Print PDF

Mi az életed két legnagyobb kihívása?

Észre vetted már, hogy hajlamos vagy körülvenni magad mindennel, ami a személyes biztonságodat garantálja. Amennyire biztonságos az életed éppen annyira kötött is.  Két fontos kihívás is van az életedben, ami megköveteli tőled, hogy elengedd a biztonságot és felszabadítsd magad. Mindkét kihívás valójában arról szól, hogy képes legyél legyőzni a félelmeidet, amik a biztos, de rossz élethelyzetben tartanak téged és megkadályozzák, hogy szabad madárként szárnyalhass.


Az első kihívás: Megszabadulni a rossz párkapcsolattól vagy házasságtól

Egy rosszul működő kapcsolat olyan hatalmas teher a nyakadban, ami képes az egész életedet tökéletesen megbénítani. Képzeld el, hogy egy szárnyaló lufiként szeretnél felemelkedni az ég felé, miközben egy súlyos kőszikla minden erejével igyekszik lehúzni téged a tenger mélyére. Sajnos rengeteg párkapcsolat és házasság szenved ettől a tehertől és a társak sokszor csak azért nem vetnek véget a közös szenvedéseiknek, mert egyszerűen félnek elhagyni a biztonságot nyújtó, de súlyos rabláncokat.

2006-ban hatalmas változás történt az életemben, mert szinte egyik napról a másikra véget vetettem egy tíz éve működő kapcsolatnak, amiben mindketten szenvedtünk. Két ember, akinek mások az álmai és megpróbálják egymást "jó" útra terelni egyszerűen kioltják egymásban a tüzet. Velem is ez történt, azon kaptam magam, hogy már több éve nem nevettem felhőtlenül, egyszerűen még a humor is kiveszett az életemből.

Abban a pillanatban, hogy képes voltam meghozni ezt a nehéz döntést forradalmi változás történt az életemben és néhány hónapon belül megismertem a feleségem, aki most már több mint öt éve szerető és támogató társam, akivel harcostársként indulunk a mindennapi kihívásaink "csatamezejére".


A második kihívás: Megszabadulni a munkától, amit utálsz

Egy utálatos munka olyan, mint egy keserű pirula, amit minden nap le kell nyelned, de minden nap egyre nő benned az undor, ami végül odáig fokozódik, hogy már reggel felkelés előtt gombóc van a torkodban, vagy a gyomrodban, hiszen sem lenyelni, sem megemészteni nem akarod az egészet. Mindezt a kiszámítható jövedelem illúziója kedvéért vállaltad el. A kiszámítható stabil jövedelem egy másik béklyó, ami egy újabb kősziklát láncol a lábadhoz és nem engedi, hogy szárnyalj.

Azon a napon, amikor belevágtam az álmaim megvalósításában, mindössze egyetlen hónapra elegendő anyagi háttérrel rendelkeztem és ez a tudat egyszerűen beindította a kreativitásomat. Nem tudtam, hogy hogyan, de azt tudtam, hogy ennek a weboldalnak működni kell, hiszen egy olyan küldetésbe vágtam a fejszémet, amit imádtam csinálni. Ehhez azonban fel kellett adnom a kiszámítható stabil jövedelem nyújtotta biztonságot.

Te hogy állsz ezzel a két kihívással az életedben?
Hozzászólások (81)Add Comment
...
Írta: Edina, július 05, 2012
Nagyon sokat lehet tanulni mások élettapasztalatából is, olyan az, mint a nyitott könyv, tele van információval, hogy miképpen is lehet a válságokat a javunkra fordítani. Formailag: a Mínuszra teszünk egy pluszt, a vízszintesre egy függőlegest, és megkapjuk életünk magvát: a keresztet.Egyéni nehézségeinkből tanulunk igazán az ok-okozat törvénye által, és így leszünk tudatosabbak, és így tudunk csak túllépni a szenvedésünkön és akkor merünk változtatni, vagy kényszer hatására előbb is.
...
Írta: Kleo, június 25, 2012
Kedves Péter!
Én egy három éves kapcsolatot szakítottam meg, és a munka amit nem szerettem az is megszűnt.Persze én is új életet kezdtem.Ennek már lassan négy éve. De azóta iszonyúan balszerencsés vagyok.Nincs egy komoly kapcsolatom, normális munkám és volt egy komoly összeomlásom.Hozzáteszem, hogy nem vagyok még harminc. De még mindig bízok, csak nem tudom most merre tovább.
...
Írta: Szolcsák Eleonóra, június 15, 2012
Tisztelt Péter! Olvasom irásaid nagyon sok esetben hasonlit az én életem alakulására. Sajnos a férjem 4 éve elveszitettem de a két gyermekem és unokáim nagyon sok boldogságot hoznak az életembe.
Neked a továbbiakban erőt egészséget és sikert kivánok Nóri
...
Írta: Horváth Zoltán, június 12, 2012
Kedves Péter !
Amit írsz az igaz,de az éremnek több(nem is 2)oldala van.Eldobni valamit könnyebb,min újat találni helyette. "Rossz a rosszal,de rosszabb a rossz nélkül"-mondja a közmondás.
Meg fogsz talán lepődni:nem az a fontos,hogy a házasság "jó " legyen,hanem az hogy működjön,mert igenis a biztonság céljából "találták" fel !
Az ember folyton változik-vele együtt az igények is változhatnak,a házasságot,pedig a "holtomiglan" intézménye ként kezelik hivatalosan.Ha nem tetszik,akkor nem kell házasodni!
A Máriaremetei templomban olvastam:"a keresztet mások rakják ránk,és nekünk kell egy életen keresztül cipelni"
Kívánok Neked további sok szerencsét,és optimizmust üdvözlettel!
...
Írta: Pecze Imréné, június 10, 2012
Kedves Péter!

Csatlakozom a többiekhez! Nagyon szeretem az írásaidat, hasznosak a tanácsaid! Lépni nehéz, ahhoz meg kell "érnie" az embernek, a belső tudatosságnak fejlődnie, hogy lépni merjen és tudjon. Erre rá kell érezni, mikor jött el az idő, ami sosem késő.Természetesen erő is kell hozzá, nem kicsi. Még én sem tettem meg, de folyamatosan közelebb kerülök életcélom megvalósításához, az utam megtalálásához.Félig már rajta vagyok! Köszi mindent! Éva
...
Írta: Szilvia, június 09, 2012
Szia Péter!Köszönöm a jó tanácsot!Valóban terheket cipel az ember (én is)de nem csak kettőt (sajnos van még egy nagyon nagy teher)amit nem tudom hogy hogy lehetne letenni pedig hidd el én szeretném a legjobban.Ez a teher már az egészségemet is tönkre tette.Természetesen nagyon sokat segítenek az írásaid rengeteg erőt merítek belőle,de meg kell találnom erre is a megoldást hogy jobb legyen és szárnyalhassak...Üdvözlettel:Szilvia
...
Írta: Serman Józsefné, június 08, 2012
A férjem 3 éve meghalt, tehát a pátkapcsolatról csak ennyit. A munkámmal kapcsolatban igazad lehet. Könyvelő vagyok, és azt hiszem, hogy minden évben egyre nehezebb a május 31-ike.
...
Írta: évuska, június 08, 2012
Szia Péter. Olvasom tanácsaidat és meg kell mondanom sokszor nagyon igazad van csak az a baj hogy én sem merem meglépni.Bár még dolgozom a munkámmal nincs gondom a párkapcsolat az kicsit inog de nem tudok jo döntést hozni Nagyon nehéz 60 fölött. Bizom hogy jobb lesz. Üdv évus
...
Írta: Klári, június 07, 2012
Kedves Péter!
Hidd el a párkapcsolatommal nincs semmi gond. Mondhatnám azt is hogy minta férjem van. A munkám is szeretem, csak sajnos a az Öcsém nagyon beteg, és ez rányomja a bélyegét a minden napjaimra! Így aztán most valóban nincs kedvem még dolgozni sem! De biztos túl lépek ezen is, csak idő kell hozzá! Mikor Édesapát elveszítettem, azt is nagyon nehezen dolgoztam fel!De tisztában vagyok vele, az élőké a világ, sajnos a gyógyíthatatlan betegeken nem tudok segíteni, bármennyire szeretnék is! Egészségügyi dolgozó vagyok, tisztában vagyok a dolgokkal!
További sok sikert kivánok a munkádhoz, és várom a leveleid!
Üdv: Klári
...
Írta: jupiter51, június 06, 2012
Kedves Péter!nem tudom hogy válaszolsz-e,vagy "csak"gondolatinditónak vagy jó.Ahelyzet a következő.Igen szeretnék változtatni,pontosabban tudom hogy mit szeretnék ,de nem merem megtenni!61éves "rokkantnyugdijas "vagyok aki még dolgozik 4 órában /mondaná más-de jó neki!/-én meg pont a pihenésre otthonlétre vágyom-csak nem elég a nyugdijam arra hogy megéljek.Félek attól hgy rosszúl döntök ha otthagyom ezt a kis pénzforrást.sajnos az elmúlt évben komoly mütétem volt,de miest lejártak a kezelések rögtön visszamentem dolgozni,ami már számomra szörnyű.Sajnos nincs segitség egyedül élek -de nem ez a problémám-nekem ez igy jó. Ennyi évesen már pihenni szeretnék ,merjem bevállalni vagy ne??? Belül érzem hogy jó lenne,az eszem meg fél...béklyó vagy szárnyalás-illetve pihenéses nyomor.Tudsz valami köztes megoldást?
...
Írta: Magdi, június 06, 2012
Kedves Péter!
Nagyon egyetértek minden hozzászólóval,akik számára hasznosak a tanácsaid.Látom, hogy sokan vannak kilátástalannak tűnő rossz helyzetben, és nem látnak kiutat. Az a véleményem, hogy számukra is tanulságosak a gondolataid, mert segítenek a megoldáshoz vezető szemlélet formálásában, kész receptet azonban ne Tőled várjanak.Magam is hosszas kínlódás-vívódás után költöztem külön 33 évi házasságomból,igaz egy rendkívüli szerencsés lehetőségem adódott a lakáshoz jutáshoz.Nagyon jó döntés volt, mert volt férjem is talált hozzáillő partnert, így mindketten felszabadultunk egymás "rabságából".Kiegyensúlyozottan éljük saját külön életünket.A boldogság kék madarát már nem várjuk, de kesergés és vádaskodás helyett már tudjuk értékelni az életünkben adódó apróbb örömöket.
Köszönöm a lelkierőt tápláló leveleidet, Neked és az olvasóknak sok sikert kívánok!
...
Írta: Dr. Gulya Edit, június 05, 2012
Kedves Péter!
Még soha nem írtam neked,de minden leveledet elolvasom és az "intelmeiden",tanácsaidon,útmutatásaidon elgondolkodom és néha úgy érzem valóban rám illenek,nekem ,hozzám szólnak azok a szavak,meglátások,tanácsok,amiket írsz.
Most nem hinném,hogy jó úton járnék,ha a házasságomat felbontanám (26 év!)sok alakítani való lenne benne,rajta,de..én mindig egy türelmes,bizakodó,ragaszkodó egyén voltam és maradok. A munkámat illetően?..hosszú évet (10) töltöttem hivatáson kívül és tavaly nov.01-től visszatértem a hivatásomhoz,még pedig úgy hogy a Maximális anyagi jólétet dobtam le egy "sziklacsúcsról" csak azért,hogy ismét a betegek,szenvedők szolgalatára legyek ÉHBÉRÉRT!
Most ezen kicsit elgondolkodom....!? Így 51 évesen!
Üdvözlettel:Edit
...
Írta: katalin, június 05, 2012
Kedves Péter.

