel vagy a tiéddel, és mégis megállni a tó partján
és azt kiáltani az ezüst holdnak, hogy IGEN !!

Nem érdekel, hogy hol élsz, vagy hogy mennyit keresel.
Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni
egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után,
fáradtan és csontjaidig összetörten és ellátni a gyerekeket?
Nem érdekel, hogy ki vagy, és hogy jutottál ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz középpontjában
anélkül, hogy visszariadnál.
Nem érdekel, hogy hol, mit és kivel tanultál.
Azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülről,
amikor minden egyéb már összeomlott.
Azt akarom tudni,hogy tudsz-e egyedül lenni saját magaddal,
és hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni az üres pillanatokban.



(Remélem sokatoknak tetszeni fog...)

Kedves Péter! Amiket mondasz, meg a hozzászólásokat olvasva, úgy érzem rólam is szólnak. 24 éves házasság után 7 éve váltam el, de még nemrég jutottam el ahhoz a ponthoz hogy a közös lakást eladjuk és építgetem a saját életemet. 30 és 28 éves gyerekeim vannak. Amiért eddig halogattam a ház eladást, hogy a lányom(most 2 sokáig tanult. Sajnos a helyzet most se jobb vele, mert ellene való támadásnak fogja fel a ház eladást. Most azonban már megyek az utamon, s nem hagyom zsarolni magam. Nem könnyű. Most sikerülni fog? nem akarok tovább ebben az őszintétlen helyzetben maradni.Nagyon vágyom egy igazi társra, akit szerethetek. Ez nagy önzőség?
Szeretettel és további sikeres építőmunkát kívánva.
Zsuzsy

Kedves Péter!
Teljesen egyetértek az általad felvázolt gondolatokkal! Az én párkapcsolatom teljesen jónak mondható, csak egy bibi van benne: annyira féltékeny, hogy a barátaimmal nem találkozhatom.
Elég frissnek mondható, mert csak 4 hónapja van velem, de mi lesz később?! Nem érdekli semmi csak a számítógépes játékok, még az üzeneteidet is ritkán tudom meghallgatni. Amúgy házias, hűséges, legalábbis annak tűnik. Előtte volt egy csúnya kapcsolatom, rendőrségi ügy lett belőle, nehezen tudok hinni a palikban. Nem szeretném elveszíteni, de úgy tűnik menni akar. Úgy érzem mindenben tökéletes párom lenne, leszámítva az előző gondolataimat. Ha elveszítem még az a maradék kevéske hitem is elszáll, nem tudom mit tegyek...

Két apró észrevételem akadt, így álmos szemmel, reggel, isi előtt
Az egyik rollakata sorait olvasva.
Bár ez keménynek is tűnhet, mégis mit árul el betegsége? Mell > tipikus női terület. Női szerepek átélése, anyai szeretet, stb... Ráadásul az anya az, aki össze tudja kovácsolni egységgé a családot. Nem akarom Őt megsérteni, dehogy! De válás, gyermeke elvesztése, az mind-mind arra mutat, hogy ez még előtte álló feladat. El kell engedni múltat, tiszta szívből minden sérelmet. Sajnos a teremtett betegségeinkkel képesek vagyunk zsarolni családunkat, hiszen tudat alatt, avagy akár tudatosan is ott a szándék: figyeljenek rám, több szeretetet, gondoskodást igénylek. Személy szerint én azt látom, míg magunkat nem szeretjük, addig másokat is nehéz, hiszen nincs meg az adok-kapok egyensúly. Általában megfigyelhető ilyenkor az önsajnálat, mellyel energiát gyűjt az ember.
Kívánom, hogy a szembenézés meghozza számára is a boldogságot
Másik gondolatom.
Gyermekkorom nehézségei azt mutatták számomra, hogy jobb egyedül békességben, mint házasságban veszekedve, konfliktusokkal, gyűlölettel övezeve.
Érdekesmód megteremtettem magmnak, ma már tudom, hogy sorsszerűen saját életemben is gyermekkorban tapasztaltakat, ugyanazzal a problémával. Ez gyermekkorban az apa, felnőtt korban a férj alkoholbetegsége, s ezzel kapcsolatosan az összes olyan probléma, mit kilátástalanság, testi-lelki erőszak, megalázottság, boldogtalanság, stb...
De! Égiek nem támogatták a lelépési szándékomat. Nagyon zokon vettem ezt, tudom. Ugyanakkor mivel feladatom volt e helyzettel, tudom, hogy muníciót is megkaptam a megoldásához Tehát megtanultam boldogság kulcsát, amely önmagamban van , sok-sok türelemmel, alkalmazkodóképességgel, szeretettel, megtalált hitemmel, s égi családommal együtműködve elkezdődött a javulás. Családunk egyben maradt, gyermekink kiegyensúlyozottá, családcentrikussá "nevelődtek".
Egyszerűen kifejezve nem okos dolog a problémák elől menekülni, hanem meg kell tanulni vállalt feladatainkat megoldani! Hiszen nem véletlen esett választásunk egymásra.
Az élet a tanulás és a lélekfejlődés feladatát hozza magával
Sok sikert és boldogságot kívánok ehhez mindannyiatoknak.
Szeretettel: Bea