JÓ A Házasságom te hát nem szeretném fel adni(30-éves).A munkával kapcsolatba pedig pont az a baj nincs ahol dolgoztam azt szerettem igaz nem szakmámba.
De szeretem olvasni leveleidet sok jó gondolataid vannak.
További sikert munkádhoz .
Szép napot.
...
Írta: Erzsébet, június 05, 2012
Kedves Péter!
Te aztán belekrapáltál az életembe,szószerint értem,mert minden amit a leveledben olvasok,rám illik.De nemrég kiléptem belőle,nagyon haragszom magamra-miért nem előbb léptem?/évekkel/ Azt éreztem,hogy megfulladok benne.Még nem írtam Neked soha,de nagy Tisztelőd vagyok...a komolyságoddal-bölcsességeddel elért eredményeidért,fiatal korod ellenére!További sok sikert kívánok,maradj ilyen!Üdv.Erzsike...
...
Írta: Köböl Mária Rózália, június 05, 2012
Kedves Péter én 8 évig éltem együtt az előző párommal,tudom azt hogy még mindig szeret,született abból a kapcsolatomból annak idején egy kisfiú,aki most 23 éves.Volt párom az alkohol rabja volt,mivel hogy édesapja is ivott rendesen.Lassan 5 éve hogy szerelmes lettem az ezotériába,már 22 év eltelt azóta hogy külön éljük az életünket,mégis úgy érzem hogy a mi kapcsolatunk,karmikus.Én őt már előző életemben is ismertem .Sokat olvastam már előző életekről na de nekem ez a téma mégis nagyon bonyolult.,csak .Még most sem értem hogy mi a lényege.Se veled se nélküled valami ilyesmi lehet úgy gondolom.
...
Írta: Panni, június 05, 2012
Kedves Peter! Sajnos az hogy a rossz parkapcsolattol szabaduljak meg az mar 16 eve megtortent szomoru eset, amit azota sem tudtam feldolgozni. Mink az iskolaban ismerkedtunk meg a ferjemmel . Majd 2 kozeli gyarban dolgoztunk es reggel egyutt mentunk, munka utan megvartuk egymest es egyutt mentunk haza es a hazimunkankat is egyutt vegeztuk. Az ismeroseink Sziamiaknak neveztek.
A masik pedig a munka - most mar nyugdijas vagyok de 1955 tol 1990 ig dolgoztam . Majd nyugdijas letemre fonokeim hivasara meg 2009 jan.-ig dolgoztam . Es lehet hogy furcsan hangzik de a munkamat mindig jokedvel vegeztem . Nem tudtek ram olyan munkat osztani amit ne vegeztem volna el jokedvvel es hibatlanul. Majd amikor emberekkel foglalkoztam az onsegelzezo penztarnal az ismeroseim lelki szemetes ladanak neveztek, mert mindenkit meg hallgattam es ahol tudtam segitettem. Eddig meg az is sikerult nekem hogy amit kituztem celul konyen vagy nehezen de vegul elertem. Aminel elakadtam az hogy a mostani jovedelmemmel kihuzam a kovetkezo honapig.
A hozzam eljutatott leveleibol is igyekszem a nekem legjobbakat kihamozni es megtartani
Udv Panni
...
Írta: Irén, június 05, 2012
Kedves Péter!