Kedves Péter!
Ne haragudj, hogy veszem a bátorságot, és megtoldom szavaidat! Kiegészíteném a négy pontodat a bűntudat keltéssel. Keltesz-e bűntudatot önmagadban vagy másokban? Kérlek, hagyd abba! Csak így, egyszerűen, fejezd be! Kiegészíteném továbbá a kisebbrendűség - magasabbrendűség érzésével. Mások lenézése, vagy túlzott felmagasztalása nem tesz jót senkinek. Mindannyiónk lelki minősége ugyanolyan (csoda). Hogy kicsinyes emberi énünkön mennyire jut ez a minőség keresztül, az egyedi: a szokások, a kultúra, a neveltetés, a képességek kifejlesztése, a megértés, az elfogadás, az érzelmek mélysége, stb. annyi féle, ahányan vagyunk. De az emberség minden emberben ugyanaz. Önmagunk ismerete, elismerése, szeretete nélkül másokat értékelni, nagyra becsülni, képtelenség. Ha üres a zsebed, nem tudsz 100 Ft-os érméket osztogatni.
Az én tapasztalatom, amit meg tudok osztani veletek: egy boldog, harmonikus, szerető párkapcsolat két titka: az a két boldog, harmonikus, szerető ember, akik beleszerelmesednek a másikba, mert önmagukat látják. Nem teljesebbnek, kiegészültnek, hanem ugyanazt. Ez azt hiszem, nagyon-nagyon ritka, de akivel megtörténik, tudja, hogy ez az. Ott nincs több kérdés, nincs kétely, vívódás, csak a bizonyosság. Ha veled is ez történik, becsüld és ünnepeld a pillanatot, mert ha ötven évig tart is, csak egy pillanat. Számomra 24 évig tartott a pillanat, és nem tudom szavakkal kifejezni, mennyire hálás vagyok, hogy megadatott. Hogy adatik-e még? Ki tudja? Ne legyetek türelmetlenek, ne toporzékoljatok és követelődzetek. Ha nincs ott az ideje, úgy is hiába. Csak tartsátok nyitva a szíveteket, mert ez nem az ész dolga. A párotokat nem kell keresni, az rátok talál, ha a szívetek nyitva van.
Üdv Mindenkinek: Marcsi

Tudod, hol hibázod el? Amikor nem hiszel. Önmagadban és a párodban. Nekem már annyiszor segített a HIT. A Hit önmagamban, a páromban, az emberekben. Amikor három hetes terhesként közölték velem, hogy daganatom van a magzat mellett, elbúcsúztunk a férjemmel egymástól - előtte három évig akartuk, mire sikerült teherbe esnem. Azóta érzem, - ha olykor nem is tudatosodott bennem -, hogy ez a férfi az életem PÁRJA, az én PÁROM. Huszonhat éve mondtuk ki az Igent. Voltak nagy csaták, hullámvölgyek, válás, újrakezdés, de a HIT átsegített mindenen. HIGGY magadban, és a párodban, mert csak így lehet túlélni, megélni, boldognak lenni. NE ADD FEL! És nézz magadba: megteszel-e mindent ezért a kapcsolatért...
Üdvözlettel:
Ilona

Szia!

Nekem megvan az Öreg indián verse. Dobj egy mailt a macserina[kukac]mailbox*** -ra és máris elküldöm!

Üdv.

A cikkhez: Inkább egyedül mint egy rossz kapcsolatban!!!

28 évi "hol fenn, hol lenn" házasság után, tavaly maradtam egyedül. Mellrákkal operáltak, a férjem az operáció után az 5. héten elment egy olyan nővel, akit egy hete ismert, csak telefonon és az interneten beszélt vele.
28 év alatt mindent megtettem - mostam, főztem, dolgoztam, gyereket neveltem, odafigyeltem a sexuális életünkre - most mégis egyedül maradtam. Nagyon nehéz feldolgozni, nem tudom, valaha sikerül-e.
l993-ban elvégeztem az agykontrollt, használtam a feng-shuit a házunkban, abszolut ezoterikus szemlélettel néztem a világot, betartottam a 10 parancsolatot, ezoterikus asztrológiát tanultam, nő akartam lenni minden szinten, jó anya, jó feleség.

A lányom, a férje a sok zűrzavar miatt hónapok óta felém sem néznek, mivel anyagi veszteség éri őket is a válás miatt. A két kisunokámat nem láthatom.

Természetesen munkám sincs, leszázalékoltak a rák miatt.

Szerinted?

Kata

hol talalom az "indian torzsfonok verset"?valaki emliti hogy mlyen jo.sajna nem talalom.koszi

hol talalom az indian torzsfonok verset?

Sziasztok!

Engedjetek meg nekem egy saját sztorit ezzel kapcsolatban!

A testvéremmel édesanyám egyedül nevelt fel bennünket, mert úgy döntött (Amiért örökre hálás vagyok neki), hogy köszöni, de nem kér az erőszakból és a boldogtalanságból.

Inkább választotta a sokkal nehezebb utat, hogy egyedül neveli fel a 2 gyermekét, vagyis engem és a testvéremet, ami nagyon tisztességesen sikerült neki. Nem sok fizetésböl, de mindig mindenünk megvolt, amire szükségünk volt.

Senki soha nincs kiszolgáltatva senkinek, hiszen ha döntést hoz, hogy másképp csinálja az égiek ott állnak mellette és segítik minden lépését, ahogy minket is segítettek, és ahogy a mai napig is segítenek bármilyen nehéz döntést is kell meghoznom.

Mert hoztam néhány nehéz döntést már én is, pedig nagyon fiatal vagyok...

Péter

Azt hittem, csak én vagyok ilyen boldogtalan,de sajnos a levelek olvasásából kiderült, hogy nem. Ez engem nem vígasztal, én annak örülnék, ha a földön minden ember boldog és egészséges lenne és kellene félni a magánytól, a megélhetési lehetőségektől, hogy esetleg ne kényszerből éljünk valakivel, hanem mert szeretjük, jó vele együtt lenni. Bizony, nagyon sok nő még a XXI.században is kénytelen elviselni férje, ill. élettársa brutalitásait, csak mert nincs hova mennie, főleg ha még gyermekek is vannak. Nagyon sajnálom ezeket a nőtársaimat, mert sajnos én is voltam ilyen helyzetben. Én tudom, hogy nagyon nehéz döntéseket hozni és bizony vannak, akiknek nincs semmiféle segítségük még a döntéshozatalban sem,mert nincs kitől még csak véleményt sem kérni. De mindenkinek saját maga kell meghozni a végső döntéseket, hogy merre tovább és hogyan!? Én szerintem nagyon sokat számít a háttér is. Mint pld. hogy milyen családban nevelkedett, mit hozott magával és hogy számíthat-e segítségre, ha bajban van.
Kívánok minden nőtársamnak boldog társkapcsolatot, illetve, ha nem abban élnek, akkor sok bátorságot, lelkierőt, hogy megfelelően tudjanak dönteni a saját sorsuk (illetve gyermekeik) felől.
Én is meg próbálom ezentúl másként szemlélni a világot és nem túl érzékenyen felfogni a dolgokat, mert eddigi életemet a túlérzékenység (ill.sértődöttség) kísérte, s ez tett boldogtalanná.
Marika.

Kedves Péter!