megosztom Veled az alábbi információt:
Én szeretem a Páromat és a munkámat is.
Üdvözlettel
KI
...
Írta: Ol�hn� Marg�, június 05, 2012
Kedves Péter!
Köszönöm írásaidat. Folyamatosan olvasom még most, s ezen túl gyakrabban. Nem tudom eldönteni, illetve nem tudtam még tegnap eldönteni leírjam-e a következő szavakat. De a szívem azt sugta, írd le!!!!
Tehát létezik olyan ember, s nem "kis hazánkban él, lakit" aki innen tőled, aki levelezik veled, s ír a sorsáról megkeresi, elkábítja, először, hogy mennyire együtt érez vele, ajánl egy szuper lehetőséget, amiről semmit nem hajlandó elárulni, előzetesen, közben lebeszél arról, hogy még véletlen se foglalkozzak veled, írásaival, ne pocsékoljam a pénzem az írásaidra. Na mit szólsz.? Én végig csináltam vele az egész történetet, utána állítottam neki egy csapdát, amibe bele sétált, s most még Ő van felháborodva, sérteget, meg egyebek. Hallottál már ilyen esetről? Mert ha nem szeretném figyelmeztetni a többi hasonló sorsú embert. Mert az Én károm nem volt nagy, de nehogy más többet adjon bele az üzletbe. Ami érdekes, amióta szembe mertem szállni vele, törölte magát a facebooc-ról, és más név alatt megtaláltam, létezik, de módosította a nevét. Ha érdekel a további részlet, kérlek privátban keress meg szívesen Állok a rendelkezésedre. Engem az élet megtanított, hogy mielőtt döntesz, hallgass az eszedre is nemcsak a szívedre. Köszönöm továbbra is írásaidat, s ha az anyagiak engedik meg is fogok rendelni ami nekem a legközelebb áll, de amíg még innen csak a "félrevezetők" találnak meg, nagyon-nagyon nehéz. Azért írtam le, hátha valakit még rajtam kívül megkeresett. Vegyétek úgy, hogy segíteni szerettem volna, mert így igaz!
...
Írta: Eszter Lazar, június 05, 2012
Kedves Peter!
Koszonom az irasaidat! Nagyon tanulsagosak szamomra, rengeteget tanulok belole.
Van ami ram illik van ami nem .
2oo6-ban en is egy foradalmi valtozason mentem keresztul,elveszitettem az allasomat a ferjemet es a lakasomat, azota se sikerult megtalalnom a helyes utat
foleg magyarorszagon mert sehol nem volt ram szukseg.
Jellenleg Angliaban dolgozom mostmar el ertem aszt, hogy van olyan munkam amit szeretek es nem kinok koszt kell dolgoznom de parkapcsolatom azota sincs es az egyedul let igen padlora tesz.
Az irasaid olvasasa kozben probalom megtalalni a helyes utat.
Koszonom neked.
Tisztelettel Eszter
...
Írta: Kiss Gyuláné, június 05, 2012
Kedves Péter! Olvasom az írásaidat,van ami rám illik, és el is gondolkodom rajta.Sok igazság rejlik benne.Ez az utóbbi viszont ,nem igazán illik rám.Sajnos a férjem több éve meghalt, a munkát viszont nagyon szeretem amit csinálok.Mégis van probléma az életemben.Gyerekeimmel jó a kapcsolat,unokáim szívesen jönnek hozzám, mégis egyedül érzem magam.Nehéz új barátot találni.Talán azért, hogy mindenkiben a volt férjemet keresem?Üdvözlettel :Anci
...
Írta: erdeiverona, június 04, 2012
Szia Kedves Péter! Olvastam leveled,na meg a sok hozzászólást!Én már igencsak bent vagyok a korban,történt velem is jó rossz,inkább az utóbbi,Én is sok év után válltam el.Egyedül maradtam,mivel nem volt gyerekünk.Megismerkedtem egy özvegy férfivel akinek két kicsi gyermeke volt(már nagyok)mindez kilenc évembe került,mert a munkám(főzés,takarítás,házi munka)kellett,de kívül állóemberek,köztük a párom édesanyja,csak a rosszat,a negatív dolgokat szajkózták.eleinte vitatkoztam sőt veszekedtünk miatta,de feladtam mert annyira befolyásolták,nemláttam értelmét a vitáknak.Ráment az egészségem,műtétek sorozata következett.Rokkantnyugdijas lettem.A drága párom más nők után nézegetett.Sikerült is neki és családjának elérni,elhagytam őket.rokkantnyugdíjas létemre,kölcsönből, vettem egy kis családiházat falun.Rengeteg munka volt,van vele.Tizenegynéhány műtéttel a hátam mögött,egyedül élek,élni akarok!Itt falun sikerült egy rehab munkahelyet szerezni,igy tudom törleszteni a kölcsönöm.Mindég történik valahogy,talán ez a küldetésem ezen a földön,igyekszem a pozitív dolgokat magamhoz vonzani(nem mindég sikerül)És itt a nagy kérdésem,hogyan tudnék ebből a nehéz,kilátástalan helyzetből kilábalni??Nem találom az utat,kiutat!Nagyon sok leveled olvasom,tanulságosak.Elöadásaidra eljutni nem tudok,könyvet,cdt rendelni,nekem az érvágás lenne.De élni kell,és akarok!Az erőm fogy,egyedül nagyon nehéz.Nagyon nehéz egy igaz Barátot Társat találni,már megégettem a kezem!!!!!Kedves Péter,gratulálok a kitartó munkádhoz,leveleidhez.Üdvözlettel:Vera
...
Írta: TEODORA, június 04, 2012
Én is 35 év után váltam el nehéz volt de sikerült talpra állnom dolgozom és nem a sült galambot várom .Pozitivan gondolkodom igyekszem a dolgok jó oldalát nézni,meglátni a szépet a csodát amit a természet ad ,és megköszönöm a teremtőnek amit nyújt. KÖSZÖNÖM PÉTERNEK A JÓ TANÁCSAIT . Szép estét mindenkinek üdv.TEODÓRA
...
Írta: Ferencz Linda, június 04, 2012
Kedves Péter!
Köszönök minden hírlevelet amit kapok tőled. Ha kérdéseim vannak az életemmel kapcsolatban nem tudom hogyan tovább csak ránázek a tőled kapot üzenetekre. Mindig beletalálsz mi nyomja a lelkem és min kéne változtatnom. Most engem is pont ez a két kérdés foglalkoztat csak még nem tudom a helyes utat. Köszönöm még egyszer a leveleket.
Tisztelettel: Linda
...
Írta: Pál Magdi, június 04, 2012
Kedves Péter! EDDIG MÉG MINDEN ÍRÁSOD OLYAN VOLT,mintha rám szabták volna!
De a mostani sajnos NEM!!! Hogy miért? 58 éves házasok vagyunk, a férjem 83, én 78 éves vagyok, s nagyon nagy szeretetben boldogságban élünk! Igaz, vannak problémáink, mert mind a ketten betegek vagyunk, de naponta hálát adok a Jóistennek, hogy velünk van s segít minket! Egyedül vagyunk, hiába van két gyermekünk , a lányom külföldön él, , a fiam vidéken ő is beteg, tehát a problémáinkat magunknak kell megoldani.Bizony néha nagyon nehéz, főleg a kis nyugdíjunk miatt, de nem lázadozunk azt is megoldjuk! Ami a munkámat illeti
nagyon szerettem, s a mai napig nagyon szeretem. Közel 50 évet töltöttem el a pedagógusi pályán! Nagyon szerettem a hivatásomat! A mai napig szeretem.
Amit nagyon sajnálok, hogy összejöveteleitekre nem tudok elmenni, hogy személyesen is megismerhetnélek, de amit felteszel a számítógépre mindig meghallgatom. Rengeteg olyan anyagom van amit kinyomtattam amit feltettél régebben! Nagyon érdekel a számmisztika !
Kívánok további munkádhoz erőt egészséget, kitartást, s nagyon várom mindig üzeneteidet(
Szeretettel üdvözöllek Téged és Kedves Családodat is!
Pál Magdi
...
Írta: Erdélyi Ildikó, június 04, 2012
Kedves Péter! Én is 33 évi házasság után volt bátorságom kilépni a házasságomból.Már annyira nem volt ami összekössön bennünket.Most boldog párkapcsolatban élek a barátommal,akit nagyon szeretek,és boldogok vagyunk.A volt családom minden problémáját próbálja rám hárítani,vagyis lelki terrort alkalmaznak.velem szemben.Minden telhetőt megkapott a fiam,én arról nem tehetek,hogy még 32 évesen is én pátyolgassam.Nem bántam meg,hogy megmertem lépni ezt a lépést.Most végre boldog vagyok.Üdv.Ildikó
...
Írta: Gabi, június 04, 2012
Igeeen, 25 év után léptem ki egy házasságból,..ma már én is felsővezető vagyok mint az ex...a magam szekerét tolom, az új Párom oldalán.
De...szárnyalnék
-a jelenlegi munkahelyemen mintha levágták volna a szárnyaimat, ergo: a változtatás a megoldás..rajta vagyok,
- a Párom...a hobbijában, ami az enyém is lett és imádom, Ő már a "csúcson", én lassan elvesztem a kedvemet mellette, mert csak "támogató" szerep jut ami egyre inkább "akadály" szerepbe kezd fordulni, tehát: lehet ezt másutt is űzni..

Igen, ha eljön az ideje változtatni kell,dönteni és átlépni a személyes teret, és ahogy az írva is vagyon: merni kell vízen járni....elhagyni a "csónakot".. Köszönöm soraidat, igazolják az életet.
...
Írta: Erzsike, június 04, 2012
Te eltaláltad pont a mostani gondomat!!!Szeretnék meg szabadulni, de nem tudok// vagy nem akarok???//Káosz a fejemben, az életemben,...Szükségem van egy kis biztatásra, jó szavakra ami meg fogna ,segitene rajtam!!!!Már több alkalommal kaptam Tőlled segitséget amit meg tudtam fogadni ,hát most is ebben reménykedem ez az irásod megint jókor került elém...Hálás köszönetem!!!!Üdvi:erzsike...
...
Írta: Nagy Ildikó, június 04, 2012
Szia Péter!
Valóban sokan így élnek,de én nem tartozom közéjük.Én nem utálom a munkám és nem élek párkapcsolatban sem.Nekem a legnagyobb kihívás a magányom és a félelmem,félek az újabb csalódástól.De azért köszönöm az út mutatásod.Üdv Ildikó
...
Írta: magdi, június 04, 2012
Kedves Péter!
Régóta olvasom a leveleidet és sok okosat találok benne. Én 6 éve megtettem ezeket a lépéseket amikről írsz a leveledben és menten az álmaim után és itt van az én kérdésem, mert az én életemben a megfelelő társ nem jött el. És sajnos az álom munkát pedig a "válság2 vitte el. És bizony most olyan munkát végzek a megélhetésem ért amit nem igazán szeretek, és érzem, hogy nem ez a dolgom, de most muszáj csinálni. Természetesen minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy újra azt csináljam a mit szeretek és szívesen csinálok és jól is élek belőle. Ezért olvasom a te leveleidet is. Üdvözlettel
Magdi
...
Írta: Pekárikné/Marika, június 04, 2012
Írta:Marika
Kedves Péter ! Milyen igazad van,tényleg nagy teher hárul rám a házasságban is és a családban is . Elvesztettem az egyetlen leányomat és az unokák életének egyengetése is rám hárult.Ez a legnehezebb feladat a világon. Én azt mondom ezt a feladatot kaptam a sorstól,amit végig kell csinálnom. Hogy honann az erő és kitartás nem tudom!,de mindíg újra és újra kezdem ha néha bele is fátadok.Szerinted ?honnan kapom az erőt?
...
Írta: Bné Molnár Ditta, június 04, 2012
Kedves Péter! Sajnos már nem vagyok "kisleányka" . Eddigi életem során óriási örömet éltem meg négy leányom és tizenöt unokám létével!!! Sajnos az ag.-i helyzetem fáj!!- nagyon fáj! Egyedül élek egy nagykertes kétlakásos házban, tele adóssággal. Már nagyon "haldoklik a remény"!! Köszönöm Neked a bíztató szavakat, a pozitív gondolkodásra irányuló késztetést, köszönöm, hogy "felráncigálod a fejem az asztal fölé" épp a kellő időben!!! Köszönöm! Csak így tovább!!
...
Írta: jozsef, június 04, 2012
szerbusz peter igen igazad van de nehez donteni melyk lenne a legjobb valasztas
...
Írta: Vári Mária Edit, június 04, 2012
Sajnos ez nagyon nagy igazság amit sokan észre sem veszünk a rohanó életbe. Csak majd mikor nyugdíjba kerülünk és egymás mellett kell élni, akkor jövünk rá hogy ami eddig jó volt az most nem jó, mindent megkritizál amikor én a legjobbat akarom. Az viszont biztos, hogy valami megszokás már ilyenkor az élet. Nehéz úgy összehangolni, hogy mindenkinek jó legyen. Ha valamit megemlítek, hogy rosszul esett még ő van megsértődve,azt mondja többet nem mond semmit. Vannak napok, hogy 10 szót nem váltunk. De már 39 év házasság után szerintem a megszokás dominál. Nekem ez a személyes tapasztalatom. Tisztelettel Vári Mária Edit.
...
Írta: (Szakács) Forian Ilona (ica), június 04, 2012
Szia Peter.
Ez egy nagyon jo tema,mert ez nagyon igaz hogy egy rosz parkapcsolat es egy rosz munka hely tonkre teszi az eletedet.
En nekem volt egy rosz hazasagom 17 evig tartot,10 evig ok volt eltunk boldoganket gyerekem van tole,aztan jotek a baratok,a pialas,a nok,megbeszeltunk mink mindent de azt el halgata a legfontosabat hogy no is van a haterbe.Aztan egy rosz dontest hozot a parom amibe bele mentem enis akora eszemel azt gondoltam jo otlet de sajnos tevetem de mar keso volt mire eszhez kaptam ugyanis egy KFT hosztunk letre amiben en voltam aktiv es o meg a nagykepusegevel vilogot ment 3 evig aztan csodbe mentunk,el veszitetuk a lakast ket gyerekel alberletben koltoztunk,igy ment egy darabig aztan elmaratunk.En a ket gyerekel anyukamhoz koltoztem o meg fel ment Pestre dolgozni.Nagyon fajt az elvalas mivel en azal voltam mindig hogy ha ket ember szereti egymast halalig egyut maradnak joban roszban.Tevetem.
Egyedul kilotam a ket gyerekel sulisok voltak nagyon nehez volt egy fizetesbol a munka heljem eleg jo volt,anyukam segitcsegevel sikerult tovab menyek,aztan anyukam elhunyt es harman maratunk agyerekek fel notek mindenbe be avatam oket joban roszban amit mai nap nem bantam meg mert hamar fel notek mai nap maskep latjak a dolgokat mint a korban hasonlo gyerekek.Ok nekik mostmar van sajat eletuk es en egyedul maratam.
Mivel nem birom az egyedul letet meg probaltam egy emberel osze joni,de nem ment mert nem volt meg az a kolcsonos harmonia,ami egy hazasagban kell 3 ev utan ott hagytam.Most egyedul elek DE NEM JO EGYEDUL.

Peter draga,koszi szepen a sok leveledet amit toled kapok,nagyon sokat segit rajtam meg erosebnek erzem magam,nem szoktam elhagyni magam mindig talpra esem de most egy kicsit meg bilent a talaj alatam az egyedul let miat.

Kozben el valtam es a lanykori nevemet vetem fel.

Kivanok neked jo egeseget es erot mindenhez.Elnezest a helytelen irasert de sajnos nem jartam magyar osztalyt.
Udv.Ilona(ica)
...
Írta: mark, június 04, 2012
teljesen igazad van, hajléktalan vagyok 57 éves! munka és lakás nélkül! na erre hogy varjak gombot?
...
Írta: Tímea Márta, június 04, 2012
Kedves Péter!

A munkahely kérdése nálam rendben van. Jól érzem magam a munkatársaim körében.
Szívesen dolgozok.
Viszont a párkapcsolatom nem alakul. Nem találom a hozzám illőt.
Sokszor pedig jól elbeszélgetünk srácokkal, van akivel vannak közös témáink, de
sajnos nem jutok tovább. Nem tudom mi lehet a hiba?
...
Írta: Győriné Kovács Angyalka, június 04, 2012
Szia Péter! Minden alkalommal figyelmesen elolvasom az üzeneteidet, a jó hír az, hogy valóban jelentős változás tört az életemben. Korábban írtam neked nehéz helyzetemről, hogy a férjem nagyon beteg és az anyagi helyzetünk is ezáltal igen tragikussá vált. Írtad, hogy ez a pár hónap március, április, május és jön a nagy változás. Meg is érkezett, a férjem igen jó állapotban van, a kezeléseket jól viseli, hamar ki tud jönni a kórházból, a munkahelyemet feladtam, és nincs bennem félelem. Anyagi helyzetem a csodával határosan teljesen stabilizálódott. Valóban csak az az üzenetem, ha az ember tud bízni és az adott pillanatban a félelmen felül tud kerekedni, bízik az energiákban és elég bátor akkor minden lehetséges. Ezért köszönöm a leveleidet, amik számomra mindig erőt adtak. Üdvözlettel: Angyalka
...
Írta: Tímea Márta, június 04, 2012
Kedves Péter!

Van munkám és jól is érzem magam a munkahelyemen. Szeretek dolgozni, csak párkapcsolatom nincs. Egyszerűen nem találom a párom.Sokszor jól elbeszélgetek
srácokkal, jól érezzük magunkat, de nem jutunk tovább.Nem tudom mi az oka?
Üdv. Timi
...
Írta: maroti mihalyne, június 04, 2012
szia! kedves Péter.igen jól látod hogy a párkapcsolatom,nem a legjobb.2007 ben elhagytam az elsö férjem mert nem birtam már vele ,töle van 1 közös fiunk aki 24-éves .majd meg ismerkedtem a jelenlegi párommal és töle is született 1 kis fiú aki most 4 -éves. nagyon jól kezdödött a kapcsolatunk együtt élünk az anyával ,aki befolyásolja a párom ez így megy kb 4 éve .a párom nem tud döntést hozni ,mert rettentöen szereti az édes anyát,amivel nincsi s bajom szerese amig lehet.csak az a bajom hogy engem kihagynak minden féle döntésböl az nem jó ha én pld,tanácsal látom el .mert az anya szerint amit én mondok az nem jó .öszintén idegesit a dolgokkal,meg nem jövünk ki az anyával és a párom meg csak az anyát védi pedig én már nem is komunikálok vele .azt is fel ajálotam a páromnak hogy ,költözünk el de ö halani sem akar róla mert azt mondja hogy öngyilkos lessz az anya.de ez csak zsarolás szerintem ,nekem anak idején egy josnö meg mondta hogy ök anyira szeretk egymást hogy a kis gyereket is és engem is úgy kezelnek mint ha teher lennénk nekik .és ez nem csak kitalácio,mert a szomszédok is meg mondták hogy az anya nagyon sok kapcsolatát marta szét de a párom egy ilyen ember ,öt még 41 évesen is irányitani,kell.én még türöm de sajnos mára már az egéségemmel játszok mert az ideg rendszerem bánya ,itt hagynám de nem tudok hová meni mert ,most áltam mukába és még ez a munka sem biztos,mert proba idös vagyok .de ezt a munkát nem szeretem de muszaj volt el vállalnom,mert változtatni szeretnék az életemen .csak adig nem tudok mivel még kinem derülhogy maradok e a munka helyemen ,és nagyon nehéz munkát találni.és a 4 éves kisfiammal egy albérletet nem könyü fent tartani ,ugy hogy türöm amig lehet csak az a kérdés hogy meddig.ehet ezt birni.Üdv:h Zsuzsanna.
...
Írta: Julika, június 04, 2012
Folyamatosan figyelemmel kísérem az írásaid és rendkívüli erőt és energiát ad nekem a nehéz időkben. Véget vetettem a már nem működő párkapcsolatomnak ,de a munkám imádom, merte szeretek fiatalok között és emberekkel dolgozni. Azt gondolom elindultam a saját utamon és bár még körvonalazódni látszanak csak a terveim, mégis javuló tendenciát mutat az életem. Köszönöm a segítséged!
Julika
...
Írta: Katonka Lajos, június 04, 2012
Kedves Péter!