Nagyon fontos dolgokról beszéltél a rövid kis videó filmben.....és nagyon örülök neki, hogy erről szó esik itt.
Meggyőződésem, hogy az ember mint egyéni lélek van itt a földön,és keresi a boldogságát,mert ez a lélek sajátja.A párkapcsolatokban is ez az amit az ember keres,de nagyon fontos azt tudni, hogy a boldogságot nem a másiktól kell elvárni,nem akkor leszek egész, ha megtalálom a másik felemet.Önmagamban egész vagyok, és egy másik társban is az egészet kell keresni.Ha nem így gondolkodunk, függőségi viszonyban leszünk a másiktól, és így önmagunkat fosztjuk meg a boldogság lehetőségétől, csupán egy hibás gondolat miatt.Számomra sokat jelentett, amikor rátaláltam a belső saját utamra, hogy ki vagyok, mi a valódi feladatom itt ebben az életben.Ezért úgy gondolom, hogy tényleg fontos hogy az ember önvizsgálatot tartson, és hogy megtanuljon úgy élni a jelenben, nem felelőtlenül, meggondolatlanul,hogy ne a múltban, és ne a jövőben próbáljon lenni mert az úgysem lehetséges.......persze én is tanulom mindezeket nap mint nap...

Kedves Péter és kedves Hozzászólók!
Először is Péter, Neked szeretnék köszönetet mondani a hasznos tanácsaidért. Megpróbálom alkalmazni őket.Már nem vagyok fiatal,két válás és 2 élettársi kapcsolat van mögöttem. Jelenleg is kapcsolatban élek negyedik éve, de sajnos nem vagyok boldog. Minden kapcsolatomban csak az elején (pár hónapig!)voltam boldog, de ahogy kiismertem a páromat elszállt az illúzió és a lángolás.Talán túl sokat várok érzelmileg a társamtól, amit bizony bizonyos idő elteltével már nemigen kap meg egy nő. (persze biztos vannak kivételek!) Nekem elég hányatott-vetett gyermekkorom volt. Szüleim 2 éves koromban elváltak és bizony nagyon sokat "dobáltak". Egyik helyről a másikra kerültem, mig végűl nevelőszülőkhöz 4 évesen. Talán ebből adódik, hogy túl sokat várok és félek újból csalódni.Biztonságra vágyom már gyermekkorom óta, s ezért nem tudok boldog lenni és hinni a jövőben sem. Ez végigkíséri az egész életem.

Kedves Péter!
Szeretem tanulmányozni a feltett kérdéseidet?
Én egy korosodó 64 éves családanya vagyok, aki 16 éve özvegy. Ebben a korban, és a fiatalabb korosztály is ragaszkodik a biztonsághoz. Részemről ez nem nevezhető egoistának.Változni az ember napról napra változik.
A boldogságot először is adni kell, és csak utána várhatja az ember, hogy visszakapja.
Hazugságra nem lehet egy kapcsolatot épiteni.
Az embereket vagy elfogadod olyannak, amilyenek, vagy idejében kilépsz a kapcsolatból.
Részemről a félelem is irányit egy ujabb kapcsolat létrejöttét.A multat lezártam, a jövőt formálom, és a jelent megélem.
Tisztelettel: Várom a következő kérdéseket.

Nincs szebb dolog az életben, ha valaki megtalálja egymást.Érzések nélkül nem létezik tiszta szerelem.Két ember boldoságához ez kell.Én nem hiszem el,hgy boldog lehet valaki egyedül,szerintem nem meri bevallanni saját magának sem.Igaz hogy ma nincs biztonság,sokan ezért nem házasodnak,féltik a munkahely elvesztését,sok az erőszak,pénztelenség.Igazán nem ad rá okot,két ember boldogságára a gazdasági helyzet sem.Szükség van a házasságra,családra.Üres nélküle az élet.Hiányzik az emberekből az igazi mély érzés,a tiszta szerelem,mely szeretetté válik később.Ketten könnyebb az élet nehézségeivel szembe nézni,a világ legszebb csodája egy kisgyerek születése.Család nélkül nincs igazi boldogság.AZ EGÓ-ha meg Is szerez mindent magának valaki,ezek csak tárgyak,hiányzik az életéből az igazi érték,a társ szeretete.

További részleteket annak a Péternek, aki valójában kérdezett.....ha érdekli.

Nagyon sok dologra rájöttem amig halgattam a videót,és ami belőlem hiányzik azt meg is találtam.Ez a dolog az akarat volt!Már ez előtt is kezdtem rájönni a többi üzenetből,de mostmár biztosan tudom!Viszont arra még nem jöttem rá hogy,hogyan pótoljam!Azt hiszem hogy úgy tudom pótolni ha olyan dolgot csinálok ami még nehéz nekem.Így ha többször sem sikerül nem adhatom fel ha tovább akarok menni.Örülök hogy végre rájöttem,és ezt magának köszönhetem!Hogyha van jobb ötlete a hiányosságomra akkor legyen szives irja meg nekem!
Köszönöm!

Ezekkel a kérdésekkel élek évek óta, mikor milyen válaszokat szülve - jókat és rosszakat. Ugyanúgy változik, mint én.
1. Szerettem volna azt hinni, h. többnyire én...még akkor is, amikor önként és dalolva lemondtam róla...és időnként úgy maradt. Azért néha igaz is volt.

2. Igen. Mindig. Van, amikor több idő szükséges.
Gyakorló KO alany vagyok, mindig magam másztam ki..1-szer baráti segítséggel /lehetőséget adott, a többi az én dolgom volt/.

3. Azt gondolom, belőlem kell fakadnia...de az ember társas lény...viszont nem sózhatom a másik nyakába a dolgaim rendbehozatalát, mert azzal a kapcsolatot is leminősítem.

4. Igen...de nem 1 gödör aljáról...csak utána.

A fehér lovon ülő nagy varázslóknak pedig üzenem, h. nincsenek kötelezettségeik, mert még nem vagyok megszelidítve.