Ez már nem gond az életemben. Végzem a munkám minden nap. szeretem amit csinálok. Számomra ami hiányzik még de napról napra csiszolom az a hatékonyság. Számomra akkor egyértelmű, hogy jól végzem a munkám ha van eredmény.
...
Írta: Gyöngyösi Andrásné, június 04, 2012
Kedves Péter!
Én szerencsésnek mondom magam. AZ idénleszünk 48 éves házasok és mind a ketten a korunkhoz képest jól vagyunk. A férjemnek olyan munkája volt amit nagyon szivesen csinált. 3 müszak esztergagépen. Most edzéseket tart /asztalitenis/ amit szintén szeret a gyerekek még a ballabásukra is meghivják. Én könyvelö voltam amit nem szerettem, de muszáj volt pénzt keresni. most amióta nyugdijas vagyok azt csinálom amit szeretek. Nem pénzért csak szorakozásból és mások örömére. Üdv. Piroska
...
Írta: Berkéné Kovács Mária , június 04, 2012
Péter! Nagyon hasznosak a jótanácsaid, de nem mindegyiket lehet a gyakorlatban megvalósítani. Én nyugdíjas vagyok, mivel alacsony a nyugdíjam, nagyon sokat kell dolgoznom, de sajnos most már jóideje hiába dolgozom a munkahelyeken, a fizetések sorra elmaradnak. Az emberek nagyrésze fizetésképtelenné vált, s a "vállalkozói világ" bizonytalanná vált, így a megélhetés is.Nehéz egy fix fizetéses állást találni, főeg 60 éven felül, hiába sokoldalu és értékes ember vagy, ma a megélhetés mindenkinek nehézséget
okoz. Ez a világ a spekulátorok és a zavarosban halászók világa, a "becsületes emernek nincs helye ebben a világba, SÜRGŐSEN MEG KELL VÁTOZNI!!!"
...
Írta: Krisztina, június 04, 2012
Kedves Péter.
Én már jó úton járok úgy gondolom. amit írtál a rossz párkapcsolatról igaz volt rám is: elfelejtettem nevetni, kiégett belőlem a tűz. Nem tűnt rossznak kívül állók szemében biztonságosnak volt mondható, és nem is értették miért döntöttem így. azóta érzem hogy visszatér belém az energia, megtaláltam azt a személyes küldetést amiért a Földre születtem, és ezen a területen dolgozom már hónapok óta- nagyon szeretem és biztos vagyok benne hogy jó úton járok!!!!
...
Írta: Skorpió, június 04, 2012
Kedves Péter!
Hálásan köszönöm a tanácsaidat, sokat tanulok belőlük. Magam is elváltam 30 évesen/11 év/házasság után, 2 pici gyerekkel, sok adóssággal, csak azt bánom, hogy nem hamarabb tettem meg.Az alkoholistákat és az agresszív embereket azóta is kerülöm. Gyermekeimet egyedül neveltem és iskoláztattam(az ő mindennemű segítsége nélkül). A következő párkapcsolati próbálkozásom rövid (1 év),de annál fájdalmasabb volt. Kisbabámat elvetéltem, s nagy műtétem előtt pár hónappal elhagyott. Mondván: hogy ha meggyógyultam majd vissza jön! Eredmény még több félelem és teljes önbizalom hiány, egyedüllét. Ráadásul ami a munkát illeti: ekkor szűnt meg a munkahelyem, ahol 23évet dolgoztam és imádtam. .Azóta hiába képeztem magam,-más irányokba is-, VELESZÜLETETT korlátozó állapotom miatt, csak részmunkaidős munkákat kapok, ahol még a minimálbért sem keressük meg.Pedig dolgozni akarok és szeretek, s a munkámmal eddig mindenki meg volt elégedve, még erőmön felül is teljesítek. Óriási bennem a bizonyítási vágy: hogy érek annyit mint a korlátokkal nem rendelkező embertársaim. Nem akarom,hogy bárki lássa rajtam, hogy gyenge vagyok, vagy betegnek tekintsen,azt meg főleg nem, hogy alamizsnából,eltartottan kelljen élnem! Mindig is én segítettem másokon. Bűn, hogyha örömteli, hasznos munkát szeretnék?
Mindenkinek kívánok szeretetteljes, boldog szép napot!
Üdv:Skorpió
...
Írta: Sarah, június 04, 2012
Kedves Péter!
Jól látod a problémáimat. A megkötözöttségem már túl régóta tart /44éve/ ez olyan hosszú idő, amit az én koromban már nem lehet csak úgy eldobni. Nem beszélve a háttérről /hit/. Ha úgy vesszük ez lehet a keleti filozófia szerinti karma feladat, ami elől ha elmenekülök, akkor újra szembetalálom magam. Meg kéne oldani, de sajnos nem látom a kiutat.
Mindenesetre szavaid jól esnek és biztatnak, megerősítenek, de a döntéshozatal még várat magára.
üdv.
Sári
...
Írta: Bardon Lászlóné Erzsébet, június 04, 2012
Péter imádom az írásaid de nem tudok vele azonosulni.63 éves egyedül élek és sajnos betegségek is megtalálnak.Ezért nem tudok úgy élni hogy majd lesz valahogy.Nekem kell mindent előteremteni szerencsére a kedvemet nem veszi el a sok rossz,csendesen élem az életem és vidáman.Persze Én is hiszek abban hogy majd jobb lesz de ahogy megy az idő örülök ha jól érzem magam.Te fiatal vagy másképp gondolkodsz Én is néha belegondolok hogy mi lenne ha nem dolgoznék de gyorsan vissza is lépek a földre.Köszönöm hogy próbálsz kizökkenteni a biztonságos zárt életből de ahhoz nagy változásnak kéne lenni hogy megmerjem lépni. Szeretettel kívánom Neked a boldog életet: Erzsébet
...
Írta: Brigitta, június 04, 2012
Nagyon szépem koszonom,a jo tanacsaidat!Nagyon sokat segitettek,meg erositettek!Remelem egyszer sikerul olyan emberre valnom amilyen te vagy!Egy csodalatos ember vagy!

Koszonom!
...
Írta: Szamosi Julianna, június 04, 2012
Üvözöllek Péter!Köszönöm az írásaidat,biztosan sokat fogok belőle tanulni.Nagyon szeretem olvasni őket! Nekem nincs jelenleg munkám a meglévő kapcsolatom ????? Kérdéses!!!A férjem halála óta nem találtam magamra!!!De bízom az erőben ami felébred bennem és a gondolataimban!!!!Üdv. Julianna!
...
Írta: József, június 04, 2012
Kedves Péter !

Aki nem bírja a nehezét , az nem élvezi az örömét !

Ahogy fejlődök , úgy bírom egyre jobban a nehezét és a sok éves munka , ami a teljesség érzésének párommal közös megtalálását és állandó örömét eredményezi egy komoly lelki kincs !

Megélhetésem szerény , de könnyű és van egy mondás " csak a szerénynek nem hoz vágya kínt ", és a szerénység ( különösen manapság ) a munkamennyiség vonatkozásában is ajánlott !