Kedves Péter!
Megint egy remek anyagot kaptunk Tőled, köszönjük.
A leveled alapján újragondoltam az életemet. Kétszer mentem férjhez, ugyanahhoz a férfihoz. Látom a két házasság különbségét, tehát igenis változik a másik is, és sikeres lehet az együttélés, ha mi is hajlandók vagyunk a változásra. Amikor először férjhez mentem, védelmet kerestem, a félelmeimmel szembeni menedéket láttam a férjemben. Ő erre egoizmussal válaszolt, ami verésbe torkollott. Ekkor hagytam el, egyéves gyerekünkkel. Két évig éltünk külön, ezután főként a gyerek érdekében "szerződést kötöttünk" - ki mit vár el a másiktól, és kölcsönös akarat alapján újrakezdtük az életünket. Mások voltunk már mindketten ebben a kapcsolatban. A kölcsönös elfogadás és örömszerzés volt az alapja, a boldogságot a gyerekünkben találtuk meg. Aztán az én életemben történt egy törés, és rá kellett jönnöm, hogy engem még mindig a félelmeim irányítanak. Amikor ezen túlléptem, felszabadultam, elegendtem a múltat és nem a vágyaimat kerestem a férjemben, hanem megláttam és elfogadtam a valódi énjét, ez újabb hatalmas változást jelentett a kapcsolatunkban: megjelent a valódi boldogság az éltünkben. Elindultak a megrekedt "projektjeink", sínre került sokminden, egymást tiszteljük és igyekszünk boldoggá tenni, miközben mindketten megőrizzük az élet egy-egy területét az önkifejezésre, kiteljesedésre. Valahol közel járunk már a boldog párkapcsolathoz - vagy talán már el is értük azt. De mindennap figyelnünk kell egymásra, mert ez egy dinamikus állapot, és megtanultam, ha valami "nem gömbölyű", fel kell tárni a valódi okát, megbeszélni, mert ketten könnyen meg tudjuk talán oldani, amit egydül áthatolhatatlan falnak érzünk.
Gabesz: sajnos, ez a szerelem már elszállt. Úgy gondolom, őt is a félelmei irányították, ezért azt hitte, attól lesz boldog, ha "kiteljesedik", egyedül szárnyal. Valamiért úgy érezte, lehúzod, visszatartod őt. Hidd el, minél hamarabb elengeded, annál könnyebb lesz megtalálni az igazit. Azért nézz magadba, miért nem működött ez köztetek. Sajnállak, de fel a fejjel!
Kedves Péter! Nagyon várom a következő leveledet és a "meglepetést". Üdvözlettel:
Ilona

Én 21éves vagyok.Persze ráérnék még férjhez menni, nem is erről van szó.Hanem már mindenkiben megvan a félelem.Félelem attól, hogyan vagyunk képesek felelősségteljesen feleségként helytállni, gyermeket nevelni, így sokan nem hajlandók házasságba bocsátkozni.Nem beszélve az anyagiakról.Aztán a bizalom hiánya is sokszor szerepet játszik,hogy már nem vagyunk képesek bízni a párunkban.Bevallom én sem.Eddig sem bíztam, most sem tudok.Valljuk be,alig vannak férfiak,akik nem csalják meg a nőket.Jóval többen vannak, mint a statisztika állítja.Vagy egyszerűen megunják a párjukat és dobják, ennyi.Képtelenek legalább hónapokat le élni egy nővel.Legalább.Keresik az újat, a lehetőségeket, nem akarnak megállapodni.Sajnos vannak köztük olyanok,akik hazudják a szerelmet, cserébe, hogy végre megkaphassák a kiszemelt nőt.Egyre több ilyen fordul elő.Nagy változásra lenne szükség!Nem tudom mikor lesz újra bizalom az emberekben.És hát bennem is.
Én bevallom gyakran megnézem a férfiakat az utcán.Mindenki ezt teszi.Nincs benne semmi.De hogy a párom megcsaljam,úgy hogy nem vagyok hajlandó megbeszélni vele a dolgokat?Olyan nincs.A pasikban pedig ez is nagy baj:Egyszerűen nem lehet velük megbeszélni a problémát.Kibújnak alóla.Vagy agresszívé válnak.Vagy csak bocsánatért esedeznek, de közben meg sem értik miről van szó.
De a nőkben is van hiba, bennem is.A nők nagyon megbocsájtóak és hűségesek is, ragaszkodóak.Olyankor is mikor már tényleg rá kellene döbbeniük, hogy a szerelmük már nem szereti Őket és el kéne felejteni.Hát ez is nehéz.Nehéz jó párkapcsolatot kialakítani,hogy mindig tökéletesen nézzünk ki, vezessük a háztartást, és hogy a párunknak mindig kedvére tegyünk.
Kívánom, hogy mindenki találja meg a boldogságot nő/férfi személyében.

Rita

Kedves Péter!

Nem leszek most népszerű ezzel a hozzászólással, de nekem most nem tudtál segíteni. A magamnak feltett kérdések megválaszolásától nem lettem okosabb, csak elkeseredettebb Én józan, tudatos résztvevője vagyok a saját kapcsolatomnak és teljesen tisztán látom a gondokat, itt az önfaggatás nem segít!!! Teljesen világos számomra, hogy "kinőttem" a férjemet, nincs benne semmi hajlandóság se változásra se elfogadásra, teljesen betokosodott és ingerszegényen akarja tartani az életemet. Jogos lenne a kérdés, hogy akkor miért nem lépek?! De csak lenne, mert ez nem csak rólam és róla szól, nem lehet minden fekete és fehér. Mi van a gyermekünkkel, aki mindkettőnket imád? Mi van a tavaly vásárolt házunkkal, amit épp kezdünk belakni és megszeretni, nem beszélve a húsz évnyi adósságról (jelzálog), amit nem tudnék egyedül törleszteni? Szerintem sokkal inkább az az egoizmus, ha mindent felrúgunk a saját önös "boldogságunk" érdekében, ami viszont az összes többi érintettre nézve csak bánatot és nehézségeket szül. Az egyedülállók növekvő száma pedig valóban törvényszerű, de ennek az oka nem a meggondolatlanul szövődött és átgondolatlan kapcsolatokban keresendő, hanem abban az individualista, intolleráns nevelési (butítási) tendenciában, amit a média zúdít ránk kb. 10 éve. Nyugatról érkezett, mint oly sok követendő dolog is, csak ott már rég más a trend és mi, mint mindig óriási fázis késésben vagyunk, üdvözítjük a náluk már leszerepelt "újdonságokat".
Szóval nem lehet mindenkinek ugyanazokat a kérdéseket feltenni és 4 pontba sűríteni az élet legnagyobb dilemmáját és misztikumát, a párkapcsolatot.