A szabadság szárnyalása a felismert szükségszerűség jegyében az impozáns( az erősen motiváló egyéni érdeklődés szerinti )karrier nélkül is megvalósulhat, mivel hobbija bárkinek lehet !
...
Írta: Horváth Margit, június 04, 2012
Kedves Péter.Tényleg igaz amit a párkapcsolatról írtál,az enyém is kész gyötrődés,de itt vannak a gyerekek.Én meg olyan vagyok,hogy nem akarok másokat bántani és ezért önmagam végzem ki.Nagyon rossz de a gyerekeim lelki világa a legfontosabb.Persze,hogy gyötrődés ezért ment rá az egészségem is,de amióta olvasom a te cikkeidet nagyot sok minden változott újra merek önmagam lenni anélkül,hogy másokat bántsak.De nekem még ez sem elég mert érzem,hogy nem teljes az életem és addig gyógyulni sem fogok amíg nem leszek teljesen önmagam.Sok mindent köszönök neked mert feltártad előttem azt a világot ahol jól érzem magam.Másoknak segíteni lelkileg.Fárasztó de egyben jól is érzem magam tőle.Úgy néz ki nekem ez az uti célom,hogy mások lelkét ápoljam.Köszönöm,hogy utat mutattál.Margit.
...
Írta: Marika, június 04, 2012
Kedves Péter!
A párkapcsolatom egyben a küldetésem is ezen a földön!Isten 27 éve megjelölt minket,összehozott!Az évek hosszú ideje alatt próbára tett minket külön-külön is,és időnkénti találkozásunkkor együtt.Most a finálé következik,amelyben minden ellenségünket félreseperjük,s csak egymás érzéseit,s saját magunkét is figyelve,együtt megyünk az úton,ahol is Isteni próbatételt már együtt közösen fogjuk elfogadni és átélni és megoldani!
A problémám,a munkanélküliség,és a közmunkaprogram!Itt akarok élni a falumban,nincs kedvem és nem is akarok elmenni.Volt rá példa,de mindig haza húzott a szívem,és úgy péreztem,hogy vissza kell jönni.Ma is így érzem,s nem bántam meg!Itt nem értékelik a tudásom a munkámat,amelyet maximálisan végzek.Ezért is jelentkeztem,önnél a távmunkára!A munkahelyekre az ismerősöket,saját családtagokat teszik,akár mennyire is képesítés nélküliek is!Az ügynöki munka nem érdekel,mert ahhoz embereket kellene átverni,akik igy is hozzám hasonlóan segélyből és közmunkából élnek!A munkahely keresésben és a munka lehetőségekről,vagy annak keresési módszerében adjon tanácsot!
...
Írta: londonicsaj, június 04, 2012
Barmit meg lehet tenni ha akarjuk!Minden mas csak kifogas!Ha nem jo nekunk valami akkor lepjunk ki!senki sem fogja megtenni helyettunk!Nem kifigasokat kell keresni hanem menni onnal el ahol rossz!Amig van kezunk es labunk addig nincs lejetetlen!Nincs lehetetlen csak tehetetlen!Ezt azert irtam igy mert mielott eljottem ahol rossz volt en is pont ezt csinaltam kifogasokat kerestem,hogy miert maradok!De rajpottem menni kell szallni egy eletunk van senki sem fogjsa megvaltoztatni ha mi magunk nem fogjuk.Ezert a felettem iroknak mondom van kiut mindenbol.Csak tedd meg!!Te magad kepes vagy ra!!
...
Írta: Dina, június 04, 2012
Kedves Péter!Szeretnék segíteni ezeknek embereknek,de partnerem rámszólt,hogy más terhét ne vegyem magamra. Nem is tudnám,de segítenék valahogy.
...
Írta: Ny.Andrea, június 04, 2012
Én olyan dologban szenvedek amit sajnos nem tudok kitörölni az életemből az anyósom mikor felkelek más sem jár az eszemben mint hogy milyen jó volna már tőle távol vagy teljesen külön lakni . A férjemmel nagyon szépen megvagyunk de ő belekötözködik mindenben már az agyamra megy sőt az egészségem is nagyon megromlott az utóbbi 3 évben rokkant nyugdijas lettem . Az akadályom még az is hogy munkahelyem nincs mivel sehová sem vesznek fel mint rokkant nyugdijas igy sajnos marad a szenvedés és a fájdalom..... Sokat sirok igy akkor kicsit megkönnyebülök de nemsokára folytatódik ujra . A tanácsaid nagyon jók már volt amit meg is fogadtam belőlük . Minden elismerésem a erődre és a kitartásodra Üdv Andrea
...
Írta: Edina, június 04, 2012
Nagyon jó téma mind a kettő mivel összefogja a magánéletet és az alkotást Ha a párkapcsolat jó ,akkor az segíti az alkotást,és fordítva is igaz.Egyik segíti a másikat, ezért fontos feladat napi szinten a megvalósítása

...
Írta: varga Klára, június 04, 2012
A felnőtt életemet beárnyékolta a kettősség, hogy társat is szerettem volna, és sok magányt is, hogy alkothassak, hogy halljam a belső hangjaimat. Tegnap éreztem először, hogy át tudom törni a falat a két énem között, nem a racionalitás, nem a tervezés szintjén, hanem egészen mélyen. Egy nagyon inspiráló kapcsolatot láttam, amelyben mind a ketten lebegünk, és folyamatos a mozgás, hullámzás. A biztonságos pénzkeresetemet már elveszítettem. Most az a különös helyzet állt elő, hogy mindig akkor tudok lépni a munka és a pénz frontján, ha az alkotásból indulok ki. Én azt gondolom, lasan eljön az én időm, és Péter, Tőled ehhez nagyon sok segítséget kaptam. Köszönöm.
...
Írta: atkáry mária, június 04, 2012
Nincs párkapcsolatom és még a leges-legrosszabb,hogy munkám sincs de van egy iskolás gyermekem......
:(((
:)
üdv.
...
Írta: Julianna Katalin, június 04, 2012
Kedves Péter!
Írod,a megszokott kényelemből nem lépek ki,mert nekem egy anyagi biztonságot ad.Nem a férjemé a lakás,én dolgoztam meg egyedül érte.A párom több mint 17éve nem él,utána férjhez mentem ,de sajnos nem sikerült.Eleinte kedves volt,előzékeny,majd az esküvő után folyamatosan kimaradozott a postaláda tele volt olyan levelekkel,hogy a szolgáltatás nem volt ingyenes.Mire észbe kaptam nem volt a számlámon pénz,amit tudott mindent elhordott itthonról,hogy kiélje magát.A férjem halála óta én nem voltam senkivel,mivel én nem akarom az állatos játékot.Vagy itt vannak a lakásba mikor nem vagyok itthon,vagy ő megy el pár napra.NINCS MOST MUNKAHELYEM és tudja rákényszerülök a nyugdíjára.Ezt ő kihasználja.Elmúltam57 és olyan helyt lakom,a fiataloknak sincs munka.Sakk-matt helyzet .Sorolhatnám a végsőkig.Ennyi megalázást soha nem kaptam.
(kérdezni sem merek semmit ,mert összever.)
Tisztelettel:J-K
...
Írta: Várnai Márta, június 04, 2012
Kedves Péter!
Sajnos a tanácsok rajtam ugyan nem segítenek. Abból kapok bőven. A házasságom szörnyű, az utóbbi 3 évben. De változtatni nem tudok, mert egyikünknek sincs hová menni. A munka? Épp ez a baj, házasságunkat is ez rontotta meg. Már 3 éve nem kapok munkát, 51 éves vagyok, ezért kilátásom sincs. Adósság annál több. Tehát se munka, de boldog családi háttér. Már sem ötletem, sem tervem sincs, de azt hiszem erőm se. Csak sodródok az árral és emésztem fel magam. Na erre van-e valami jó tanácsod?
Köszönettel:
V.Márta
...
Írta: Zafir, június 04, 2012
Egy rossz kapcsolatból ki kell lépni de mit csináljak ha 40 év boldog házasság után a férjem döntött ugy hogy egyik napról a másikra egy 15 évvel fiatalabbal el ment és 62 éves hol ugrálhatok a munkám amit imádtam nincs mert vállalkozás volt közös ennek is vége akkor most nálam mellé fogtál a tanács adásnál vagy mi történt?Mi a véleményed mit csináljak ugy érzem magam mint a sarokba szoritott egér a kora miatt ott kell maradni nincs választás.Üdv
...
Írta: Mária, június 04, 2012
Sajnos én már 3 éve elhagyott a férjem,nyugodjon békében.Egyedül élek mint rokkant nyugdíjas,de a nyugdíjam nem elég arra hogy fizessek meg emberi munkát.Nagyon nagy küszködéssel és fájdalommal kénytelen vagyok minden munkát elvégezni ami 1 paraszt házhoz illik.De örömem ebbe lelem,mert addig is leköt az a gondolat mért kellett elveszíteni fiam,férjem,szüleim testvéreimet,és mind ez 1 fél év ha volt a halál esetek között.A jó Istenhez fohászkodom adjon még 1 kis erőt míg élek mindent megtudjak oldok. Mondhatom meghallgat,mert segítés hála az Úrnak!!És persze önnek Péter mert ön segítsége és buzdítása is segített ebben,és ezt köszönöm!!
...
Írta: hangyagya, június 04, 2012
Aláírom, hogy egy rossz kapcsolat terhétől könnyű megszabadulni és meg is kell tenni. Ha ez nehéz, az legfeljebb azért van, mert még javítani akarunk rajta és hisszük hogy sikerül. Jó lett volna, ha "az élet jobban felkészít" arra, mik azok a jelek amikor már tényleg nincs tovább. Ennek ellenére már megtanultam, ebben biztosra tudok menni, néhány nagyon fájdalmas tapasztalat után.