Tehát nem lépek, de nem azért, mert gyáva vagyok, pedig tudom, hogy:
Jobb egyedül, mint rossz társaságban!

Üdv: marcsi

Kedves Péter!
13 éve házas vagyok és tavaly sok hullámvölgy után iszonyatos válságba kerültünk.
Nem ragozom majdnem válás lett a vége de mégsem....Azóta elemezzük mi volt ez,mi volt az oka.
A kézzelfogható dolgok mellett a videódból is rádöbbentem 2 dologra amiből az egyik már majdnem letisztult.Amit átlátok teljesen az a HAZUGSÁG...
Aminvel igazán gondolkodóba ejtettél az az EGOIZMUS....
Lesz miről beszélgetni este
Várom a többi videót
Üdv :Andi

Kedves Kornél!

A múlt történésein soha nem tudsz változtatni!
Tanultál belőle, több lettél. Felelősséggel tartozol az akkori döntésedért, vagyis, hogy nem mondtál igazat.

Ennek az a következménye, hogy elhagyott a kedvesed, hiszen már nem bízik benned. Ezen nem tudsz változatni.

Egy dolgot tehetsz a jövőben 100%-ig legyél őszinte ahhoz, akivel együtt élsz. Nincs más értelmes megoldás.

Ha nem fogad el olyannak, amilyen vagy, akkor inkább menjen.

Kérdés, hogy Te elfogadod e magad olyannak, amilyen vagy

Péter

Kedves Péter!
Nagyon hasznosnak találom a segítőkészségedet, ezáltal jobban megismerem önmagam, de úgy érzem, hogy valamire még szükségem lenne a boldogabb élet és párkapcsolat "megvalósításához". Talán nem adok magamnak elég időt? Köszönöm Üdvözlettel - Judit

Kedves Péter!
Nagyon érdekes és kemény témakör.Már nem vagyok fiatal, de öt éve ismertem fel, hogy nem mástól kell várni a boldogságot. Megtanultam milyen jó adni és nem várni el érte semmit.Ha a partnerem tanácstalan, akkor mindig ott legyek mellette. Hazugságra nem szabad építeni egy kapcsolatot. Ha az alapok nincsenek rendben ne építkezzünk. Azt vettem észre régebben, mikor állandó feszültség volt körülöttem, nem szívesen keresték a társaságom. Kisugárzás nagyon fontos.A legfontosabb viszont mind két fél részéről az őszinteség.Adjuk meg a tiszteletet, mert csak akkor várhatom el én is.
Üdvözlettel: Gabriella

Sziasztok!

Én egy budapesti 27 éves fiatalember vagyok.Ti már-az életkoromhoz képest-hatalmas élettapasztalattal rendelkeztek.Az én esetem egyedi,ha tudtok segitsetek,vagy szóljatok hozzá legyetek szívesek.20 éves korom óta jártam egy lánnyal,7 éven keresztűl,magyarul a 20-as éveim döntő hányadát vele töltöttem.
Nem tudom miért,de 4 éven keresztül azt hazudtam neki-és mindenkinek a környezetemben-hogy egy bizonyos helyen dolgozok,ami nem volt igaz.Nem tudom miért tettem,valószinüleg szégyelltem az igazi munkahelyemet,de nem tudom.Mindenesetre utánajárt egy telefonnal és kiderült az igazság.Mindez fél éve történt,azóta szenvedek iszonyatosan.Ő attól a pillanattól kezdve,ahogy ezt megtudta,mindennemű kontaktot megszakitott velem.Nem hajlandó szóba állni velem.100%-ig hibásnak tartom magam,ez egyértelmű.
Kedves Péter,amennyiben tud olyan választ adni,ami megmagayarázza tetteimet és ki tudok ebből a helyzetből lábalni,várom válaszát, ill. a többi fórumozóét is.
Köszönettel: Kornél

Köszönöm szépen a videóban elhangzottakat.
Megerősít minabban amit eddig is ösztönszerűen éreztem. Pl., hogy boldogtalan az az ember, aki a boldogságát mindig másoktól, mások cselekedeitől, mások milyenségétől tesui függővé.
Kíváncsian várom a további videókat!
Üdvözlettel: Mariann

Sziasztok!
Látom mindenkinek szinte ugyanaz a félelme - az egyedülléttől való rettegés!
Az én férjem még velem van, de tudom, hogy hetente több alkalommal találkozik a barátnőjével.Ha nem szólok semmiért és csendesen tűrök, minden rndben van ha utalok a kapcsolatára- nem szólunk egymáshoz napokig!
Elhagyni sem akar minket, de a barátnőjét sem!
A döntésemet nem tudom meghozni mert félek, hogy hogyan fogom tudni eltartani a gyerekeimet.
Abban viszont biztos vagyok, hogy bármennyire is szeretem a férjemet ezt a kettősséget nem tudom folytatni, nem tuidok így élni, nekem is szükségem van arra, hogy valaki átöleljen, mellémbújjon, SZERESSEN!A hiba : Nem tudom a megoldást, nem tudom mit tegyek! Vissza lehet e szerezni azt, akit szeretünk? Hogy is van ez?

Kedves Péter. Örülök és köszönöm hogy olyan kérdéseket teszel fel amit mi sokan nem merjük ezeket magunknak feltenni .Én mindig egy párkapcsolatban maximálisan a párom igényeit figyeltem és hogy boldog legyen és akkor én is boldog voltam.Sajnos igy se volt jó ,most egyedül vagyok.Hiába várok hogy újra együtt legyünk csak igéretek vannak hogy vissza jön hózzám kénytelen vagyok belátni egy álom marad számomra .De akkor miért keres és fent tart egy olyan reményt bennem és nem tudok tovább lépni vagy ö vagy senki .

nem tudom elfeledni a férjem minden jó és rossz emlékét aki már nem él egy ujjabb kap cyolatot nehéz lesz megtalálni üdv,,.. erzsi

Nagyon jok a témák!ÉN 6 éve vagyok ebben a kapcsolatban,szeretnék összeköltözni,de még 2 gyermek velem van,és a gyereknevelésben nem értek vele egyet,meg ő nem firtatja igy én arra gondolok, nem is akarja.DE ez csak az én gondolatom.Azthiszem elsőbb magamat kell megismernem,és boldoggá tennem, aztán jöhet az összeköltözés!Sok könyvet vettem azért hogy jobbá tegyem az életünket,ebbe őt is bele vontam,, ugyhogy együtt olvasunk a könyvekből,és igy tanulunk és segitjük is egymást.üdv. Erika

Sziasztok!

Nemrég találtam rá az igazi boldogságra.Nem arra, amiről lányregényekben olvas az ember, hanem arra, amikor még egy esős nap is gyönyörű és öröm felkelni. Túl vagyok a rákon. 2005-ben diagnosztizálták és sok mindenen átmentem, de egy éve "tiszta" vagyok. Ráadásul megtaláltam azt a férfit, aki pontosan nekem való. Húsz évvel idősebb. Ez csak annyiban zavar, hogy kevesebb időt tölthetünk majd el egymás mellett. Együtt élünk és minden este ő az utolsó gondolatom, mielőtt elalszom (még így is, hogy ott van mellettem) és a legelső is, amikor felkelek és ő már elment dolgozni. Nincsenek túláradó és sokáig tartó beszélgetéseink, inkább szeretünk együtt hallgatni a Duna-parton és nézni egymást.
Mindenből van kiút, ha az ember igazán akarja. Ez az én tapasztalatom. Minden nap egy ajándék. Csakhát előfordul, hogy az ember nem mindig örül a kapott ajándéknak...

Szia Péter!
Előző hozzászólásom óta,annyi történt hogy egyedül maradtam.A férjem elmondta,hogy úgy érzi a családi élet,a problémák,a gyereknevelés nem neki való.Ő nem tudja elfogadni az élet változásait,nem akar problémákról beszélgetni,rájött arra hogy ő magának való és bocsánatot is kért amiért ezt nem tudta még magáról amikor elvett.És sajnos erre én is rá jöttem,én is így látom.Én úgy gondolom egy kapcsolat erejét megmutatja az,hogy hogyan küzdenek meg az élet nehézségeivel,ha 2félegyezségre tud jutni a végén az-az adott helyzetben inkább erősíti a kapcsolatot mint rontja.Hol az egyik fél-hol a másik tisztábban látja a helyzetet és végül kidolgoznak egy megoldást.Ez jó,köcsönösen lehet egymásra számítani.Az én férjem ilyen dolgokon egyáltalán nem akar gondolkodni.Inkább itt hagy egy gyerkőccel és egy lakáshitellel.Ja és épp leépítettek a munkahelyemről.Hogy tényleg ,szinte nulláról kezdjem újra.
De bízom abban hogy sikerülni fog és én sem láttam volna értelmét egy olyan emberért küzdeni aki fél évet gondolkodik azon,hogy mi vagyunk fontosak neki vagy a régi élete amikor még csak a saját életéért volt felelős.És azért remélem hogy egyszer ő is megtapasztalja majd milyen igazán szeretni valakit vagy valakiket és fontosnak érzi majd hogy problémák megoldódjanak és azt érezze hogy ez ugyanolyan fontos a párja számára is,mint az ő számára.
Remélem gyorsan kapok munkát,mert így megvallom félek a jövőtől.Nem szeretnék hajléktalanná válni a családommal együtt.Azt a változást amit most az élet hozott nekem elfogadom és nem fogok beleroppani abba hogy ezt a kapcsolatot elveszítem,bár piszkosul fáj hogy így alakult.De ez kellett ahoz hogy megismerjem a párom jellemét és talán kicsit többet megtudtam magamról is közben.Szükségem van az erőmre,vannak emberek akiknek szükségük van rám.Voltam már összetörve most nem leszek.
Lehet hogy nincs igazam,de a kapcsolat mindkét tagjának kölcsönösen kell hogy fontos legyen a másik.Az életük,az érzéseik.Ha csak egyikük dolgozik a boldogságukon az csak fél szerelem.Fontos az egység,hogy egy irányba akarjunk haladni,egymást segítve.
Remélem ennyi "tanulás" és tapasztalat szerzés után,lassan megtanulok jól szeretni.
És akkor mostmár jöhetnének a pozitív változások is...
Üdv; Mira

Köszönöm a sok titkot, amit eddig kaptam Pétertől. Köszönöm a 4 pontot is, amit megvizsgáltam és minden sorában a sorok között megtaláltam a FÉLELMET. Pl- a hajlandó vagy ..... helyett feltehetjük a kérdést úgy is: félsz?
Félünk elengedni a félelmeinket? Pedig azok képzeletünkben léteznek, kívülről vesznek körül bennünket.
„A SZERETET a legfontosabb az életünkben, mert az sosem fogy el. Ha nálad elfogyott, akkor félelembe kerültél.”
Megnéztem a Könyvek Könyvében is:
„A szeretetben nincs félelem. A tökéletes szeretet kizárja a félelmet, mert a félelemnek köze van a büntetéshez. Aki tehát fél, abban nem tökéletes a szeretet. ” (1 Jn. 4.18 )
De mi a szeretet?
Nem csupán érzés, hanem DÖNTÉS is. Ha adunk tulajdonképpen kapunk, ez a szeretet törvénye.
A boldogság egyik alap pillére, hogy félelem nélkül éljünk.
Kívánom mindannyiunknak, hogy életünket ne a kapni vágyás és a félelem jellemezze, hanem az adni akarás és a szeretet.