A munkában nem értek veled egyet! Ott nem csupán az érzelmeim, hanem a létem a tét. Ezzel konzervatívabban bánik az ember. Bár én is borítottam már asztalt a főnökömre és hagytam ott munkahelyet, hogy "kell hogy legyen jobb", jelenleg 3 éve tengek lengek és már azokat a hirtelen cselekedeteimet is megbántam. A jelenlegi kereséseimnél mindenhol komoly elutasításokat kapok. Ez persze csak akkor esik marha rosszul, amikor azt látom, valaki ül egy nagyon jó pozícióban és totál hülye hozzá, vagy csak simán rosszul csinálja.
...
Írta: Magyari Zsuzsa, június 04, 2012
Nagyon szepen koszonom,en Erdelyben elek,sajnos a meghirdetett konyvekhez nem tudom,hogy kell hozza jutni,de igy is halas vagyok a jo tanacsokert,es elkebzelem sokszor ,hogy mijen jo lenne az osszejoveteleken reszt venni de sajnos az nem lehetseges.
Udvozlom Ont es Csoportjat
Magyari Zsuzsa
...
Írta: pal erzsebet, június 04, 2012
PETER, NAGYON SZEPEN KOSZONOM A JO TANACSAIDAT!
ELOLVASOM LEVELEIDET , TANACSAIDAT IGAZAD VAN,IGY SIKERUL TULLEPNI AZ AKADALYOKON

Üdv:Eezsike
...
Írta: Erika, június 04, 2012
Mint a hozzászólások nagy része,jó magam is lezártam egy 21 éves kapcsolatot,ami felszabadított és szárnyalni enged,hitem az ami sok esetben átsegít a napi küzdelmeken.Mindennap egy új kihívás és egy új feladat.Igazad van Péter!Ki kell lépni mind a társaskapcsolatból,mind a rossz munkahelyről,csakhogy nekünk neveltetésünknél és társadalmi helyzetünknél,sok esetben egyéb korlátain miatt bizony minden lépésünket sok esetben nem is merjük meg tenni,élni meg főleg nem merjük az életünket!A Bibliai mutatás is így szól: "Sok baj éri az igazat,de valamennyiből kimenti az Úr!(Zsolt.34:20)
Szép napot és köszönöm.
Üdv: Erika
...
Írta: Csillu, június 04, 2012
Elviekben teljesen egyetértek Veled, de a gyakorlatban ez nem így működik. Én 19 évi házasság után váltam el két gyerekkel, hosszú évekig rágódtam a megoldáson. A válást nem bántam meg, de azóta is minden anyagi és lelki teher a gyerekneveléssel kapcsolatban az én vállamon nyugszik. Most már felnőttek és önállóak a gyerekeim, de mivel én is 0-ról indultam, így ők is hasonlóképpen kínlódnak és küzdenek az életükben. Nem tudom, miért jellemző az a férfiak többségére, hogy a házasság felbomlása után nem gondoskodnak felelősen az utódaikról. Ami a munkát illeti, eddigi életem során, mindig váltottam, ha nem éreztem jól magamat valahol, de a jelenlegi gazdasági helyzetben az embernek nincs választási lehetősége. 3 éve még diplomát is szereztem több szakmám mellé, 49 évesen. Sajnos ettől nem változott semmi, pedig teljesen pozitívan azt gondoltam, ezután megoldódnak az anyagi gondjaim.
Soha nem féltem a változásoktól, míg mások gyáván megalkudtak, én mindig felvállaltam a fejlődést. Jelenleg is ezt tenném, de nekem nemhogy egyhavi, de semmi tartalékom nincs, úgy, mint szerintem sokunknak, akinek a családi háttere olyan volt, mint az enyém. Ilyenkor mi van? Jó munkahelyet pedig összeköttetés nélkül hazánkban nem hinném, hogy lehet találni, 3 éve keresem. Ami a vállalkozást illeti, 19 évig végeztem munka mellett és leépítették, rosszindulatúan, így nincs elég megrendelésem, pedig eddig két lábon álltam mindig. Most is ugrásra készen állok, de a szakadék felett nem ugorhatok át. Erre találjon valaki megoldást, akkor, mikor az ország és az emberek nagy része eladósodott ma Magyarországon. De ne tanácsot, hanem lehetőséget adjon, mert minden elmélettel tisztában vagyok és a hozzáállásom sem negatív.
...
Írta: József, június 04, 2012
Hurrá!
Nincs párkapcsolatom!
Nincs munkám!
...
Írta: Kutny Gábor, június 04, 2012
Szia Péter!
Én 25 év után néztem a feleségem szemébe és ő az enyémbe. Barátként váltunk el továbbvíve az értékeket amit a kapcsolat teremtett. És előfordult az életembe hogy a biztos és utált megélhetési formát is magam mögé dobtam. De megtanultam hogy a szabadságnak néha nagy ára van és a te döntésed hogy megfizeted -e? De ha hiszel az Életben, akkor minden megérkezik hozzád a maga idejében.
Üdv: Gábor
...
Írta: Csősz Sándor, június 04, 2012
Kedves Péter !
2004 - től tökéletesen jól állok ezekkel a dolgokkal , amiket kérdeztél !
Az , hogy rendelkezik az ember tervekkel , célokkal , célkitűzésekkel , elképzelésekkel , az nem azt jelenti , hogy azonnal meg is tudja valósítani !
Először is minden dolognak meg kell teremteni azokat az alapokat , amiről tovább lehet építkezni !
Amikor elérkezik a továbblépés lehetősége , akkor kell megfogni , megragadni és használni !
Köszönöm szépen az eddigi tanácsaidat és pozitív gondolataidat , ami vonatkozik reám is ,azt igyekszem a továbbiakban hasznosítani !
Baráti üdvözlettel .: Sanyi