Szeretettel Gabi

Kedves Péter!
tetszik az anyag, amit rendszeresen küldesz.Ha az ember mélyen magába néz, kis odafigyeléssel rá lelhet a saját hibáira vagy erényeire.Tehát lehetősége adódik elöbbre lépni.
Kedves Klári!
Neked üzenem, a változásra elszántad már magad! Felszabadultabb is vagy! Ne a jövőt várd hanem a jelenbe élj!A múlton ne törd a fejecskéd. Valóra váltja minden perc amit remélsz de ezt ne görcsösen tedd. A boldogság akkor jön el, amikor nem is számítasz rá.
Szeretettel üdvözöllek Csilla

Kedves Péter!
Vannak rendes pasik is hölgyeim.33 éves vagyok, családszerető, van egy három éves lányom, és szerelmes is vagyok ,még sincs párom.Én négy éve szeretem azt a nőt, ki megfogta a szívem.Egy év együttjárás után összeköltöztünk, Megkértem a kezét, igent mondott, 3 hónap múlva terhes lett, erre elhagyott, majd két hét múlva visszajött, aztán rá másfél évre,-miközben azt mondta nem szeret, utál,-elmondta, hogy végig szeretett. Én egy évig küzdöttem, hogy rendbe jöjjenek a dolgok, aztán feladtam.Próbálkoztam, megtudta,- féltékeny lett.Még akkor is szerettem legbelül, csak nem igazán tudtam hinni.Adj időt, és tégy érte, hogy újra higyjek...Most két hónap után feladta azzal, hogy "szárnyalni" szeretne...mire elért valamit.Hölgyeim, erre varjanak gombot.
Tőlem bármelyik nap számíthatott virágra, meglepetésre, a lányunkat imádom, a szülei szeretnek,mint fiukat, jól keresek, nem vagyok aggresszív, szeretek beszélgetni, tudok főzni, hűséges vagyok, nem vagyok önző.Van hibám is:makacs vagyok, talán túl megértő, mindíg megbocsátó.
Vagyunk még néhányan ilyenek, de nem sokáig már, mert feladjuk.Nincs tökéletesség, törekvés lehet erre.
A fiatal nők többségének kényelmi szempont már egy kapcsolatnélküli élet, a média által közvetített életkép, mely milyen jó.
Közben elsikkadnak azok az értékek, mint család, becsület, hűség.
Már félnek a nőktől a férfiak, eddig sem tudtuk
mit szeretnének, most pedig pláne nem.
Pedig családot szeretnénk, de nem igát.
Remélem érdekes dolgok szálltak "tollamból".
Üdv:Gabesz

Tisztelet Péter és mindenki!
3 hónapja lett vége egy elötte 7 hónapig tartó párkapcsolatomnak -ami nem túl hosszú, de első látásra szerelem volt kölcsönössen, minha mindig is ismertük volna egymást. A gond az, hogy ebben a kapcsolatban, ill. ebben a nőben találltam meg mindent amit elötte 18 évig kerestem és ezért a mai napig sem tudom elengedni. Azóta is Ő a legjobb barátom, én meg az Ő egyettlen lelki támasza (erőszakkal teli házasságából nem tud menekülni, stb.). 36 évesen túl vagyok néhány komoly kapcsolaton, de mindig felálltam, mégha alkalmanként nehéz is volt. Most viszont a szakadék szélén vagyok (megszünt a munkám 2 hónapja, hitelek, gyerektartás, stb.) de mégsincs erőm továbblépni. Attól félek, hogy ha feladom a küzdelmet ezért a reménytelennek tűnő szerelemért és továbblépek, akkor elvesztem minden esélyem -ami szerinte semmi nincs- a folytatáshoz. Az az érdekes, hogy flegmatikus lévén még semmit sem csináltam végig eddigi életemben, most pedig vért izzadok és a pokolban égek egy olyan szerelemért amiben egyedül csak én hiszek. Vajon mihez kell nagyobb erő vagy bátorság? Feladni az álmom amiben hiszek, és továbblépni, vagy küzdeni tovább -mégha reménytelennek is tűnik.? Mindig optimista, életvidám és belülről boldog ffi. voltam, de most elöször kívülről várom a boldogságot. Nem tudom mi lenne a helyes döntés, mert az intuicióm ebben az esetben folyamatossan a szakadék felé sodor (pedig ezelött mindig jól müködött). Üdv.: Laci

Szép estét mindenkinek!
Kedves Péter!
Túl vagyok két házasságon, 15 éve élek egyedül. Még a második válásom után sem fordult meg a fejemben, hogy magamra maradok. A tapasztalataim azonban folyamatosan erősítik bennem a félelmet. És azt véleményt, hogy inkább egyedül, mint olyannal, mint a volt párom. Sajnos valóban nehezen viselem a változást, és már csak olyan kapcsolatba mennék bele, amiben el tudom őt fogadni olyannak, amilyen. Vannak jobb napjaim, amikor lelkesen sok jót el tudok képzelni. De a hit, hogy megtalálom a társam, már egyre ritkább vendég.

Egy nagyon jó kérdés, hogy valóban hol vannak a férfiak, mikor ilyen fontos témáról beszélgetünk!

Az előadásaimon is 98%-ban nők vesznek részt!

Fel akarom borítani ezt az arányt!

Van egy jó ötletem, de erről majd később...

Kedves Péter,

EGOIZMUS:
Kevés ember találja meg a helyes mértéket.
Valamennyinek kell is lennie.
DEPRESSZIÓ:
A boldogság lehetősége önmagunkban van, sokan észre sem veszik, vagy nem tudják hogy épp adott dolog okozna nekik a boldogságot.
A szenvedélyt sajnos nem mindenki tudja felkelteni a másikban.
HAZUGSÁG:
Szeretem az embereket épp azért mert mindenki más, mindenki egyéniség.
A társamban a jót keresem, persze néha nem.
FÉLELEM:
Nekem a pillanat megéléséhez, illetve meglátni az élet valódi szépségét, és ehhez eljutni előbb betegnek kellett lennem.
Az intuiciókat szeretem, ez a legérdekesebb, a belső félelmeim lekűzdését még tanulnom kell.
üdv: Magdi

Sziasztok!
Én egy 36 éves fiú vagyok és 4 éve keresem a párom. Nem azt keresem, akivel le tudom élni az életem, hanem aki nélkül - nem!
Kedves Moni! Nem tudom, hol élhetsz, de szimpatikusnak találtalak. Ahogyan a témát lereagáltad. Üdv: Gábor (keepsmiling73[kukac]gmail***)

en csak 1 26 eves lany vagyok en tobb mint 6 eve varok az en lelkitarsamra mert mindenkinek megjar en is atestem 1-2 dolgon ez az elet de tudni kell egyedul elnunk es egyedul boldogulnunk ez az elet.es persze bizni es felepiteni magunkban hogy milyen szerelemre vagyunk es elobb vagy utobb megkapjuk mert az mindenkinek megjar!!!!!!!!

KEDVES EMBEREK!OLVASOM A REAGÁLÁSOTOKAT PÉTER MONDATAIRA.VALAKI MONDAJ MEG NEKEM MIÉRT CSAK A MI A NÖK LEVELEIT OLVASOM ITT?NEM HISZEM,HOGY EZEK A PROBLÉMÁK CSAK MINKET FOGLALKOZTAT.TÁRSTALANUL IS LEHETÜNK BOLDOGOK.ÉN MÁR ATTOL IS BOLDOG VAGYOK,HOGY HÁLA ISTENNEK VAN MUNKAHELYEM,EGÉSZSÉGES VAGYOK,SZÉP EGÉSZSÉGES GYEREKEIM VANNAK.IGAZ MOST ANYAGILAG NAGYON NEMEZEN ÉLEK DE MINDENNEK ELJÖN AZ IDEJE.IGY IS LEHETÜNK KIEGYENSULYOZOTTAK,BOLDOGOK.A MINDENNAPI KIS BOLDOGSÁGOK ADNAK ERÖT A KÖVETKEZÖ NAPHOZ.

Péter!

Nagyon szimpatikusan, és őszinte érzések kiséretében adod elő, értékes gondolataidat.
Küldd a többit is.

Üdv-László

Szióka Kedves Péter!
Nagyon köszönöm a kedves szavaidat!Valahol nagyon igazad van , abban, amit mondtál!23 évi házasság után maradtam egyedül!A volt férjem talált egy fiatalabbat nálam!És én itt maradtam egyedül a 3 gyerekemmel!biztosan én is tehettem arról, hogy így alakult az életem, hagytam annak idején, hogy kicsússzon a kezemből az irányítás!Tudom , hogy hibás vagyok sok mindenben. de sajnos az évek folyamán mindig a kényszer vitt arra, hogy tovább lépjek és ahogy léptem tovább!sosem azon gondolkodtam, hogy nekem legyen jó, hanem hogy a gyerekeimnek legyen mit enni!Sok hibát elkövettem, de azt hiszem nem voltam önző!
mostanában megint lépés kényszerben vagyok!elvesztettem a munkámat 9 év után, és ez nagyon frusztrál engem!eléggé vissza húzódtam a csiga házamba!De hálistennek azért talán nem vagyok depressziós!Vágyom egy kapcsolatra én is nagyon, de nem minden áron!Vannak elképzeléseim, szeretnék végre egy olyan ember mellett élni, akivel nyugodtan alszom el és aki mellett felébredni is jó!Sokkal nyitottabb lettem az évek folyamán és olyannak fogadom el az embereket amilyenek, ezzel válaszolnék arra, hogy hazugság!Tudod még egy-két éve sem mertem volna ilyen nyiltan válaszolni ezekre a kérdésekre, nem mindig mertem még önmagamnak se bevallani ezeket a dolgokat!
Félelem van bennem nagyon sok!sokáig görcsösen ragszkodtam ideákhoz!DE ma már talán sikerül levetköznöm ezeket!habár most is nagyon nehéz nekem, mert most is itt a lehetőség , hogy megint elvesztek mindent amiért harcoltam és megküzdöttem éveken át!Holott nem tehetek arról, hoy munka nélküli lettem!Sajnos ezeket a dolgokat nem lehet kizárni, ettől az ember nem függetlenítheti magát!
Igyekszem megélni a pillanat adta örömöket, de azért félek is!igaz minden nap örömet ad egy kis virág látványa , vagy a gyerekeim kedvessége, de egy felnőtt embernek kell egy társ is akivel ezeket megoszthatja!Tudom, hogy sokszor görcsösen próbálok ragaszkodni valamihez!Meg kell tanulnom el is engedni a dolgokat!de ez nagyon nehéz a számomra!
elég nehéz természetű ember vagyok ebbeől a szempontból, de nagyon igyekszem!Figyelek a környezetemben élőkre segítek ahol tudok, csak magamon nem tudok segíteni!Várom az intúíciomat
sok minden megfordul a fejemben, csak tele vagyok félelmekkel én is nem szégyellem beismerni!Tudod egyedül nagyon nehéz az élet, mégha ezt az ember fél is beismerni!lehet hogy egy kicsit én is külső segítséget várok, ebben is nagyon igazad van!Mint sokmindenben!Bízom benne , hogy segítségemre vannak az öröbecsű szavaid!Nagyon szeretnék én is tovább lépni!tisztában vagyok azzal, hogy a indennapokban kell megtalálni a szépet és jót, amint te is mondtad!remélem hogy sikerül, azon vagyok én is!
Köszönöm hogy meghallgattál!
Üdvözlettel Marika

Kedves Péter!
Tetszik, minden téma, amivel eddig foglalkoztál, és az is, hogy egyszerűvé, érthetővé teszed, ezt a rendkívül bonyolult és összetett területét az életünknek, a sorsunkat, a viselkedésünket. Nagyon jók a tanácsaid. Segítesz megérteni, és elfogadni magunkat, és másokat, és abban is, hogy változtassunk, saját és mások érdekében. Köszönöm a leveleket is.
További jó egészséget, és sok sikert a munkádhoz!
Üdvözlettel: Erzsébet

A boldogság, szeretet összetartozás és családi szoros kapocs. Mindenben jóban- rosszban való együttlét! Segíteni mély pontok küszöbén!

Kedves Péter!
Háromszor váltam el, ezen túl volt még egy élettársi kapcsolatom. A kapcsolataim addig működtek, amíg tudtam tisztelni a társamat.Úgy látszik nem vagyok alkalmas az együttélésre. Tekintettel arra, hogy abban a kapcsolatban érzem jól magam, amelyben mindkettőnknek nagy önállósága van.
Üdv. Gabi

Kedves Klári!

Tisztában vagy vele pontosan, hogy mit akarsz?
Onnan tudod, hogy 3 mondatban el tudod mondani

Péter

Kedves Péter !
Éveken keresztül éltem olyan kapcsolatban ahol a depresszió és a hazugság fent állt sajnos. Nem is gondoltam volna, hogy a depresszióhoz tartozik a másiktól való függés. Mára már tudom, hogy mindenki a saját boldogságának a kovácsa. A változásra két éve szántam rá magam, saját elhatározásból. Megkönnyebbültem utána, felszabadultabbnak érzem magam azóta, de sajnos még még nem sikerült társat találnom. Úgy látszik még mindig nem csinálok valamit jól. Megvizsgáltam azt a négy területet amit mondtál, de nem találom a megoldást.
Üdv: Klári