...
Írta: Mária, június 04, 2012
24 éven keresztül éltem egy rossz házasságban, mert úgy gondoltam a közös gyerek miatt össze kell tartani. Hát nem. Sohasem szabad semmiért sem felvállalni egy rossz kapcsolatot.Most pár nélkül élek, lelki társam ugyan van,de többre vágyom, hiányzik az életemből a szexualitás. De különösebben nem frusztrál.Jól érzem magam a bőrömben. A munkám szeretem, de a körülmények pokoliak, ezért utálok dolgozni menni. Csak, hát ebből a fizetésből élünk ketten a fiammal.Ebbe szinte belerokkanok lelkileg, s kilátástalannak látom a jövőt. További szépeket Péter...
...
Írta: Kiss Istvánné Ilona, június 04, 2012
Kedves Péter! Igen, egyetértek veled, hogy egy nem működő pár kapcsolatot legjobb mielőbb megszakítani. Én 22 évig éltem olyan házasságban, amely számomra egy nagyon előnytelen kapcsolat volt.Azon voltam, ha találok egy megértő, szerető és odaadó partnert azonnal elválok.Ez sikerült is egy másik csodálatos ember személyében, akit sajnos a sors elrabolt tőlem.Ennek már több mint 10 éve. Azóta nem találok egy hozzá hasonló társat, barátot. Ezt csak azért írtam le, hogy aki rossz házastársi kapcsolatban él igenis jobb változtatni, mint egymás idegeire menni.A munkahellyel kapcsolatban pedig az a véleményem, hogy a mai gazdasági helyzetben, mikor olyan nehéz a megélhetés akkor is csak oda érdemes menni dolgozni ahol az ember szívesen tartózkodik a munkaidőben. Talán nekem ebben szerencsém volt mert egy munkahelyem volt míg nyugdíjba nem vonultam.Nagyon fontos egymás megértése és tolerálása.
...
Írta: Horváth Julianna, június 04, 2012
Szeretnék én is kérdezni a párkapcsolatomról,megtehetem?Köszönettel Julcsii
...
Írta: Sara Eva Orgona, június 04, 2012
Kedves Peter Mar olyan sokat halottam rosszul mukodo parkapcsolatpkrol hazassagokrol,de ez engem nem erdekel.Azt tudom hogy en ertekes ember vagyok es tudom hogy egyszer valaki orulni fog ha felesegul megyek hozza . Egymas segitsegere lenni szivvel-lelekkel.Bar sokan a hazassagot biznisznek tekintik hulyenek nezik a masikat Semmi koze a szeretetnek-szerelemnek a penzheh KULON KATEGORIA.Vannak viszont olyan emberek is akik nem a karier miatt hanem csupan EMBERSEGBOL akarnak a masik mellet lenni hogy olyan szeretetet,ovast adjanak neki mint amit senki de senki nemtud adni csak O.De nem mindenki vevo ra.Pl.En orulok mas ember boldogsaganak.Sokan akik hitetlenek osszekeverik a kariert az onzetlen segitseggel es eleven rossz a hozzaalasuk ezert en senkit nem akarok az ellenkezojerol meggyozni Majd az elet bizonyit. MUnka? Igen szeretek dolgozni Tovabbi jo egeszseget es sikeres munkat kivanok Sara
...
Írta: Szabone Aniko, június 04, 2012
Kedves Peter!
En is nagyon,de nagyon koszonom a tanacsaidat. Mar en is a vegsok kozepette fordultam hozzad, amikor kb. ket eve megtalaltalak az interneten. En ugy erzem sok mindenben tudtal es meg mindig tudsz segiteni szamomra. Igen a valas az szamomra nagyon nagy szo, pedig mar odaig jutottunk mi is, hogy ugyvedhez mentem segitsegert, de rajottem, hogy az csak a penzemert mond igazat. Mellettem a ket gyermekem is - pedig mar nagykoruak, sot a lanyomnal vagyok, mint elozoekben mar irtam. A ferjem nemcsak velem volt gonosz, es nagykepu, hogy mast ne is irjak rola, hanem a gyermekeinkkel is - sajat gyerekei, de nem volt helyuk a csaladi hazba, mert neki a palinka volt a csaladja. Sajnos az anyosom is el meg, o ott volt nalunk majdnem 6 evig, de en amit torodtem vele, azt nem tehettem meg a sajat edesanyammal. mert akkor en csavarogtam. Igy az anyosom adta ala a lovat, hogy valjunk el 43 evi hazassag utan. Az en szuleim sehol nem voltak elotte, pedig rengeteget segitettek rajtunk, pedig ok is videken laktak, mint az anyosomek, de azok voltak a ferjem szamara a kivaltsagosak. A sajat lanya ott lakik velunk szemben a masik oldalon, de azok kitettek az utcara a mamat, en hulye, meg befogadtam es en lettem a rossz elotte. a lanya meg a csodaszep, mint a kiralykisasszony. Igaz, hogy en sosem csaltam meg es nem pocival mentem hozza.
De sajnos a ferjem ezt nem tanulta meg megbecsulni, mert az anyosom pocis volt mikor ferjhezment es o ezt tudta, hiszen nem nehez kiszamolni a 9 honapot. No mindegy, jolesett kiirnom magambol. A ferjem 2 evvel idosebb csak nalam, de a mostani gondolkodasa messze elmarad a koratol es talan ez is besegit a kozottunk levo urhoz. En alapjaba jokedelyu, vidam vagyok, nekem meg talan haragosom sincs tudomasom szerint, csak o, vagy ok a mamaval. De megprobalom neha a lehetetlent, mert egy regenybe lehetne megirni a sok mindent amit elszenvedtem, illetve elszenvedtunk tole. Most, hogy kint vagyok a lanyomeknal alig varja, hogy hazamenjek, de ez is ketseges szamomra, mert mar sajnos amit kerdez azt sem hiszem el neki. Az az egy nagybaj, hogy van egy szep csaladi hazunk, amit ugy epittettunk kb. 40 eve, es rengeteg emlek fuz hozza, mert volt amit ketten csinaltunk, mert a szakmaja asztalos es rengeteg mindent o csinalt, en meg segitettem es ezt fajna otthagyni, de ha megis nem tudok ugy turni, ahogy szeretnem, valtoztatni fogok, csak meg nem tudom, hogyan. Sajnos edesanyam is meghalt, segitsegre nem nagyon szamithatok, mert a kozelbe csak az ocsem lakik, de nem akarok senkit sem terhelni a bajommal.
Koszonom a segitsegedet, es varom tovabbi jo otleteidet, mert kimerithetetlen a josagod.
Udvozollek: Szabone Aniko
meg annyit, hogy nem szeretnem ha masok is megtudnak a bajom, csak Neked irtam!!!!!!!
...
Írta: Kovács Gergely, június 04, 2012
Nos Péter, most először kényszert érzek írni....
Hol is kezdjem? összegzést végeztem épp ma.... Amint magamban helyre tettem a szerelmeimet - és ezt csak akkor tudtam megtenni, ha kicsit jobban éreztem magam a munkahelyemen és érdekes, hogy pont ott a munkahelyemen tettem ezeket, egyből bevonzottam egy sokkal jobb partnert.
Most - amint el kell engednem ezt a kapcsolatot, sok minden miatt, már is jöttek a munkahelyemen olyan kihívások, amik rettenetesen megnehezítik az életem. Igen a kettő nagy kihívás, és összefügg ráadásul..... Azontúl, hogy egy éven keresztül nem voltam képes összeegyeztetni a munkámat a párkapcsolattal.... ezt is tanulnom kell.... nem bele keverni, úgy értem nem munkahelyi kapcsolatra gondolok, hanem ketté szedni magamban, és úgy élni, hogy szét tudjam az időmet és az energiáimat - a figyelmemet választani és a kettő ne keveredjen.......
Az írásodhoz még annyit valóban a párkapcsolatban elveszek, feladom önmagam és elvesztem a szabadságom, Mindaddig, amíg az fontosabb számomra, hogy a másik értékeljen engem, és nem az a fontos, hogy Én értékeljem saját magam - addig úgy fognak működni a kapcsolataim, ahogy eddig....
Azt kell megtanulnom, hogy hiába szorítom háttérbe magam, azért, hogy működjön egy kapcsolat - akkor sem fog működni. Ha viszont képes vagyok elmondani, hogy mit szeretek és mit nem, miben tudok változtatni és miben nem, és azzal az emberrel dolgod van, akkor is hosszú ideig fog működni a dolog - mindkettőnk megelégedésére, tabuk nélkül, hisz ha én képes vagyok kimondani a dolgokat, akkor ő is.ezt most meg kell tanuljam. (párkapcsolat) - amúgy VAGY FELVÁLLALOM A FELELŐSSÉG MEGTANULÁSÁT VAGY BELEHALOK A FÉLELEMBE. vállalnom kell magam és a bennem élő "király" szerepét, és dönteni is meg kell tanuljak - mégpedig egyedül, majd vállalni a döntésem felelősségét és következményeit. És ez érvényes mindkettő területre is..... Óriási tanítások nekem ezek....
A tieid is....
Gergő


...
Írta: Ágnes, június 04, 2012
Kedves Péter!
Folyamatosan figyelek Rád! Sajnos a lehetőségeim nagyon korlátozottak, bár szeretnék részt venni a programjaidon, még nem tehetem.
2006-ban elváltam, ez évben 16 éves munkaviszonyt mondtam fel önként. Elköltöztem, szerencsét próbálni indultam. Nincs más esélyem.
Rég nincs anyagi biztonságom. Már minden eddigi kapaszkodót elengedtem.
Várom a csodát.
Hiszem !!!!!
...
Írta: Gabriella, június 04, 2012
Kedves Péter!
Sajnos nem merem meglépni amiket tanácsoltál.Csapdába vagyok.A férjemnek mindkét lábát combközépen amputálták.Mielőtt ez megtörtént,már válni akartunk,mert neki jött egy lányunkkal egyidős hölgyemény.Persze ebben az állapotban már nem volt vonzó számára a férjem,így azóta is együtt élünk.
...
Írta: Holczreiter Sándor, június 03, 2012
Kedves Péter!
Ez prófécia volt számomra én most tettem meg egy 20 éves kapcsolattal,2008-2009 ban elvesztettem a vállalkozásaimat,2010 ben a házamat és most a feleségemet. Mindig azt hittem,hogy rosszabb már nem jöhet de igen jöhet még rosszabb,mindennél van rosszabb.Én azt tanácsolom mindenkinek lépjen azonnal.A felettes én segít csak figyelni kell rá és komolyan venni.Ha egyszer rá lép valaki a spirituális útra akkor már nem szabad figyelmen kívül hagyni őket,csak félig csinálni,mert akkor a baj sokkal nagyobb mint amikor az ember nem tud az égiekről.Segítenek vezetnek a jó irányba,kis pofon,sok kis pofon aztán ha nem figyel az ember jön a nagyon nagy pofon.Én sajnos megvártam a nagy pofont mindenkinek azt tanácsolom ne tegye,lépjen minél hamarabb.Én most lezártam múltat,az életem egy üres papír azt írok rá amit akarok.Kívánom sikerüljön mindenkinek aki a változás előtt áll.Itt az idő most már nincs mire várni.Nagyon köszönöm azt a sok segítséget és erőt amit írásaidból merítek.
Azt üzenem mindenkinek ha akarják te tudsz segíteni de akarni nekik kell
Üdv Sándor
...
Írta: julianna, június 03, 2012
kedves Péter,nálam más a helyzett,én 40éve házzaságban élek,és müködik,pedig voltak nehézségek,a délszláv háboru,stb..most itt fözök mosok anyukámra és anyosomra,és ez kezd teher lenni,nem a munka a sok felesleges kérdés,és olyan az érzésem mintha huznák belölem az energiát,érzett már valaki ilyesmit...
nagyon reménykedem hogy tulteszem magam rajta,de még nincs eröm,eszrevétlenül ugy felhuznak,hogy majd szét durranok a méregtöl,és tehetetlen vagyok..
Minden elismerésem bátorságodra és erödre..üdv..julianna
...
Írta: Julianna Katalin, június 01, 2012
Kedves Péter!
Köszönöm a jó tanácsaidat.Te csodálatos ember lehetsz,aki tele van tervekkel,és mer túllépni az akadályokon.Én még mindig cipelem a párom terheit és másokét is.Mire elszánom magam,hogy túllépek az egészen mindig közbe jön valami.Annyira súlyosak pedig már ezek a terhek,hogy folyamatosan tönkre teszem az egészségemet.Így sem bővelkedem anyagiakban,de az nem zavar csak tudnék erősebb és bátrabb lenni.Mernék szembe szállni az igazamért,mert a sok hazugságai már teljesen kimerítenek.Kerülöm a veszekedést ezért hallgatok és magamba fojtom az igazat,látom rajta amikor hazudik.Már telefonon keresztül is ráérzek.(a fájdalomtól ordítani tudnék,hogy ne nézzen hülyének.-kisírom magam és hallgatok.)Remélem,egyszer eljön az én időm is!
Üdv: Julianna Katalin.

Szólj hozzá Te is!
smaller | bigger

security code
Írd be a képen látható karaktereket


busy